Amikor néhány éve a heroin-look, a karikás szemű, halálsápadt, csontos arcú modellek vonaglottak a kifutón, már sejteni lehetett, hogy a divat csavaros dialektikája szerint hamarosan úgyis virágba borul minden, és képtelenek leszünk elfojtani heves érzelmi reakcióinkat.
A romantika ismét párbajra hívta a realizmust. Na jó, nem az irodalomban, sokkal prózaibb műfajban: a valóság- show kulisszái között, de ott aztán elintézte alaposan. Kit érdekel már, hogy a Nagy Testvér hugicái és öcsikéi miként nyomkodják a pattanásaikat, hogyan kapnak sírógörcsöt, vagy mit művelnek a paplan alatt. A sztárbokszra rászámoltak, a túlélőtúra is lefutott már, meg a lelki sztriptíz egyenes adásban. Alantas kukkolási ösztöneink kielégültek, a lélek pedig fellázadt. Mert akkor akar csak igazán szárnyalni, amikor odalenn fetrengünk a sárban. A nézők titkon méltóságra vágynak. Emberi tartásra. Izgalmak helyett titokzatosságra.

A nevesebb tévétársaságok piackutatói a szívükhöz kaptak és egy pillanatra úgy is maradtak. Megtetszett nekik a póz, és a gépezet gőzerővel kezdte gyártani a romantikus reality show-kat. A brit Channel 4 pillanatnyilag legnézettebb műsora narancssárga és enciánkék bőrgarnitúrák helyett viktoriánus korabeli díszletek között készül. A kiscsajok nem Bebe márkájú topokban és csípőfarmerben domborítanak, és a fiúk sem lövik be fixálóval a hajukat. Az is igaz, hogy a válogatáson a gogo-táncos vagy a chippendale nem került automatikusan a következő rostába. Leginkább üzletemberek, tanárok vagy színinövendékek alkotják azt a lelkes csapatot, akik három hónapon át bodorítva, befűzve fűzik egymást, illetve bricsesznadrágban borulnak térdre lakótársnőik előtt, ha a kokettálás sikert arat. Hiszen éppen ez a romantika lényege, az "olyan, mintha" maszkabálja, amely az unalmas és józan realizmus ellenpontjaként szabad teret enged a fantáziának.

A "Tanuljon flörtölni Jane Austentól" felhívás hihetetlen visszhangot váltott ki Nagy-Britanniában. Minden eddiginél többen jelentkeztek a valóságshow válogatására, a lapok korabeli illemtankönyvekből közölnek részleteket, a nézők pedig a képernyőre tapadva figyelik, hogyan boldogulnak laptop, szempillaspirál, sms és más XXI. századi fegyverzet híján a hódítani vágyó szinglik. Szemlesütve. A műsor producerei teljes korhűségre törekedtek, ezért a játékosok komoly felkészítésen estek át. Gyorstalpalón sajátították el a XIX. századi hölgyek és urak viselkedésének valamennyi csínját-bínját. A hölgyek nem szólíthatják keresztnevükön férfi játékostársaikat, ha a gondosan eltervezett, előre megkomponált társasági összejöveteleken találkoznak. Az egyik lány, amúgy egy londoni székhelyű cég marketingese, szellemes riposztja közben megfeledkezett magáról és a nagyobb nyomaték kedvéért megérintette lovagja karját. Botrány! A nézők felháborodott sms-eket küldtek a stúdióba, és az udvarház lakói is úgy látták, csak egy eljegyzés köszörülhetné ki a csorbát. A lakók korabeli komfortfokozaton élnek vízöblítéses WC, epiláló, eldobható borotva híján. Viszont szolgálók hada lesi kívánságaikat, egyúttal figyelmezteti úrnőiket és uraikat az etikettre, ha a versenyző megszokásból még mindig a régi, begyöpösödött XXI. századi flörtölési technikákhoz folyamodna. Így aztán a titkos szerelmi üzenetek, izgatottan rebbenő legyezők, rejtélyes alig mosolyok valóságos kultuszt teremtettek. Londonban nemcsak a kifutókon hódít a romantika.

A legnagyobb szépségmárkák az idén nyárra szinte kivétel nélkül pasztell sminkkollekciót dobtak a piacra, a sötét, gótikus színek helyett az angol lányok rózsás orcákkal járnak. Chloé, Sonia Rykiel, Moschino selyem-chiffon, virágos lebbenő ruhái hihetetlenül nőiessé tették az idei divatot. Meg is lett az eredménye, úgy tűnik, a hölgyek a csatorna másik oldalán rekordot döntenek vörös rózsáikkal. Legalábbis ha hinni lehet a televíziós társaság statisztikáinak. Ügyes reklámszakembereik villámgyorsan reagáltak a nem mindennapi sikerre, különböző kutatásokat publikálnak, amely műsorukat igazolja. Tény, hogy kitűnő időzítéssel lovagolták meg a világdivatot, felismerték, hogy a dekadens, meghökkentő, idegeket borzoló trend után az emberek új emocionális ingerekre, a szépérzékükre és az érzelmeikre ható műsorokra vágynak. (Hasonló tendencia figyelhető meg Magyarországon a TV2-nél, ahol az akciófilmek helyét szemmel láthatólag átvették a családi mozik, a romantikus filmek, a szívhez szóló talk-show-k).

Hogy kissé anakronisztikusan hangzik ez az egész? Lehet. A romantika - minden jel szerint - virágkorát éli. Ám az egyetemes törvény, amely szerint a zeniten az ellenkezőjébe csap át minden, valószínűleg ismét elsodorja majd. Divatba jönnek a merészebb vonalak, karakteresebbé válnak a sminkek és a rádióban megint rockballadákat vagy hip-hopot játszanak. A piruló hölgyek visszamennek a marketingosztályra és női ösztönük azt súgja, ha nem elég rámenősek, a kutya sem áll velük szóba. A férfiak maradnak a villámrandevúknál, a televíziós szerkesztők pedig ráéreznek, hogy az új irányzat a vagányabb műfajnak kedvez. Jane Austinról pedig nem írnak mást, csak a nyári szünetben olvasónaplókat. És mégis. Ha elég előrelátóak, átmentenek valamit ebből a múló divatból. Valamit, amiről nem is igazán ildomos beszélni, mert olyan mélyen hordozzuk, hogy oda már úgysem hatol le semmilyen trend. Merthogy az a lényege, hogy változatlan.

A cikk teljes változata a májusi Elle magazinban olvasható.