Szombat délután az Erzsébet téren felállított kék-fehér színvilágú sátor előtt hippisre pingált minibusz fogadja az érkezőket, amitől felbátorodva merész és fiatal tervezők merész és fiatalos modelljeire számítunk a benti kifutón. A kerthelységekből ismert, gomba formájú gázégőkkel fűtött SZDSZ-sátorba belépve azonban úgy tűnik, akolmeleg családi ünneplésbe csöppentünk. Bár a nagy család tagjai arcról ismerik és keresztnevükön szólítják egymást, a mindentudó mosolyok, értő kacajok és lelkes tapsorkán alapján úgy tűnik, kívülállóként ideológiai előképzettség nélkül nem lesz egyszerű feldolgozni a kifutón zajló, divatbemutatónak álcázott SZDSZ-történeti áttekintést. Az tudósító tehát felköti - kék! - farmergatyáját, előrántja - vörös! - táskájából a jegyzettömbjét, és lázasan próbál felnőni a feladathoz.
Ideológiai alapon
A színpadon eközben a dübörgő minimáltechnó aláfestőzenével finom kontrasztot képezve teljes nappali fényben, konszolidált, vajszínű kosztümben és elegáns, sötétkék öltönyben két konferanszié olvassa a bonyolult, ám a közönség értő kacajaiból ítélve szellemes utalásokkal tűzdelt összekötőszöveget. Kicsit frusztráló ugyan, hogy kellő családtörténeti előképzettségünk hiányában számunkra nem nyilvánvaló azonnal, kiket tisztelhetünk bennük, de honnan is tudnánk, hogy Kuncze Katit és Csécsey Bélát látjuk, mikor még a modelleket jegyző Gizella Szalonra való hivatkozást is csak lázas töprengéssel tudjuk megfejteni?
A kiegészítők fontossága
Azért a takaros sorrendben sorjázó dátumokból fotósunkkal hamarosan rájövünk, a látott előadás mókásnak szánt, a párt történetét öltözködési vonulatokkal szimbolizáló fejlődéstörténet. Gyanúnk szerint a hétköznapi külsejű modellek sem akárkik, és mint később kiderül, jól sejtjük: jelenlegi és egykori képviselők, párttagok, családtagok és szimpatizánsok mutatják be a divatház kreációit. Mi 1994-nél kapcsolódunk be, itt épp "megszilárdul a liberális divat", amit kezében térképet tartó, hátizsákos-túrabakancsos hölgy szimbolizál, aki kis töprengés után sikerrel találja meg a színpadról kivezető utat. Ezt követően már az "utazó politikus" modelleket láthatjuk, amikből számunkra az derül ki, hogy a konszolidált öltöny és a villámlátogatást szimbolizáló görgős kisbőrönd azóta is örök divat. A modellek úttörő voltát elsőre talán csorbítja, hogy emlékeink szerint ez már a 90-es éveket megelőzően is így volt, de aztán ráébredünk, milyen fontosak ebben az eseben a kiegészítők: manapság ezt a modellt a színpadon is látott udvarias meghajlással és kézfogással illik kiegészíteni, nem pedig az egykor uralkodó, mára azonban divatjamúlt forró, divatdiktátori smárral.
A színpadon eközben a "csinos és fitt politikusnő", valamint az "elegáns és munkakész politikus" modellek adnak egymásnak diszkréten mosolygó randevút. Az előbbi megnevezését erősen hímsovinisztának találjuk, hiszen egy politikusnő is lehetne például munkakész, de üzenetként mindenképp előremutató az aktív, munkakész politikusok ideája: őszinte reményünk, hogy ez az irányzat a kifutók világából előbb-utóbb a hétköznapi életbe is utat talál.
A jövő év slágere a kampányminta
A Gizella Szalon hitvallása, hogy "a szocialista többség által diktált, konzervatív divatot fellazítsa" - tudjuk meg eközben a színpadról. Ennek módja a jelek szerint az, hogy a jellegzetes "szakis" munkaköpenyhez viseljünk kék színű SZDSZ-szórólapot, melyet zsebből osztogatva az interaktivitást is elősegíthetjük. Ha ez sem volna elég, legyen nálunk legalább egy kutya, azzal egyébként is köztudottan jól lehet társadalmi párbeszédet kezdeményezni sétáltatás közben.
Tekintettel a közelgő választásokra, a Szalon bemutatta kampánymintás modelljét is: ennél az utazó politikus modellt vették alapul, ahol a görgős kisbőröndöt csinos, fiatal, jegyzettömbbel felszerelt sajtósleppel cserélték le. Az Új Generáció sorozat kiemelt darabja az Első Választó modell, ahol "az első aktus emlékezetességét" gondterhelten elszánt arckifejezésű, bőrkabátját lazán a vállára vetve hordozó fiatalember testesíti meg.
Kifogták a gumikrokodilt
A sodró lendületű pártélet azonban a rekreációt is megköveteli, ehhez legalkalmasabb, ha ballonkabátunkat-zakónkat letépve magunkról kényelmes bőrfotelbe dobjuk elcsigázott politikustestünket, és ideológiailag is pihentető napisajtó olvasgatásával, a család szent egységében végzünk szellemi feltöltődést. A liberális szabadidő-eltöltési szokások közül kiemelkedik még a horgászás és a strandolás: előbbihez klasszik mackóruha, utóbbihoz hawaii-mintás bermudagatya javallott. Elkötelezett liberális azonban csakis a kijelölt helyeken strandol, természetvédelmi terület flóráját és faunáját rekreációs jelleggel sem rombolja: erre a természetvédelmi elkötelezettségre utalhat talán a kiegészítőként szerepeltetett felfújható zöld műanyagkrokodil.
"Mindez persze csak mókás jutalomjáték volt, lazításként, magunknak" - tudjuk meg Büki Dorkától, a Liberális Hét egyik főszervezőjétől a bemutató után. "Teljesen közösségi mű volt, mindenki a maga ruháit hozta és maga találta ki a jelenetét is".
Előrejelzés a következő szezonra
A végső fináléban mindenesetre fény derült arra is, mit viselnek majd a 2005-2006-os szezon liberális választói? Az előrejelzés szerint elsősorban szavazócédulát, hisz a Gizella Szalon törekvése, hogy modelljeit nemcsak kívül, hanem belül, sőt a szavazófülkében is viselje a divat iránt fogékony magyar szavazó. Addig azonban be kell érnie az ingyen osztogatott sötétkék szilikonkarkötővel, vagy az SZDSZ-es hűtőmágnessel, de a bemutató során profivá érett szimbólumfejtő persze az utóbbin sem lepődik meg: nyilván azt jelenti, hogy a liberálisok már a spájzban vannak.