Mind több tapasztalat bizonyítja, hogy a hormonokkal kezelt szervezet hajlamos a rendellenes működésre, bizonyos betegségek pedig fokozottan veszélyeztetik a hormontablettákat szedőket, elsősorban a klimaxos panaszaikat gyógyíttató nőket.
A klimaxos korba érkezett nőknél évtizedeken át alkalmazták az orvosok azokat a hormonterápiákat, amelyekkel páciensük szervezetének korábbi hormonszintjét akarták helyreállítani. Ezek a módszerek a hetvenes években terjedtek el, s hosszú időn át csak jókat lehetett hallani róluk: nagyon hatékonyak voltak a klimax-szal együtt járó hőhullámok, hangulatváltozások megszüntetésére, sőt, számos kutatás szerint segítették a csont szilárdságának megőrzését, csökkentették a szív- és érrendszeri betegségekre visszavezethető halálozást, erősítették a bőrt és az immunrendszert, fokozták a memóriát.

Ennek ellenére még a nyugati társadalmakban is csak az érintett korosztályok 15-20 százaléka kapott ilyen hormonkezelést, a nők ugyanis ódzkodtak a hormontablettáktól. A legújabb kutatások szerint lehet, hogy nekik volt igazuk.

Fokozott mellrákveszély

Az elmúlt években végzett felmérésekből ugyanis kiderült, hogy számos pozitív hatás, amelyeket addig a hormonkészítményeknek tulajdonítottak, nem a tablettáknak köszönhető, sokkal inkább annak az egyszerű ténynek, hogy az érintett nők jobban odafigyeltek magukra, rendszeresen jártak orvoshoz.

Ráadásul egy nagyszabású brit tanulmány szerint - melynek során egymillió ember adatait dolgozták fel - a hormonkészítményeket szedő nőknél, az 50-54 év közötti korcsoportban húsz százalékkal nagyobb volt a mellrákos esetek száma, mint az ilyen tablettákkal nem élő társaiknál. Bár a helyzet az abszolút számokat nézve azért nem ilyen ijesztő - tízezer nőt vizsgálva csak 60 a különbség (a hormontablettákat szedőknél 380, a másik csoportnál viszont 320 volt a mellrákos esetek száma), azért ez is elegendő ok arra, hogy az orvosok is óvatossá váljanak.

Legfeljebb tíz évig

Ma már általában csak nagyon alacsony hormonadagok alkalmazását javasolják, megtoldva azzal, hogy a kezelést tíz év elteltével mindenképp le kell állítani.

Galapagosi teknős: az örökké termékeny

A kutatók egyébként mind a mai napig nem látják tisztán, hogy mi okozza a szexuális hormonok termelődésének visszaesését. A klimax ugyanis - amely általában ötven éves kor környékén jelentkezik - az állatvilágban csak a főemlősökre jellemző. Egy galapagosi teknős például akár 150 éves korában is képes kicsinyeket hozni a világra.