horoszkóp

Gyógyítható a túlzott félénkség

MTI
2004.04.01. 16:15
A szociális fóbiában szenvedők attól félnek, hogy nagy nyilvánosság előtt blamálják magukat, vagy kínos tüneteket mutatnak - például izzadnak, reszketnek, vagy elpirulnak -, ami ma a pszichikai zavarok között az alkoholfüggőség és a depresszió után a harmadik helyen áll, de gyógyítható. A feltételezések szerint élete során minden tizedik embernél kialakulhat ez a fóbia.
A szociális fóbia valószínűleg olyan idős, mint az emberiség, de csak húsz éve kutatja a tudomány. A 80-as években az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is betegségként ismerte el ezt a pszichés zavart. A definíció szerint az ismeretlen emberekkel való találkozáskor fellépő természetes félénkség akkor válik kórossá, ha a félelem túlzott, tartós és jelentős mértékben befolyásolja a páciensek életét.

Étkezés közben is rettegnek

A szociális fóbia sokféle lehet. Kitörhet egy partin beszélgetés közben, a munkahelyen, vagy egy beszámolónál, de étkezés közben, vagy egy nyilvános vécé felkeresésekor is. Az érintettek attól rettegnek, hogy bizonyos helyzetekben valami olyat tesznek, vagy mondanak, amit mások kínosnak érezhetnek. Emiatt az illetők minden áron igyekeznek elkerülni a számukra félelmet keltő helyzeteket, és ezzel ördögi körbe kerülnek.

Remegő kezek

Aki például azt hiszi, hogy ivás közben remeg, és hogy ezért a többiek alkoholistának tartanák, társaságban próbálhatja a poharat mindkét kezével a szájához vinni, és ezáltal még jobban feltűnik. Ez a "biztonsági viselkedés" megakadályozza, hogy az érintett szembenézzen a remegéstől és az ezzel járó feltűnéstől való félelmével, mert soha nem jut el odáig, hogy mások előtt egy kézzel merje tartani poharát.

A szerepjátékok segítenek

Itt kezdődik a megismerő (kognitív) magatartási terápia. "Lényege, hogy a biztonsági magatartást le kell építeni, és a személy eltorzult önérzékelését helyre kell állítani. Ehhez szerepjátékokban szimuláljuk azokat a helyzeteket, amelyekben a félelem jelentkezik" - magyarázta az eljárást a frankfurti kezelőorvos, Thomas Heidenreich. Az egyik segédeszköz a videó: filmezik a pácienst a szimulált helyzetben, és a felvétel megtekintésénél összehasonlíthatja torzult önértékelését a látottakkal. Aki attól fél, hogy elpirul, láthatja a szalagon, hogy normálisan néz ki, és nem vörös az arca - vagyis nem történt meg az, amitől retteg.

Az ok ismeretlen

Egyelőre nem tudni, hogyan fejlődik ki ez a zavar. A félénkségre való hajlam természetesen elősegítheti létrejöttét, de szerepe lehet gyermekkori traumás élményeknek - például az iskolai kinevetésnek, esetleg a szülők túlzott elvárásainak, vagy túlzásba vitt, állandó bírálatának.

Az orvosok szerint gyógyítható

Stangier és Heidenreich állítja, hogy jól gyógyíthatók a jellegzetes tünetek, melyekről az érintettek sokszor azt hitték, hogy megváltoztathatatlanok. Két évig tartott annak a diáklánynak a kezelése, aki idegenkedett a kapcsolatteremtéstől, és a menedzser - aki csak felolvasni merte előadásait, mert attól tartott, hogy különben dadogni kezd - néhány hónap elteltével képessé vált a természetes kommunikációra.

Ma azonban a szociális fóbiától szenvedők közül még kevesen fordulnak orvoshoz. A legtöbben az e fóbia következményeként kialakuló megbetegedések - depresszió, vagy szenvedélybetegségek - miatt keresik fel az orvost, holott panaszaik tényleges oka igen gyakran a szociális fóbia.