horoszkóp

'A nő túlságosan izgatja a férfit'

2006.02.27. 12:58
A muszlim nőknek a legjobb a világon, mert azt csinálnak, amit akarnak, nem kényszerítenek rájuk semmit, és ha éppen nincs kedvük dolgozni, eltartja őket a férjük. A muszlim nők imádják a kendőjüket, és nem is akarnak máshogy élni, legalábbis ez derült ki azon a beszélgetésen, amit a Tűsarok rendezett vasárnap délután a Merlin színházban.

Kiss Zsuzsanna, aki ma már inkább a Halima névre hallgat, önként lett muszlim öt évvel ezelőtt. Saját bevallása szerint hosszú évekig kereste Istent, volt már a buddhistáknál, számos újkeresztény gyülekezetnél, kipróbálta a barlangos sámánokat és végül megismerkedett a Koránnal, és úgy érezte, ez az a vallás, ami száz százalékig kielégíti minden kérdését, ezért betért.

Beszélgetők

Ki tudja, miért gondolta úgy a Tűsarok, hogy Kiss Zsuzsanna Halima lesz a legmegfelelőbb arra, hogy valódi képet nyújtson nekünk a muszlim nők helyzetéről, mindenesetre ő szerepelt a legtöbbet azon a vasárnap délután megtartott rendezvényen, ahol a tűsarkosok a muszlim nőkkel kapcsolatos szterotípiákat szerették volna megcáfolni, vagy legalábbis árnyalni. Kiss Zsuzsán kívül jelen volt még Szabó Tímea, a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi szakértője, Mokhtar Lucia, pszichológus, hastáncos, és dr. Seham Omar, aki 17 éve él férjével Magyarországon, de Szudánból származik.

Kilóg a lába

A tűsarkos hölgyeket teljesen természetes módon az izgatja a leginkább, megkapják-e a nők az őket megillető emberi jogokat az iszlám országokban, erre azonban a beszélgetés során nem kaptunk nem hogy kielégítő, de tulajdonképpen semmilyen választ sem. A négy hölgy közül tulajdonképpen csak egyetlen származik valóban iszlám országból, ez pedig dr. Seham Omar, ő azonban egy értelmiségi családba született, édesapja újságíró Így nem voltam benne egészen biztos, hogy a szudáni társadalom összes nőjéről beszél, amikor azt bizonygatta, hogy az iszlámban és Szudánban "soha nem kényszerítenek rá semmit egy nőre, hanem minden nő szabad akartából cselekszi azt, amit cselekedni akar", és hogy a szudáni nő a legszerencsésebb a világon. Ha akar, egyetemre megy, ha akar dolgozik, de ha akar, férjhez is mehet. Ha akar kendőt hord, ha nem akar, nem.

Női perspektíva

Seham szerint egyetlen dolgot nem tehet egy nő: nem vezethet imát férfiaknak. Ennek pedig egyszerű, banális magyarázata: ha lehajolna imádkozás közben, kilátszana ruhája alól a meztelen lába, ami pedig eltereli Allahról a férfiak gondolatát. Az egész talpig beöltözős, állig gombolkozós viselet is azért van, mert a nő túl szép, túlságosan izgatja a férfit, és ha kihívó ruhában illegetné magát a férfi előtt, az felkeltené a szexuális vágyait, aminek negatív hatásai a nyugati kultúrában már nem egyszer meg is mutatkoztak.

Kendő a fejre

Kiss Zsuzsa Halima kifejtette, hogy benne van a Koránban, miszerint a nőnek el kell takarnia a fejét, ezért egy hívő nő számára nem is kérdés, hogy teljesíti isten akaratát, és bekötött fejjel mászkál a nyilvános terekben. Halima szerint egyébként a muszlim nők imádnak fejkendőben járni, és órákat töltenek a kendők próbálgatásával a tükör előtt. Seham szavaiból is az derült ki, hogy a kendő jó, a kendővel senkinek semmi baja, és miután legaláb fél óráig volt szó a kendőről, feletébb csodálkoztam, hogy Kriza Borbála moderátornak eszébe sem jutott feltenni azt a kérdést, hogy oké a kendő, de az is jó-e vajon, ha a nő talpig feketében, letakart arccal botorkál az utcán férje mögött néhány méterrel.

Ez a stílus volt jellemző az egész estére: Kriza Borbála rendkívül udvariasan, a vendégek vallási érzelmeit maximálisan tiszteletben tartva próbált beszélgetni egy olyan témáról, amiból csak vakmerőséggel, ne adj' isten, nyílt véleménykülönbséggel lehetne bármit kihozni. Hiába próbálkozott ugyanis a Tűsarok a muszlim nők jogairól értekezni, ha kizárólag pozitív tapasztalatokkal rendelkező hölgyeket hívott meg vendégségbe. Persze máshonnan közelítve a dolgot, le lehet vonni azt a következtetést is az estéből, hogy az iszlámról minden muszlim nőnek csak pozitív tapasztalatai vannak.

