„A szülészet-nőgyógyászat és a bábaság két külön szakma. Az ítélet is mutatja ezt, amely a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium 1999-es állásfoglalására és a szülészeti intézményekben kialakult gyakorlatra, szakmai irányelvekre alapozva született.
Részletezve: 1. Nem vágtam el a köldökzsinórt a szakma által javasolt 15 percen belül - a köldökzsinór elvágása kényelmes és megszokott, de extrém kérésként még az is előfordul, hogy a család egyáltalán nem szeretné, ha a köldökzsinór el lenne vágva - ilyenkor éppúgy, mint ahogyan a köldökcsonk, az egész lepényszövet a köldökzsinórral együtt pár nap múlva leesik. A köldökzsinór elvágásának időpontja véleményem szerint lényegtelen szakmai rutin.
2. Nem léptem közbe a lepényi szakban a szakma által javasolt 15-30 percen belül, hanem megvártam, ameddig magától leválik. Több ezer esetben tapasztaltam, hogy - amennyiben vérzés nincs és az anya jó állapotban van - a lepény leválása nem a születés utáni első fél órában, hanem azután, rendszerint 60 perc múlva következik be spontán, problémamentesen.
3. Nem végeztem nyákszívást, nem szondáztam meg a kisbaba orrjáratait, végbelét - a nyákszívás elhagyását még a szakma is megengedi olyan esetekben, amikor a magzatvíz tiszta és a kisbaba jó állapotban születik. A szondázást pedig a szigorú irányelvek is a köldökzsinór ellátása utánra javasolják, amire jelen esetben - sajnálatosan - nem került már sor, a büntető eljárás során pedig nem azt firtatták, hogy szokott-e sor kerülni az orrjáratok és a végbél szondázására, hanem azt, hogy ennél a kisbabánál sor került-e rá.
4. Nem jutott kellő figyelem az édesanyára és a kisbabára - mindannyian egy pici szobában voltunk, együtt, egymással, folyamatosan elfoglalva.
Sajnos, a klinikai halál állapotából visszahozni épségben valakit rövid percek kérdése. Nagyon szomorú, hogy így történt. Sajnos, hogy a 17 év klinikai gyakorlatom alatt volt olyan kisbaba, akivel ugyanez történt élete első órájában, csak szegény nem az édesanyja karjaiból, hanem az inkubátorból került élesztésre... És sajnos, az utóbbi pár évben tudok olyan kisbabáról is, akivel nagyon hasonló történt, kórházban. Őt is elveszítették. A mi kisbabánkat, aki most 7 éves lenne, hónapokon át látogattuk, ápoltuk, aztán megsirattuk, elgyászoltuk a szülőkkel együtt... „