Egy új svájci kutatás szerint a világban ugyan egyre kevesebb a fegyveres konfliktus, de nőnek azért még mindig sokkal rosszabb lenni, mint férfinak. Probléma, hogy a megvert nők szégyellnek feljelentést tenni, véli Szöőr Anna.

1992 és 2003 között 40 százalékkal csökkent a fegyveres konfliktusok száma a világban. Huszonnyolc új háborúra negyvenhárom békekötés jutott. Ha viszont pont ezt az időszakot vizsgáljuk a nők helyzetének szempontjából, korántsem ennyire jó a helyzet. A számok alapján kiderül, ugyanis, hogy nőnek lenni egyre rosszabb.

Szándékos nőírtás

A Geneva Centre for Democratic Control of Armed Forces, (DCAF), azaz a Fegyveres Testületek Civil Kontrolljáért Központ 2005-ös jelentésében az állítja, hogy szándékos nőirtás folyik a föld bizonyos részein. Az ENSZ becsült adatai szerint demográfiailag körülbelül 200 millió nő "hiányzik" a Földről, és ez az állapot elsősorban a nemi alapú abortusznak és egyéb, a nők ellen elkövetett erőszakos cselekménynek köszönhető. A kutatók számításai szerint, ha valóban igaz, hogy természetes állapotban a nő-férfi születési arány 100 lánycsecsemőre, 103 fiúcsecsemő, akkor érthetetlen, hogy hova lett több száz millió nő a Föld bizonyos részeiről.

Amartya Sen, Nobel-díjas közgazdász számításai szerint körülbelül csak Kínában és Dél-Ázsiában hatvan millióval kevesebb nő él a szelektív abortuszok száma és a lánycsecsemők elhanyagolása miatt, írja a jelentés. Külön szakág specializálódott a magzat nemének megállapítására előállított orvosi eszközökre, melyek használata ugyan tiltott, Kínában, Indiában és Koreában azonban minden nőgyógyászati rendelőben megtalálhatóak. Egy 1996-os indiai törvény ugyan tiltja, hogy az ultrahangvizsgálatot az embrió nemének megállapítására használjanak, a 2001-es indiai népszámlálási adatok szerint azonban minden 1000 fiúra összesen csak 927 lány született. Emellett nagy gondot okoz a már megszületett lányok hanyag ellátása is. A jelentés szerint a fejlődő világban a lánygyermekek halálozási aránya négyszer olyan magas, mint a fiúgyermekeké.

A meggyilkolt nők több mint fele családtagjának esik áldozatul

A nők elleni erőszak leggyakoribb formája a családon belüli erőszak, függetlenül régiótól és társadalmi rétegtől. Ebbe beletartozik a családon belüli szexuális zaklatás és a nyugaton kevésbé ismert hozománnyal kapcsolatos erőszak is. A jelentésből kiderül, hogy a meggyilkolt nők 40-70 szazaléka családtagnak, elsősorban férjének vagy barátjának esik áldozatul. Csak Oroszországban a kormány becslése szerint 14 ezer nőt ölt meg férje vagy közeli férfi hozzátartozója 1999-ben. Egyiptomban a megerőszakolt nők felét a bűntett után megölik férfi hozzátartozói, csak hogy a szégyen titokban maradjon.

Nigériában a nemi beteg női páciensek 15%-a még nem töltötte be a hatodik életévét

#alt#

Az ENSZ alá tartozó UNFPA 25 országban végzett kutatása szerint 20 százalékra tehető azon lánygyermekek száma, akiket szexuálisan molesztáltak. A tabuként kezelt gyermek ellen elkövetett szexuális zaklatás legtöbb esetben szégyenérzetből kifolyólag titokban marad, ennek ellenére például Nigériában a nemi betegséggel kezelt női páciensek 21 százaléka 6 és 15 év közötti lány.

A nemi szervek csonkítását 28 országban végzik

A nemi szervek hagyományos csonkítást a jelentés becslései szerint Afrikában legalább 28 országban végzik. Évente kétmillió nő nemi szervét csonkítják meg vallási vagy egyéb tradicionális okokból. Összesen körülbelül évente 100-140 millióra becsülhető azoknak a lányoknak és nőknek a száma, akik elszenvedték ezt a beavatkozást. Számos afrikai országban az eljárás bevett szokás, muzulmán és keresztény közösségekben egyaránt jellemző. Újabban Európáról is hallani a jelentésekben, mivel sok bevándorló közösség választott hazájában sem hagy fel a brutális tradícióval.

