Egymásért Egy-Másért Alapítvány elnöke, Földesi Szabó László akkor vette kezébe az irányítást, mikor eljutott hozzá Mehmet Karcsika története. "A magyar hatóságok nem voltak segítőkészek, és már anyagilag sem tudtam finanszírozni az egészet. Egy barátom adta meg László telefonszámát. Akkor már túl voltam a magánnyomozókon is" - mesélte kálváriáját a fiú édesanyja.
A Mehmet Karcsit még 2004. július 11-én a reggeli órákban vitte láthatásra török édesapja, Tüysüz Mehmet. A gyereket azonban nem hozta vissza, hanem kicsempészte Törökországba. Az édesapa ellen a magyar hatóságok nagy nehezen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, Mehmet Károly jogellenes külföldre szöktetésének vádjával. Később a szegedi és egy török bíróság is az édesanyának ítélte a kisfiút. Mindezek ellenére a gyermek nem került elő. Ekkor Földesi Szabó, az alapítvány elnöke többedmagával úgy döntött, hogy jutalmat kínál fel a használható információért cserébe. Első körben 4000 eurós volt a jutalom, de miután két ismeretlen férfi jelentkezett és 5000 eurót kért, újra össze kellett ülnie a bizottságnak. "A kuratórium úgy gondolta, belefér", így megadták a kért összeget.
A legelejéről
A kisfiúra végül Isztambultól 40 kilométerre bukkantak rá. Apja elfogásáról is elárult részleteket Karcsi az Esti Frizbiben. "Jött két kocsi. Kiszálltak belőle és kezet fogtak apuval, majd megfogták a kezét, én meg elfutottam. Az egyik meg utánam futott, utolért. Odavittek a kocsihoz. Nem bántottak. Aput sem."
Hajdú azt is megkérdezte a kisfiútól, hogy mit mondott az édesapja annak idején, miért hagyják el az országot. "Apa azt mondta, hogy azért kellett elmennünk Magyarországról, mert itt keresnek minket a rendőrök." Hajdú azon kérdésre, hogy hiányzott-e neki az édesanyja az elmúlt három évben, nemmel felelt. "Az apukámat szeretem jobban" - tette hozzá. Édesanyja mindezt sírás nélkül hallgatta végig. Csak annyit tett hozzá: "annyit küzdöttem már érte, szeretném helyrehozni a történteket."
Hajdú ezek után az iskolára és a mindennapokra terelte a szót. "Apu napenergiával foglalkozik, amíg munkában volt, én otthon játszottam a számítógépen, aztán meg jöttek a barátaim. Néha apa főzött, néha én. Nem jártam iskolába, de voltak barátaim. Szerettem volna iskolába járni, nem tudom miért nem küldött el apu. De megtanított olvasni."
Édesanyja szerint Karcsit először szocializálni kell, és meg kell tanítani magyarul, hogy iskolába tudjon menni. Az anyuka szerint többet nem kell attól félnie, hogy elviszik a fiát Törökországba, hiszen - a médiának köszönhetően - minden vámos és határőr ismeri Karcsika arcát.