horoszkóp

Miben vinnénk haza az árut, ha nem lenne nálunk cekker?

2006.02.03. 18:57
Kapcsolódó cikkek (1)
Az SZDSZ Új Generációja ismét feltette a kérdést, megmondhatja-e nekünk valaki, milyen hosszú legyen a szoknyánk. Pelczné Gáll Ildikó elmondta, hogy a cekker nagyon fontos, majd visszavonult az Európa hajóra, egy érzelmes, felfűtött, szép szavakkal teletűzdelt kampánynyitóra, ahol a Fidesz Női Tagozatának szilikonkarkötős hölgyei gyülekeztek.

"Istenem csak sikerülne" - mondta a nagykontyos hölgy a női mosdóban, miközben barátnője mellére tűzte a narancssárga jelvényt. "Hát igen" - mondta a barátnő, majd a jelvényre nézve elmosolyodott. "Hm. Igazán csinos." Aztán feltűztük mi is.

Mindeközben a zajló Duna partján néhány fiatal fiúval megjelent John Emese az SZDSZ-től, és nyakában színes sállal kifejtette, nem kérnek Orbán Viktorból. Ne akarja ugyanis nekünk megmondani senki, milyen szerepet válasszunk az életben, mert eldönti azt majd minden nő maga. Mert a nő nem bio-díszlet, és nem reprezentációra való, mint a Fidesz női tagozata, mondta John Emese, magunk kell rendelkezzünk a testünk és a lelkünk fölött. És nem mondja meg a Mitnyán György, hogy milyen szoknyát vegyünk fel. Mi bólogattunk.

Vita a szoknyáról és a cekkerről

És akkor kijött a hajóból Pelczné Gáll Ildikó, bár az ott álldogálók között néhányan azt hitték, hogy ő Selmeczi Gabriella, csak befestette a haját. Az abortuszra vonatkozó kérdésekre nem reagált, viszont a szoknya hossza felcsigázta, és lassan, tagoltan türelmesen mosolyogva, ahogy tanítónő hajol az írni tanuló gyermek fölé, John Emese figyelmébe ajánlott néhány etikettkönyvet, amely leírja, milyen hosszú szoknyát viseljen a nő. Mire John Emese megint Mitnyan Györgyöt emlegette, Peltzné pedig Ottlik Károlyt, olyan élesen vitáztak, hogy csak úgy kapkodtuk a fejünket, de egy türelmét vesztett riporternő közbeszólt, hogy lépjenek túl végre ezen a szoknyatémán.

Fidesz nőtagozat kampánynyitó
Nézegessen politikus nőket!

Így történt, hogy az SZDSZ a szoknyáról a cekkerre váltott, mert Orbán Viktor a nőket, mint a társadalom cekker cipelésére kiválasztott tagjait képzeli el. Pelczné Gáll Ildikó szerint azonban a cekker igenis fontos, és senki nem gondol rá, mennyire az. Mert miben vinnénk haza a vásárolt árut, ha nem lenne nálunk cekker? A cekker szó még legalább tizenötször elhangzott, ekkorra azonban már többen egymás vállára dőlve kacagtak némán, de mi bólogattunk, és örültünk, hogy Pelczné olyan szép lassan beszél. Még elmondta, hogy Magyarországon ma 200 000 nő munkanélküli, és a fiatalok nagyon nehéz küzdelmek és lemondások árán jutnak lakáshoz, majd szintén tagoltan és lassan elköszönt mindenkitől, és visszasétált az Európa rendezvényhajóra, ahol már nagy tömegben gyülekeztek a szilikonkarkötős nők. Igazán jó volt körbenézni, hogy ennyien vagyunk.

Érzelmes szavak

Békés csevelyünket végül mégis egy férfi izgatta föl, amikor Balázs Péter a hajóra lépett, felállva, vastapssal és epekedő tekintetekkel övezett tisztelettel köszöntöttük. Nyilván ők is arra gondoltak, mennyi felejthetetlen percet szerzett nekünk esténként a Nagy Ho-ho-ho hangjaként. És jöttek a hírességek sorban, elsőként Bánffy György, aki nem szerepelt sokat, csak visszafogott köszönetet mondott a nőknek. Azt mondta, uralkodjék igazság, szeretet és harc. Mert hiába beszélnek békés kampányról, harc nélkül nem lehet. A magyar nők segítségével talpra kell állítani egy nemzetet. Valamennyi fellépő érzelmes, szívből jövő szavakat mondott és csak utána szavalt, énekelt vagy mesélt.