Az emberkereskedelem áldozatainak száma a duplájára nőtt

Az ENSZ tavalyi becslése szerint évente körülbelül 2 millió nő lett a szexpiac áldozata, melynek nagy része öt és tizenöt év közötti lánygyermek. Emellett duplájára nőtt az emberkereskedelem áldozatainak száma is az elmúlt években, akiknek aránytalanul nagy százaléka nő. A határokon átcsempészett nőket általában prostitúcióra, kényszermunkára kényszerítik, de nem ritka, hogy szervkereskedők kezébe kerülnek.

Nők és az AIDS

A dokumentum külön részletezi, hogy a HIV és az AIDS által leginkább sújtott területeken, ezen belül elsősorban Fekete-Afrikában sokkal több nő betegszik meg a kórban, mint férfi. "A 15 és 24 év közötti nőknek háromszor nagyobb az esélye, hogy AIDS- ben megbetegedjenek, mint a velük egykorú férfiaknak" írja a jelentés, "hiszen testi adottságukból kifolyólag sokkal sebezhetőbbek, mint a férfiak." Emellett a jelentés szoros összefüggést vél felfedezni a betegség és egyéb, a nők ellen gyakorolt elnyomás közt. Egy dél-afrikai tanulmány szerint ugyanis, azoknak a nőknek, akiket otthon fizikailag ill. lelkileg bántalmaznak, ötven százalékkal nagyobb az esélye, hogy elkapják a betegséget, mint azoknak, akiket nem. Ráadásul egyéb kulturális szokások, úgymint a fiatalkori kényszerházasságok is gyakran fosztják meg a nőket a védekezés lehetőségétől.

Sok mindenről nem is tudunk

Dr. Pető Andrea

Dr. Pető Andrea a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora szerint ez a jelentés bizonyos szempontból mérföldkő, hiszen egy nemzetközi NGO, meglévő, már elfogadott nemzetközi dokumentumokra, mint pl. az 1995-ös pekingi konferenciát lezáró közös nyilatkozatra hivatkozva olyan normákat állapít meg, melyeknek nemzeti szintű ágenssé kell válniuk." Itt egy olyan dokumentumról van szó, melynek érvényesnek kell lennie Párizsban, Kenyában és Budapesten. Nem csupán egy úszó olajfoltról, hanem egy normaváltozást megcélozni kívánó jelentésről beszélünk."

Arra a kérdésre, hogy a megdöbbentő számok mögött valós adatok húzódnak e meg, Pető Andreától a következőket tudtuk meg: "A számoknak mindig van egy politikája. Ebben a jelentésben a nők, mint szubjektív kategória, az erőszak elszenvedőiként jelennek meg. Az egyetlen baj ezzel a jelentéssel az, hogy becsléseken alapszik. Ráadásul olyan típusú társadalmi cselekvésekre fókuszál, melyeket mi nagyrészt nem ismerünk. De ha csak abból indulunk ki, hogy a nemi erőszak csupán 8 százaléka jut el akár a rendőrségig, vagy a bíróságig Magyarországon, akkor nem is tudjuk, hogy mennyi minden van, amiről nem tudunk. Ebből a szempontból ezek a számok igenis reálisak."

Itthon a családon belüli erőszak a leggyakoribb

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat jogászától és pszichológusától dr. Szöőr Annától megtudtuk, hogy leggyakrabban a családon belüli erőszakra irányuló kérdéseket kap a szolgálat."Minden híresztelés ellenére, több a nő, mint a férfi hívónk" utalt ezzel az RTL Klub Híradójában nemrég elhangzottakra, amely egy kutatás eredményeit ismertetve azt állította, hogy az otthoni erőszak áldozatainak többsége férfi, akiket gyakran éppen a nők bántalmaznak és ölnek meg. "Ha férfi jelentkezik, azt inkább prevenciós szándékkal teszi, azaz el szeretné kerülni, hogy bántalmazóvá váljék." Gyakori problémaként jelölte meg a pszichológus a szégyenérzetet a bántalmazottaknál, hiszen ez a látencia problémájához vezet, azaz, hogy sok esetben a bűncselekmény nem derül ki. Azt azonban megtudtuk, hogy a nők egyre inkább mernek már segítséget kérni." Nem biztos, hogy több a bűncselekmény, de több eset kerül napvilágra".