Már ötszáz forintos órabérrel is találhat takarítónőt az ember, de inkább alkalmanként vagy az elvégzett munka után fizetnek a bejárónőknek. Az igazán jó takarítónővel szájhagyomány útján lehet kapcsolatba kerülni és tevékenysége során fontosabb a bizalom, mint egy ottfelejtett porcica.

"A bejárónők jellemzően nem képzett takarítók" - jelentette ki érdeklődésünkre Ritz Tibor, a KonfirMatisz nevű takarítóképző cég szakmai vezetője. "Általában középkorú nők, akik fizetés-kiegészítésként foglalkoznak takarítással, vidékről vagy a budapesti agglomerációból vállalnak munkát, és szájhagyomány útján kerülnek kapcsolatba a megrendelővel. Mivel ez egy bizalmi kérdés, az emberek szívesebben fordulnak olyanhoz, aki a szomszédasszonynál már bevált."

Bizalmi állás

A hollandokhoz jár a legtöbb takarítónő
Európában legtöbbet a hollandok költenek takarításra, és ha például a svédekkel hasonlítjuk össze magunkat, mi az ő takarításra szánt büdzséjüknek épp egytizedét költjük el.

Bejárónőt vagy takarítónőt alkalmazó megkérdezettjeink is erről számolnak be: Boglárka harminc éves, kisgyermekes családanya, több éve alkalmaz takarítónőt. Szinte mindig ajánlások útján jut takarítónőhöz, csakúgy, mint másik megszólalónk, a hatvanat nemrégiben betöltött Ágnes, akihez tíz éve ugyanaz a takarítónő jár: "Egy barátom egy nagy budapesti szállodában dolgozott, és ő ajánlotta be az egyik szobaasszonyt. Ő azóta nyugdíjas és tökéletesen megbízható" - mondja.

A legtöbb családhoz általában akkor jár a bejárónő, amikor a család nincs otthon, ami rendszerint hétköznap délelőttre esik. Talán ezért is fontosabb szempont a bizalom, mint a szakmai precizitás. "Nálunk a hölgynek kulcsa is van, ő zárja be az ajtót, amikor elmegy. Csak egy dolgot nem tud: a riasztóberendezés kódját" - mondja Ágnes.

Árak és rendszeresség

Ágneshez egy héten háromszor jár takarítónő, aki három és fél órában végzi el a tennivalókat: takarít, rendet rak a konyhában, felporszívóz, felmossa a követ, be -és kipakolja a mosogatógépet, alkalomadtán vasal. Náluk a mosás nem tartozik a feladatok közé, ezt Ágnes maga végzi. A bejárónő alkalmanként 3000 forintot kap, és átlagosan 3-3,5 órát marad. Boglárkáéknál hetente egyszer takarítanak ("kiporszívóz, felmos, port törölget, kimossa a wc-t és a fürdőkádat, havonta áthúzza az ágyat, géppel mos, kitereget stb. A legintimebb feladat, amit nálunk elvégez, az a fehérneműk elpakolása"): a 76 négyzetméteres lakásban alkalmanként három órát dolgozik, amiért 5000 forintot kap. Általánosságban elmondható, hogy egy háromórás munkáért 2000 forinttól 8000 forintig terjed a bejárónők fizetése. Előfordulnak azért kivételek: vannak olyan nagyon idős, önmagukat ellátni képtelen emberek, akiknél a takarítónők - emberségből vagy a régi kapcsolatra való tekintettel - még mindig a kilencvenes években megszokott órabéren dolgoznak.

Feketemunka vs. számla

Bikádi Györgyné cége, a Geotim majdnem két évtizede végez napi karbantartó, takarító munkálatokat. Hamarosan bejárónőket is elkezdenek közvetíteni. Terveik szerint az általuk legálisan kiküldött munkaerők napi 4-5 órában takarítanak majd, és egy alkalomért minimum tízezer forintot fognak elkérni. Ez óránként pár száz forinttal több, mint a feketén dolgozó takarítónők fizetése. "Nem biztos, hogy magánházaknak megéri cégtől embert rendelni" - véli Bikádi Györgyné - "mivel egy cégnek, aki közvetít, különféle működési költségei vannak. Az általunk kialakított lehetőség inkább azoknak jó, akik számlát akarnak kérni. A takarítást pedig a legtöbb vállalkozás el tudja számolni."

Ritz Tibor szerint sem lehet csak bejárónő-közvetítésre építeni egy vállalkozást: "A villatulajdonos nem fogja azt mondani egyik napról a másikra, hogy Marika néni, kérem, holnaptól hozzon számlát."

Bárkinek lehet takarítónője

Nálunk nem jellemző az Angliában vagy Németországban bevett szokás, azaz hogy rosszabb gazdasági helyzetben lévő országokból érkezzenek háztartási alkalmazottak. "Itthon szervezetten nincs ilyen áramoltatás. Erdélyből például épp olyan arányban jönnek háztartási alkalmazottak, mint a normál munkavállalási rendszeren belül" - mondja Ritz Tibor.

A magánházakhoz járó takarítónők számát 50 000-120 000 közé becsülik. A megrendelők között éppúgy megtalálható a luxus körülmények között élő villatulajdonos, mint a nagyon elfoglalt, átlagos életszínvonalon élő fiatal házaspár, vagy a magatehetetlen idős asszony.

Egyik takarítással (is) foglalkozó cégvezető sem tud megbízható honi szervezett képzésről.

Megrázó vallomás egy takarítónő-ellenes férfitól

"Elvből ellenzem a takarítónőt: nekem ne nyúlkáljon a cuccaimhoz senki idegen. Ne parázzak azon, hogy ellopta vagy ellophatja ezt vagy azt. És takarítás-szakmailag: úgyis úgy takarítok, ahogy más munkáját csekkolnám. Tehát ha érdekel a képkeret teteje, letörlöm. Ha a szekrény alja, kiporszívózom. A benzinkutasnak se engedem, hogy üzemanyagot töltsön az autómba; ha benzin helyett dízel kerülne bele, vagy fordítva, nekem ne mondja, hogy ja, bocs. Ez mind az én felelősségem. Takarításhoz diploma se kell: hetente egy-két óra könnyű fizikai munka dübörgő black metálra, van ennél nagyobb szívás is".

Végső érvként itt a feliratos póló-jelenség. Anno anyámnak nem bírtam elmagyarázni, hogy ne vasalja a feliratos pólóimat, mert tönkreteszi. Egyszerűen nem fogta fel, pedig van vagy két diplomája. Aztán elköltöztem, azóta stresszmentesek a mosások. Most majdnem újra kezdődött, a csajomnál van takarítónéni, aki bónuszban mos, és mint egy egész új, felbecsülhetetlen értékű olasz futballhuligán pólóm elmázolódott feliratából rádöbbentem, vasal is. Nem is próbálkoztam vele, hogy elmagyarázzam neki, a gyűretlen póló titka az 500 fordulatos centrifugázás és a megfelelő teregetés. Szóval csak annyit mondtam, kérem, ne vasalja ki a pólóimat. Kérdezte, miért, de én résen voltam: csak úgy, nem akarom, köszönöm. Nyilván őrültnek tart, de leszarom."