horoszkóp

Hangversenyteremből a pilótafülkébe

2005.04.14. 15:27
Czigány Ildikó elvégezte a zenetörténet szakot, majd úgy döntött, inkább pilóta lesz. Végigjárta az összes kiképzést, majd kilenc évet várt arra, hogy első magyar pilótanőként utasszállító gépet vezethessen és további hét év telt el, míg idén áprilisban kapitánnyá nevezték ki. Czigány Ildikó most boldogan repked Európa fölött, ha a földön van, akkor meg könyveket ír és kecskéit nevelgeti.
"Gyakran utaztam repülőn, és kezdett egyre jobban érdekelni a repülés. Mindig bekéredzkedtem a pilótafülkébe, érdekelt, hogyan zajlik a dolog műszaki része, és eljött az a pillanat, amikor úgy döntöttem, biztos, hogy profi pilóta szeretnék lenni" - kezdte sikertörténetét Czigány ldikó, a Malév április 4-én parancsnoknak kinevezett pilótanője. Czigány Ildikó így igazán szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a legtöbb ember életében egyáltalán nem jut el olyan ponthoz, amikor biztosan tudja, mi szeretne lenni. Ráadásul a pilóta szakmát az ember már felső tagozatban kiejti a listáról, mikor azzal ijesztgetik, hogy tömött foggal nem lehet repülni. "Terjednek ezek az információk az emberek között, de ez nyilván nem igaz. Egészséges felnőtt ember biztosan megfelel az egészségügyi kivizsgáláson" - intézte el mosolyogva gyerekkori információmat Czigány Ildikó, de biztosított róla, elég komoly kiképzésnek kellett volna magamat alávetni, ha nem dőlök be az ijesztgetésnek.

Út a Boeing-fülkébe

Czigány Ildikó
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Czigány Ildikó először Dunakeszire került, mivel ahhoz hogy valaki egyáltalán beülhessen egy nagygép pilótafülkéjébe kisgéppel kell repülni 200 órát, majd úgy nevezett látás nélküli műszeres kiképzésen kell részt venni, ami arra tanítja meg az embert, amit egy laikus utas soha életében nem fog megérteni: hogyan lehet egy gépet lerakni sötétben vagy ködben. Ezek után még kereskedelmi pilótavizsgát is kell tenni, és nem árt ha a pilótaszékre áhítozók eközben egyetemre is járnak, hiszen pilóta csak felsőfokú végzettséggel és felsőfokú angol nyelvtudással lehet az ember - mivel a repülés nyelve az angol. Czigány Ildikónak ezzel szerencséje volt, mire kikristályosodott benne élete valódi célja, addigra már túl volt egy zenetörténet szakon, és a Magyar Televízió zenei műsorában készített hangversenykritikákat.

A már egyetemet végzett, nem túl fiatal pilótatanoncok egészségügyi vizsgálaton vesznek részt, majd pszichológus is alaposan megvizsgálja őket, és ha mindent rendben talál, már csak egy hosszú várólista választja el a képzett pilótát a nagy Boeingtól. Az elkövetkező néhány évben, esetleg évtizedben az elszánt jelölteknek nincs más dolga, mint várni, hogy valaki nyugdíjba menjen. Persze jobban teszi, ha addig is megpróbál a tűz közelébe férkőzni.

Tűzközelben

Így tette ezt Czigány Ildikó is. "Otthagytam egy elég jó állást a tévénél és elmentem a Malévhoz újságírónak a belső újsághoz. Később stewardess lettem, mindent megtettem tudatosan, hogy tűzközelben legyek. Ez elég gyakori, több munkatársam is azzal a céllal helyezkedett el a földi szolgálatnál, hogy hamarabb kerülhessen gépközelbe. Persze ez veszélyes is lehet, mert előfordulhat, hogy az ember rááldozza az életét, és soha nem lép tovább." A első magyar pilótakapitányhölgy azonban megnyugtatta a listán várakozókat: pár éven belül várható egy nyugdíjazási hullám a Malévnál, és az utóbbi években is már nagyon sok új pilótát vettek fel. Igaz, a fapados társaságok megjelenésével valószínűleg a lista is apadt.

