horoszkóp

Házasságközvetítés szellemi fogyatékosoknak

MTI
2004.01.29. 12:13
Magányosan töltött hosszú évei alatt Volker újra és újra elolvasta a Biblia mondatát: "Semmi sem ér fel a szerelemmel". 44 éves volt, amikor megértette az értelmét: ekkor találkozott Monikával a Schatzkiste (Kincsesláda) ügynökség révén. Ez Németország egyetlen olyan házasságközvetítő irodája, amely szellemileg fogyatékos partnereket hoz össze.
Volker és Monika nehezen tudja elmagyarázni, mi az, ami összeköti őket, mit szeretnek partnerükben. "Mi..., mi... hogy van ez, Moni?" "...kiegészítjük egymást" - segít az asszony. "Monika jól vezeti a háztartást...". "Volker segít, amikor a tévében olyan dolgokat látunk, amelyeket nem értek".

A ma 47 éves férfi 1984-ben, egy autóbaleset következtében veszítette el emlékezőképességét. A most 44 éves nő születésétől fogva szellemi fogyatékos, és azt mondja, "valami megszakadt a fejében", amikor hároméves korában egy menhelyen hagyták. A könyörtelen élet következtében elfelejtették a szavakat, de az érzések megmaradtak.

Idill

Monika otthon tölti napjait, rendezget, takarít, főz, s eközben Volker lakatosként dolgozik egy szellemi fogyatékosok számára létesített üzemben. Este tévét néznek vagy videóznak, szinte soha nem utaznak el üdülésre. "Olyan jól megvagyunk" - sóhajt a nő, a férfi szemébe fúrva pillantását.

Monika életében voltak más férfiak is. "Csupa csalódás, csak azért kellettem nekik, mert van lakásom." Volker megköveteli, hogy Monika írja fel az asztalra, hova megy, ha kilép a házból.

Kínai bankett

A falon házassági fotók: a nő lila kosztümben, a férfi rövidre vágott szürke szakállal. A polgármesteri hivatal, a templom, aztán a házassági ebéd egy kínai étteremben. Az esküvőre hat hónappal azután került sor, hogy 2001-ben találkoztak, hála Bernd Zemella pszichológus-szexológusnak, aki a hamburgi Alsterdorf protestáns alapítvány keretében szellemileg és pszichikailag hátramaradott betegekkel foglalkozik.

"Az ilyen emberek számára nehéz találkozókat szervezni. A diszkókba vagy a bárokba nem mernek elmenni, mert félnek attól, hogy bántják őket" - mondja Bernd. Egyesek apróhirdetéssel próbálkoznak, de a visszaélések gyakoriak, ezek az emberek könnyen sebezhetőek - magyarázza.

Többszáz jelentkező

Bernd és egyik társa, látva betegeik szomorú magányosságát, négy éve határozták el, hogy házasságközvetítő irodát nyitnak számukra. A kezdeményezésnek hamar visszhangja támadt, először ötven jelentkező akadt, majd számuk hamarosan több százra nőtt - soraikban háromszor annyi a férfi, mint a nő.

Bernd az irodájában fogadja az alapítvány betegeit és a többi jelentkezőt, kikérdezi őket kedvteléseikről, igényeikről, erősségeikről és gyengéikről, fogyatékosságuk mibenlétéről. "Többségük őszinte, de valamennyien bejelölik azt a rubrikát, hogy 'nagyon szép vagyok'".

A listája alapján kiválaszt két olyan embert, akikről feltételezi, hogy illenek egymáshoz, és találkozót szervez számukra. "Olaf és Elsa rögtön elhatározták, hogy egybekelnek" - emlékszik vissza. Mások viszont egyből ellenszenvet éreznek egymás iránt, vagy később válnak külön útjaik.

Gyakran a szülők is megnehezítik a dolgokat. "Az anya nem egyszer mindent ellenőrizni akar, és ezzel meghiúsítja a kapcsolatot". Amióta ugyanis megtiltották a fogyatékkal élő nők sterilizálását, hamar bekövetkezhet a terhesség. Monika azonban nem is álmodhatott gyermekről: már első menstruációi idején sterilizálták - olvasható az AFP riportjában.