Berg Judit – Gévai Csilla: Mesék a Tejúton túlról. Pagony, 2007. 2250 Ft. B- - megpróbálkoztam még egy Berg Judittal, de sehogy se megy le ez a faja mese a torkomon. Van benne pedig ötlet: a biciklin veszekedő rossz gyerekeket elrepíti a járgány a Tejúton túli Meseországba, ahol a legkülönbözőbb helyszíneken találkoznak mindenféle néppel, és segítenek nekik ők, az ügyes földlakók, megoldani a problémáikat, amiből persze sokat tanulnak, fejlődnek, és végül a saját problémájukat is meg tudják oldani. A rajzok is épp ilyenek: jók, ötletesek, különösek, mégse értelmezhetetlenek, csak éppen egyikben sincs meg az a plusz, a mese varázslata, amitől a székhez lennék szegezve. Nem találja meg a kényes egyensúlyt a valószerűség és a meseszerűség között. A mesék azért jók, és azért jó mesét írni, mert el lehet mondani mindenféle értékválság nélkül, hogy a barátság és a szeretet és a fenntartások nélküli figyelem a legfontosabb dolog a világon, hogy mindenki legyen őszinte, törekedjen a jóra, de közben maradjon önmaga. Nincsenek hierarchiák, bárkiből lehet királyfi és legyőzheti a hétfejű sűrkányt, sőt,a hétfejű sárkányról is kiderülhet, hogy tündér. Az alapigazságok történetben kódolt megjelenése és az akár enyhe didaxis között ég és föld a különbség. Számomra ez a kötet nem meggyőző: noha nem idegesítően didaktikus, mégse elég jók az ötletek, elég sokrétűek a figurák, érzelmileg eléggé telítettek a helyzetek ahhoz, hogy elhiggyem, amit mondani akar.
Nádori Lídia – Kun Fruzsina: Sárkány a lépcsőházban - Jancsi meséi. Naphegy Kiadó, 2008. 2490 Ft. A+ - A Naphegy új kiadványa több szempontból is egyedi. Kevés igazán jó meséskönyvet találunk ennek a korosztálynak (3 éves kortól már ajánlható). Rövid, hétköznapi történeteket olvashatunk Jancsi, egy kiscsoportos életéből. Semmi cizelláltság, semmi tanulság vagy hirtelen változás. Egész egyszerűen zajlik az élet, és ebben az életben Jancsi él és körülnéz, mint minden kisgyerek. Nem történnek vele nagydolgok, mert éppen elég, hogy ő nagynak és csodálatosnak látja a világot, amelyben ő és világának részletei apró, csak gyerekszemmel látható csodák által válnak különlegessé. Minden szereplő egy-egy mondattal is figurává válik, Anya az ölelésekkel, puszikkal és szemráncolásokkal, Dédi a nagymamás, teljesen életszagú fordulataival. Külön erénye a kötetnek, hogy gyerekek számára befogadhatóan, de abszolút nem szépelegve megjelenik benne a Nagymama halála. Hogy a hétköznapi történetek egy nagyobb rendbe állnak össze, azt csak olyan finom eszközök érzékeltetik, hogy Jancsi születésének történetével kezdünk, a történetek ezután egy évet ölelnek fel, újévtől (Jancsi születésnapjától) szilveszterig, születéstől hóesésig. Kun Fruzsina képei emelik a kötet hangulatát. Sok bennük a mély szín, a sajátos látószögből abrázolt alak. Kiemel egy-egy részletet, mentőautót vagy utcaképet, és élő világot alkot a meséből. Gyönyörű kötet, kiváló szövegek, melegen ajánlom.
Békés Pál – Szabó Levente: Lomtalanítás a Fehérlófia utcában. Csodaceruza, 2007. 1690 Ft. B- - a Csodaceruza könyvekkel nem vagyok kibékülve. Kárpáti Tibor Csókolom, pókmajomjáról mindig úgy érzem, hogy rajzi és szöveg szempontból is egyszer-kétszer elsüthető poénhalmaz. Kiss Ottó-Baranyai András díjnyertes könyve szerintem nem gyerekkönyv, a történet riasztó. A Békés Pál-történet régi darab, és a maga módján jó, de semmi különös: jól kitalált, egyszerű sztori a mi kis udapesti jószomszédi iszonyainkról, melyet egy kívülálló megtör, hogy a dolgokat ne csak használni és megszerezni, hanem rajtuk keresztül a világot és önmagunkat megérteni is akarjuk, mert ez a boldogság záloga. A rajzok viszont, hiába nagyon modernek, minimalisták, és mégis részletgazdagok, nem mesekönyv-rajzok. Jók. Érdekesek. Csak éppen nem olyanok, hogy ha húsz év múlva egyet is meglátok, akkor előttem lesz az egész történet. Réber is minimalista. De Bab Berci orrában benne is van az egész regény.
Carl Norac – Carll Cneut: Alex, a torkos kismalac. General Press, 2008. 2200 Ft. C - ezt a kötetet és szerzőpárost kötelező zseniálisnak tartani. Vártam is a könyvet, majd miután elolvastam, konzultáltam kicsit pár emberrel, hogy meggyőződjek róla, én megyek-e szembe az autópályán. Nem, vagy nem csak én. A történet a legrosszabb rémisztő mesés, nevelős-diaktikus viktoriánus hanyományokból táplálkozik, miszerint anyunak igaza lehet, ne légy mohó, mert te is mohóság áldozata leszel (a kismalac a szörnyé). Persze ez nyilván a horrorisztikus angol humor németalföldi változata, igyekszem majd felnőni hozzá. A rajzok sajnálatosan szép színűek, kidolgozottak, tele cuki részletekkel, mint a főszereplő örökké maga után húzott kis piros autója (a szörnygyereknek meg nagy kék van). Csak az arcok rémesek. Csúnyák és ijesztőek. Kár, mert egyébként olyan jó lenne, de így még a mamája nyakába ugró röfit is nehéz értékelni, hát még azonosulni vele.
