horoszkóp

A nagy jósnőteszt

2004.02.21. 15:26
A szkeptikus újságíró hirtelen belebotlik a világot mozgató sötét energiákba, később azonban szerencsésen visszatér a földre néhány jóslat és ellentmondásos tapasztalat birtokában. Katasztrófák, háborúk, sok utazás, két gyerek.
Kerekes Nóra az első kártyajós az életemben. Miután jómagam sosem foglalkoztam ezotériával és az Édesvíz könyveit éles kanyarral kerültem el, kissé izgulok az interjú előtt, azonban csakhamar csodálkozni kényszerülök a barna kártyajós-palánta racionalitásán és misztikus szkepticizmusán.

Tarot

Kerekes Nóra
"Hatalmas felelősség egy kártyaértelmezést bevállalni, hiszen eljön hozzám valaki, aki olyan kérdéseket tesz fel, hogy elhagyja-e a barátját, vagy elvetesse e a gyerekét, és igazából tőled vár tanácsot" - kezdi Nóra. "Holott ezt nem így kéne felfogni, hanem úgy, hogy mindig van egy-két mondat, ami az illetőt megragadja, és amit utána továbbgondol. Csak a végső döntésben próbálok segíteni."

Mint mondja, minden tarot kártya szimbólumokra épül, és az erre érzékeny ember ezek alapján próbálják megfejteni a kártya üzeneteit. Nóra szerint a tarot puszta útmutatás, az ezotéria nem több, mint mankó, ami segít a természettől eltávolodott mai embereknek.

A jóslás közben nincsen semmi negatív érzésem, hiszen a kártyajóslás az egyénre helyezi a hangsúlyt, és elhiteti az emberrel, hogy van beleszólása a saját sorsába. A kártyákat ugyanis magam húzom, abban a tudatban, hogy bármit mutat is, saját agyam vezetett efelé. Nóri tetszetős jövőt vázol fel nekem, kártyáim szerint másfél év önfeledt munka és utazgatás vár rám.

Katasztrófák, háborúk, sok utazás, két gyerek - a látó

Barasits Zsuzsanna az első látó az életemben. A frissen felújított lakás jósszalonjába vezet, és azonnal darabokra töri előre gyártott forgatókönyvemet. Leültet a fotelba, és miközben latolgatom a fejemben lévő kérdések verzióit, letámad. "Adja a kártyákat!" - mondja szinte parancsolóan, felocsúdni sincs időm és elém szórja a kártyapaklit, előredőlök kényelmesen és random-szerűen használva kezeimet, adogatom a kártyákat.

Aztán hirtelen törpévé zsugorodok, Zsuzsanna magabiztosan és fölényesen hadarja múltamról az információkat, pontos évszámokkal, szinte levegőt sem vesz. Ülök a fehérre festett, hűvös szobában, és érzem, hogy megyek össze, a racionális ember képzete szertefoszlik, be sem tudok fogadni ennyi információt. Pár perc sem telik bele, mire megadom magam, és elszaladt magabiztosságom híján bólogató kutyaként asszisztálok a jóslás aktusához.

Egy-kétszer fordul csak elő, hogy olyan kérdéseket vélek felfedezni, amelyek Zsuzsanna meglátásainak alátámasztását szolgálják, és van néhány dolog, ami nem nyer megerősítést, például nincs seb a bal lábamon, és apukámnak sem magas a vérnyomása, a többi azonban megoldandó rejtély. Zsuzsanna a maga határozottságával és rámenősségével együtt kedves, nem riogat a jövővel, lesz két fiam meg egy lányom, és nem fogok elválni, viszont utazni sokat, hát kell ennél szebb jövőkép egy magamfajtának? Kiélvezni mindezt már nem nagyon fogom, a háborúk ugyanis jönnek, nem beszélve a katasztrófákról, és az ember eltávolodott a természettől. Megint.

Ha kártya nélkül csinálom, hülyének néznek

Zsuzsanna saját bevallása szerint semmilyen szinten nem mélyedt bele az ezotériába, nem olvas ilyen jellegű könyveket, néha ugyan beugrik barátnőihez egy-egy pohártáncoltatásra, de mindezt nem veri nagydobra. Úgy véli ő egy csoda része, ez van, ezt kell elfogadni. Utólag azt is beismeri, semmit nem lát a kártyában, de ha anélkül csinálja, hülyének nézik. Előtte pereg mások élete, mint egy mozi. Hiszem is meg nem is, vagyis inkább nem, de mit tegyek? Én egy ilyen földhöz ragadt ember vagyok, reál beállítódású, megmondta Zsuzsanna is, fizikusnak kellett volna mennem, mit csinálok én itt?

"Eleinte, mikor elkezdtek peregni előttem ezek a filmek, azt hittem, meg vagyok buggyanva, végigjártam az összes idegorvost. Nem akartam beleavatkozni mások magányügyeibe, nem érdekel mások élete, szeretnék normális ember maradni. Fizikailag is megerőltető állandóan mások sorsát magadon hordani."

Kérdésemre, hogy hogyan viselik az emberek a fájdalmas igazságot, Zsuzsanna meglehetősen optimistán válaszol. "Nem igaz, hogy az igazság fáj, hazudni sohasem lehet. Az emberek úgyse hiszik el amit mondok, úgyse tartják be. Később derül csak ki, hogy mindent megmondtam előre, persze nem fontos elhinni, engem a hitetlenek tesznek hitelessé."

Csak azt halljuk meg, ami érvényes ránk

Tekintse meg képeinket!
A hitetlenek táborát erősíti a Velvet által megkérdezett pszichológus is, aki semmiképpen sem zárta ki, hogy a jóslással foglalkozó emberek hisznek abban, amit csinálnak, hiszen van, aki könnyen elhiszi magáról, hogy ismeri az embereket. "Ráadásul úgy tűnik, működik a dolog, hiszen úgy gondolom, egy látó vagy jósnő esetében soha nincs negatív visszajelzés, mert nem tudod megcáfolni, amit mond, nem tudod azt mondani, hogy nincs igaza" - fogalmazott a pszichológus. "Ha azt mondja például, hogy elvesztettél egy fontos embert, hiába bizonygatod, hogy nem, legfeljebb azt mondja, hogy de igen, csak nem ismered be. Ráadásul az ellentmondásokat az emberek nem követik, csak azokra az eseményekre fognak figyelni, amelyek megerősítik a jóslatokat" - mondta.

"Egy pszichológus tanárunk nagyon érdekes jelenségre hívta fel a figyelmünket" - folytatta. "Megkért mindenkit, hogy írja le, milyennek gondolja magát, hogy annak alapján elkészíthesse a személyes jellemzéseket. Következő órán kiosztotta a jellemrajzokat egyenként, és megkérdezte, van-e valaki, aki nem ért egyet vele? Szinte mindenki úgy érezte, illik rá a leírás, utólag derült csak ki, hogy mindenki pontosan ugyan azt a jellemrajzot kapta. Így van ez valahogy a jóslással is, az emberek csak azt veszik magukra, amit szeretnének, hogy igaz legyen."