Czigány Ildikó

Czigány ldikó kilenc évet várt, hogy beülhessen a pilótaszékbe, ahol hét éve ül, és most már nem is akar kiszállni belőle. Szerint ma már ugyanolyan lehetősége van egy nőnek, hogy pilóta legyen, mint egy férfinak, és szépen lassan növekszik is a női pilóták száma, a Malévnál már négyen vannak, bár kapitány egyedül ő. "Régebben érthető volt, hogy csak férfiak voltak pilóták, hiszen a régi Tupoljev gépek eleve nem tűnhettek túl vonzónak, ráadásul a kiképzés a Szovjetunióban volt, így nem nagyon vállalkoztak rá a nők. Ma már itthon van a képzés, és nyugodtan mehetne bárki. Főleg hogy hét évvel ezelőtt megváltoztatták miattam azt az egészségügyi rendeletet, amely elvileg tiltotta a nők utasforgalmi pilótaként való működését."

"Nem félek"

Czigány Ildikó egyelőre csak Európán belül repül, de tulajdonképpen számára teljesen mindegy, hogy hova, hiszen úgysem lát az országokból semmit. "Legtöbbször csal fordulunk, kiszállni sincs időm, de ezt nem különösebben bánom. Már nem él bennem ez a mindenáron utazási vágy. Nem is értem mért szállnék ki egy sötét, hideg északi városban, ahol semmi dolgom. Ha nyaralni megyek, akkor is csak délre, valamelyik tengerhez" - mondta el az első magyar női pilótakapitány, ezzel kétségbevonhatatlanul bizonyítva, hogy kizárólag a repülés szeretete vonzotta a szakmába. Igaz enélkül nem is tudna havi 50-60 órát a levegőben tölteni, és hetente négyszer-ötször felszállni.

Czigány Ildikó

"Soha nem féltem, mivel nem volt mitől. De ha lenne se félnék" - folytatatta a repülés dicséretét. - "A vészhelyzetek nagyon ritkák, és a legtöbb pilótának az életében egy ilyen helyzet sem fordul elő, így ezekkel csak szimulációs gyakorlatokon találkozunk évente kétszer. A szimulátor nagyon érdekes, úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas, hidraulikus lábakon álló kalitkát, tele kábelekkel. Belül teljesen olyan, mint egy repülő, a kilátást is hasonló, és egyéb érzeteket is kelt. Amikor bemegyünk, ránk csukódik az ajtó, és teljesen egyedül kell megoldani olyan vészhelyzeteket, mint például a hajtóműtűz, a hajtóműleállás, vagy a jeges pályán való leszállás."

Fokker kontra Boeing

Czigány Ildikó Czigány Ildikó egyelőre nem vágyik tengeren túli desztinációkra, bár 67 férőhelyes Fokker 70-esével nem is tudna 2000 kilométernél többet megtenni. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy egyszer majd átteszi székhelyét egy Boeingre. "Az én döntésem volt, hogy itt maradok-e a Fokkeren, vagy átmegyek Boeingre. Sokat gondolkodtam rajta, az volt a választás, hogy vagy átmegyek egy nagy Boeingre, de maradok első tiszt, vagy itt maradok és kapitány leszek. Végül az utóbbi mellett döntöttem, hiszen minden pilótának az az álma, hogy egyszer kapitány legyen és átüljön a bal oldali ülésbe. A kapitány a repülés szellemi irányítója, bár kétségkívül sokkal több felelősség terheli, mint az első tisztet. De én most így nagyon boldog és elégedett vagyok" - mondta a pilótahölgy, majd hozzátette, ha Boeinget akarna vezetni, egy átképzésen is részt kellene vennie, hiszen két gép között jóval nagyobb a különbség mint mondjuk egy Lada és egy Skoda között.

Czigány Ildikó amikor nem repül, novellákat ír. Már négy könyve jelent meg, és reméli jövőre összehoz egy ötödiket is. Novelláiban leginkább a repülésről ír, megírta azt is, hogyan lett pilóta, majd további három kötetében az állatokhoz és természethez való viszonyáról vall. Az állattartás egyébként a repülés mellett másik szenvedélye, kertjében kutyák, macskák, és három kecske veszi körül. Czigány Ildikó azt mondja, szakmája mindenkiben tiszteletet kelt, bár találkozott már olyan férfiakkal, akik nem igazán értették, mit keres egy nő a pilótaszékben. "De ez a ritkább" - teszi hozzá gyorsan. "Legtöbben csodálkoznak, de felnéznek rám. Igaz, én is mindig találok a másikban valamit, amire felnézhetek."