horoszkóp

Szerelmi bánat ellen patkányok és kasmíri fiúk

dns
2006.03.01. 15:04
Kapcsolódó cikkek (1)
Szerelmi bánatát egy hónapos indiai expedícióval gyógyította egy újságírónő. Az utazást követően elmúlt a bánata, a szubjektív útiriportja pedig erős érzelmi reakciót okoz másoknál. Bakács Tibornál például szexuális bizsergést.

„Nem újdonság, hogy az emberek egy része problémái feldolgozására használja a blogot. Vannak pszichológusok, pszichiáterek, akik ezzel, a nem nagy múltra visszatekintő jelenséggel foglalkoznak, de maguk a bloggerek is alátámasztják” - mondta a Velvetnek Vincze Zita újságíró, aki a napokban jelentette meg első könyvét India Gyógyszálló címmel.

Gyógyutazás, és Bakács szexuális bizsergése

Klikk a képre!

A szerző alig egy éve kezdett webnaplót írni egy lelki krízist követő indiai utazásról. Olvasói egyre lelkesebben kezdték követni a bejegyzéseit, és hamar népszerű lett a sorozat. A szerző álnevet is kitalált a történethez, egy estén így született meg Hamaranna. Néhány hónap után pedig kiderült: az egyre terjedelmesebb beszámoló szerkesztett könyv formájában is meg fog jelenni.

A könyv bemutatóján Bakács Tibor Settenkedő méltatta a művet, aki a Megasztárban megszokott kendőzetlenségével elmondta, hogy az élménybeszámoló olvasásakor közel járt a szexuális bizsergéshez. Bakácsot a női lélek ismerőjeként tüntették fel az eseményre szóló meghívón, amelynek igazságáról igyekezett is meggyőzni a közönséget. „Ritkán utazhatok ugyanis egy nő lelkében mindenféle tiltótáblák és útjelzők nélkül”- magyarázta a kritikus hozzátéve, egészséges gondolatokról van szó, a szerző humora, iróniája, öniróniája, spleenje és még menstruációs rosszkedve is nagy hatással volt rá.

Kortárs emberi dráma

A média érdeklődését emellett a könyv azzal keltette fel, hogy a szerző – a szerkesztő szavaival élve - vigaszexpedíciójából született szubjektív útiriportjával a papírblog műfaját valósította meg. A blog lényege ugyanakkor éppen az, hogy naprakész: tartalma folyamatosan bővül és változik, a netes forma pedig lehetőséget teremt olvasói visszajelzésekre. Az utazás után írott netes visszatekintés tehát inkább egy készülő könyv fejezeteinek tűnik, mint blognak.

„Kamaszkoromban versekbe foglaltam a szerelmi bánatomat. Mások festenek, lakást rendeznek be, ha csalódnak, én viszont így adom ki az érzéseimet” – mondta a szerző, aki azért nem minden bánatát követően vállalkozik hasonló kalandtúrára. „Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú útra indultam. De az utazás és az írás nálam összefügg. Kanadában is töltöttem egy hosszabb időszakot, akkor levelekben számoltam be a kalandjaimról, és amikor hazatértem, sorozat lett belőle. Az volt a blogolásom hőskorszaka.”

A kortárs emberi sorsok lektűrjeire nagy igény mutatkozik az utóbbi években, és amennyiben az adott mű nem a hazai médiaszemélyek érdekesnek tűnő memoárja, vagy néhai hírességek kertészeinek visszaemlékezése, az érdeklődést fokozza a benne rejlő dráma és az egzotikum. Kérdésünkre Vincze Zita elmondta, meglepte, hogy élménybeszámolója milyen érzelmi hatást vált ki egyes olvasókból.

Hol van az én Indiám?

Galéria!

„Egy hölgy idejött hozzám, és azt mondta: ’olvasom a blogját, és azt szeretném tudni, vajon hol van az én Indiám?’ És elsírta magát. Nem tudom, hogy az írásom hatott-e rá így, vagy csak egy meglévő fájdalmát erősítette-e fel valamelyik gondolatom.” – tűnődött a szerző, mielőtt rátértünk volna az ő Indiájára.

Az újságíró röviden elmondta, három évvel ezelőtt ismerkedett meg a - könyvében rusztikus hangzású Báróúr névvel illetett - férfival, aki két év után „lelépett egy nővel”. Miután a könyv írója az ezt követő két hónapban enni, aludni, dolgozni, és gondolkodni nemigen tudott, további önsorsrontás helyett élt a véletlenül kínálkozó lehetőséggel, hogy Indiában töltsön egy hónapot. A hosszú utazás során természeti „paradicsomokat” látott, „mérhetetlen szegénységet és nyomort”, patkányokkal, a vendéglők virágjait rágcsáló tehenekkel, és szép, ékszerárus kasmíri férfiakkal is találkozott.

Menekülési útvonal

„Az élményeim hatására gyógyultan érkeztem haza” – mondta lapunknak. „Utazás nélkül is egy idő után feldolgoztam volna a bánatom, de így sokkal könnyebb volt. Rengeteg inger ért, hiszen kiszakadtam a megszokott környezetemből, az új arcok az új élmények sokat segítettek rajtam. Néha mostanában is előveszem az utazás alatt készült képeimet, és visszacsöppenek abba a világba. Ezt egyfajta menekülési útvonalként használom, ha valamilyen probléma adódik a mindennapjaimban” – mondta a szerzőnő.