Pitti Katalin Kodály Zoltánról emlékezett meg. Fájlalta, hogy lassan ki sem ejtik itthon Kodály nevét, míg külföldön tanítják a módszerét, ezért úgy döntött, operaénekes létére hátralévő életét Kodály Zoltán népszerűsítésével kívánja tölteni. Ehhez azonnal hozzá is látott, majd elénekelt egy Ave Mariát, hogy így szólítson fel közös imára, mindannyiunk édesanyához. Amíg énekelt, senki nem nyúlt a pogácsához.

Aggódó anyák

Az emelkedett hangulathoz igazodott Schmitt Pál felesége, Makray Katalin, aki szerint egy országot igazán az asszonyok véleménye alapján lehet megismerni. Az asszony véleménye azonban most nem jó, az édesanyák félnek és aggódnak, a hiányos drogtörvény, és a rossz közbiztonság miatt nem merik a gyerekeket különórára engedni. Schmittné Makray Katalin leginkább azt szeretné, ha nem illetnék becsmérlő kifejezésekkel a gyermekeiket nevelő anyákat, hiszen ők jelentik a jövőt. Mert az ő gyerekeik fogják biztosítani a nyugodt, békés öregkort, azaz a nyugdíjat.

Szerintünk Esztergályos Cecília jelentette a délután fénypontját, kár hogy szerepelt abban a teszkós reklámban. Weöres Sándor, A nő című versével készült a rendezvényre, melyet sajnos megtanulni nem volt ideje, így papírból olvasta. Annyira izgatott volt, hogy néha hangosan felhorkantott, és ezért az asztalunknál többen úgy gondolták, hogy nem sikerült a produkciója. A harmadik horkantásnál mi is nevettünk egy kicsit. Gergely Éva viszont nagyon szépen énekelt, saját szerzeményét adta elő, amit a férjével írt, és megkért, hogy imádkozzunk a gyermeküket otthon nevelő asszonyokért. Nagyon örültünk, hogy Balázs Péter is felkéredzkedett a színpadra, és elmondta Fekete István egyik novelláját.

Hitvesztett nők

Aztán jött végül Pelczné Gáll Ildikó, aminek azért örültünk, mert végre lehetősége nyílt megmutatni, hogy vele nem csak reprezentálni lehet, nemcsak szép, de okos asszony is, közgazdász. Beszédét egy 19. századi karikatúrával kezdte, mely a jelenkor hitvesztett nőjének közvetlen előképe volt. A karikatúra egy olyan fiatal nőt ábrázolt, aki biliárdozik, iszik, dohányzik és újságot olvas. Azt mondta, a mai világban a nők és a női tulajdonságok nem kapnak helyet, és meg is nevezte ezeket a tulajdonságokat, empátia, önfeláldozás, feltétel nélküli szeretet és gondoskodás.

Pelczné Gáll Ildikó nem boldog, mert a kíméletlen létharc, az öldöklő küzdelem, és a burjánzó vadkapitalizmus beférkőzött a családok közé. Kiüresedtek a kapcsolatok, sohasem voltunk még ilyen távol egymástól, az ember pótolható alkatrésszé vált a kapitalizmus tengerében, az ember pusztán bankszámlaszám, tajszám és házszám, egy számmal leírható egyed, az ember egy adathalmaz. Pedig mi mind egyediek akarunk lenni, és amikor ezt mondta, többen könnyes szemmel simogatták meg a szilikonkarkötőt. És valójában már ez a néhány lelkesítő szép szó is elég ahhoz, hogy bátrabban vágjunk neki a hétvégének, ezért nem kértük rajta számon, hogy egész délután senki nem beszélt arról, hogy lesz nekünk jobb, de azért a családbarát adórendszert megígérték. Mindenki egyetértett a teremben abban, hogy ahogy most van, úgy nem jó. Azonban hamar kiderült, nincs az a politikai egység, amit fel ne borítana egy ingyenbüfé.