Toleráns vallás

Csakhogy ezen nők egyike sem élte meg a muszlim nők valódi helyzetét egy valódi iszlám országban, Kiss Zsuzsa Halima kiugrik néha Törökországba, ami ugye nem iszlám ország, Halima nehezményezte is, hogy nem engedik be őt kendőben a nyilvános helyekre, Seham Omar csak készül arra, hogy egyszer majd visszatér Szudánba, Mokhtar Luciának az apja egyiptomi, de ő maga itt él, Szabó Tímea pedig kutatóként volt Afganisztánban és Pakisztánban, és ő maga is elismerte, hogy az ott élők mindig is idegennek tekintették.

Ennek ellenére Szabó Tímeának is az volt a benyomása, hogy egy rendkívül toleráns vallással és kultúrával találkozott, aminek vannak radikális ágazatai, de nem ez a jellemző. Szabó Tímea szerint az iszlám, és a helyi szokások közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, hiszen ezeken a területeken a törzsi szokások sokszor még sokkal erősebbek, mint az iszlám szabályozása. A Helsinki Bizottság munkatársa ugyakkor elismerte, hogy Afganisztánban például a nők nem dolgozhatnak, nem nagyon járhatnak nyilvános helyekre, és csak fényképen nézegethetik azt a miniszoknyát és a farmernadrágot, amit a szovjet megszállás alatt hordtak. Mindezek ellenére Kriza Borbálának még belőle sem sikerült kihúznia egyetlen olyan félmondatot sem, ami egy kicsit is arra utalt volna, hogy ez azért anniyra talán mégsem jó, és hogy a nők jogai bizonyos területeken igenis sérülnek. Szabó Tímea szerint felmérések bizonyítják, hogy az afgán férfiak is támogatják a nők egyenlőségét, és elismerik, hogy a Korán nem tesz különbséget nő és férfi között. Helyesebben: az afgán férfiak elismerik más nők egyenlőségét, csak azt nem szeretnék, ha az ő feleségük is közéjük tartozna.

A muszlim nőknek jó

A meghívottak általános véleménye az volt, hogy a muszlim nők sokkal szerencsésebbek nyugati társaiknál, hiszen milyen választása van egy európai nőnek? Vagy dolgozik, vagy a gyerekeit neveli otthon, ám ekkor lenézik, és jó, ha pár fillér támogatást kap az államtól. Ezzel szemben egy muszlim nő, ha akar dolgozik, - hisz nem írja a Korán, hogy ne dolgozzon, Mohamedet is a felesége tartotta el, - de ha nincs kedve dolgozni egyszerűen eltartatja magát a férjével, és neveli a gyerekeit, amiért mindenki tisztelni fogja.

Kiss Zsuzsanna Halima szerint egyre többen lesznek muszlimok, mert egyre többen ismerik fel a nyugati kultúra negatívumait, és egyre többen érzik úgy, hogy a nyugati értékrendben nem lehet tisztán élni, ezért választotta ő is a muszlimok hitét. És senkinek eszébe sem jutott megkérdezni Kiss Zsuzsannától, nem érzi-e magát szerencsésnek, hogy maga választhatja meg, hogyan akar élni, és milyen valláshoz kíván tartozni. Ha neki nem tetszik ez az értékrend, egyszerűen választ egy másikat. Megteheti-e ugyanezt a muszlim nők többsége?

Nő vs. iszlám - a másik oldal
Nem vélekednek mindenhol ennyire kedvezően az iszlám és a nő viszonyáról: az ötvenes évektől kezdve vendégmunkások tízezrei érkeztek Európa nyugati felére iszlám vallású országokból. Különösen Anglia, Franciaország, Németország és Hollandia érintett ebben a kérdésben, ahol mind a mai napig nemcsak az elméleti síkon zajló fejkendőviták osztják meg a közvéleményt: a szülők által gründolt kényszerházasságok és a férjeik elől menekülő nők számára létesített menedékházak jelzik, hogy az iszlámban a nő státusza nem teljesen egyértelmű. Nem beszélve a sajtóban különösen nagy előszeretettel ábrázolt úgynevezett becsületbeli gyilkosságokról, ahol nem ritkán maga a fiútestvér áll bosszút a családjára szégyent hozó húgon. A fő kérdés persze minden esetben ugyanaz: az iszlámot vagy az annak nevében cselekvő férjeket, idősebb fiútestvéreket vagy a befolyásoló környezetet kell-e hibáztatni. Iszlámkritikus emberek - Salman Rushdie, Ayaan Hirsi Ali (aki kifejezetten a muszlim nők felszabadításáért írt könyvet) - százai élnek folyamatos rendőri védelem mellett.
(Könnyű, szórakoztató alaptanfolyam a témában, ugyanakkor valamennyire tipikus kórképet fest a "Fallal szemben" című Fatih Akin film.)

boboca