A saját szüléseimet soha nem láttam, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogyan bújt ki a két gyerek, s ezen egy tükör nem segített volna. Videót nem engedtem volna készíteni, így marad mások szülése hiánypótlásként. Más szülése viszont mindig csak valami távoli rémség marad, így kicsit hasonlítanak a horrorfilmekhez ezek a kis videók. Van benne vér, üvöltés és egyéb nyalánkságok. Miután végignéztük, boldogan állunk majd fel, hogy de jó, hogy nem mi voltunk abban a három percben, s kicsit talán az alsó felünk is olyan, mintha kinyomtunk volna egy dinnyét. Ezért, ha kedves olvasó, éppen szülés előtt állsz, nem biztos, hogy neked való posztot találtál, te ugyanis hamarosan beleszaladsz ebbe, s nem biztos, hogy jót tesz a lelkednek. Ami kívülről brutális kínnak tűnik, közel sem biztos, hogy belülről is úgy éli meg a nő, ezért nézz inkább Kacsamesét, vagy Vers mindenkinek-et. A többiek pedig kukkoljanak legálisan!
Már majdnem tökéletes
A baba feje lassan jelenik meg, s teljesen normális mindenki, leszámítva azt a néhány sikolyt, ami anyából feltör. Nincs ezzel a szüléssel semmi baj, nehéz lenne még azt is eldönteni, hogy otthon szülésről, vagy valami szülőotthonról van szó, vagy kórházról, bár a gáz jelenléte inkább az utóbbira enged következtetni. A videó ráadásul régi kíváncsiságomat is kielégítette, miszerint milyen a has, amikor félig kint, félig pedig bent van a gyerek, azaz mennyire látszik, hogy mozog a baba. Szerintem eléggé...
Alulról a látvány...
Amikor először megnéztem a videót, hirtelen képzavarba kerültem, mert nagyon naturalisztikus ez a póz, talán kicsit félreérthető is, ráadásul a videókocka fölött ezt olvasni: Find A Sexy Partner in Budapest. A felvétel viszont nagyon jól mutatja, hogyan bújik elő a baba az anyából, első ránézésre azt mondanám, hogy talán nem is nyom a nő. Nagyon lassan történik minden szerintem, jó példa lehet ez a gátvédelemre. Döbbenetes a felvétel, amikor a baba feje már teljesen kint van, anya a vállak előtt pedig megpihen egy kicsit, a gyerek meg olyan a fenék végén, mint egy játékbaba. Ha nem az elejétől fogva nézi az ember, azt hihetnénk, hogy az egész nem is igazi, csak valami animáció. Mi viszont most már legalább tudjuk, hogy néz ki teljesen közelről az eset, még ha nem is értjük, ki az, aki képes felvenni mindezt videóra.
Elemlámpa, halászháló, nagy család
Ezen a videón sokat gondolkoztam, hogy a nyilvánosság elé lehet-e tárni, de végül is annyi szórakoztató elemet tartalmazott, hogy egyenesen a kedvencem lett. Ha szeretnék itthon szülni az egész családom jelenlétében, bizonyára teljesen ki lennék békülve az egész szituációval. Mivel azonban teljesen más habitussal élek, megdöbbentem a kis részleteken. Míg anya a halacskás kádban agonizál, a négy év körüli kisfiú vidáman matat a vízben a halászhálóval, sőt, még beszélgetni is próbál vele. Nyilván az én türelmem véges, de átsuhant a fejemen, hogy úgy kikapnám azt a halászhálót a tesó kezéből, s törném ripityára, mint a huzat, de ez csak egy kósza ötlet volt. Beszélgetni viszont garantáltan nem kéne akkor velem. Aztán azok a hangok, amik anyából feltörnek… Elfelejti ezt egy gyerek valaha? Tényleg hallgatnia kell? De ezek csak kérdések. Értem én a félhomály fontosságát is, azt viszont nem annyira, hogy néha egy-egy gyerek is bevilágít anya alfelébe elemlámpával, nos, kicsit több mint bizarr. S míg öcsi kipottyan anyából, az örömittas bátyó vidáman ugrándozik öt centire az ágyon, félmeztelenül. Aztán mindenki békében együtt van. Végül is jó ez így.
A természet rendje
Ha látványnak nem is annyira felemelő a póz és a pőreség, ahogy a videón látható asszony meztelenül és négykézláb világra hozza a gyermekét, valahogy mégis olyan természetes és megnyugtató az egész végkifejlet. Ismerős érzések fogtak el, ahogy szenvedve kéri, ne nyúljanak hozzá, végtére is jogos az igénye. Nem sokkal a szülés után pedig olyan kiegyensúlyozott és kisimult a nő ábrázata, hogy azt gondolhatnánk, ha ennyi a szülés, nosza, mi is simán túl leszünk rajta.
Mondd, hogy csííííz!
Ez a szülés már már majdnem normálisnak mondható, persze a halálsikolyoktól nem kicsit fagy meg a vér az ereinkben, s ezen még a romantikába hajló gitárszóló sem segít. A szülés pikantériája pedig, hogy megszámlálhatatlanul sokan vannak a nagy pillanatnál jelen és fényképeznek, mintha kínai turisták lennének a Mátyás templomnál. Ez szemmel láthatóan azonban nem zavarja az újdonsült szülőket, együtt örülnek a baba első kismacska-nyivákolásának.
A szülésznő lágy hangja...
Ha a sok szülés közül választhatnék, én azt hiszem, emellett tenném le a voksomat. Kórházban vagyunk, szülésznővel, s a szülő nő a kádban próbálja túlélni a nehéz órákat. Ami szimpatikus ráadásul, hogy mindezt hálóingben, nem pedig meztelenül teszi, valahogy számomra az összes szülésvideón ez az egyik legzavaróbb, a ruhátlanság. Amúgy is olyan kiszolgáltatott az ember, nekem eszembe nem jutott volna, hogy két ciciben táncoljam végig az aktust. Visszatérve az adott szüléshez, amikor elérkezik a pillanat, anya átkerül a szülőágyra és olyan hangok törnek fel a torkából amíg nyom, ami egyrészt hihető, a látottak alapján, másrészt borzasztó, hogy megingunk kicsit, akarunk-e még, vagy majd gyereket. Az orvos(?) pleximaszkkal felszerelve tekeri ki a gyereket, ketten tartják anya lábát, aztán vége az egésznek, csak nagy boldogság van. A szülésznő előtt pedig le a kalappal, nagyon nyugtatóan tudott duruzsolni a kritikus pillanatokban.
Nyomni, míg a lukon kifér
Ugyan itt már csak a célegyenesbe kapcsolódhattunk be, mégis irigylésre méltó az anya halk szülése. Nem, nem azért, mert nem kiabál, bár a külső szemlélő felé nyilván sokkal tapintatosabb volt, mintha őrjöngött volna egy sort, meg aztán nem is mindenkinek jön össze az összeszorított foggal való kitolás (amúgy meg nem is az számít). A helyszín kórház, műszerekkel, valahogy mégis úgy tűnik, hogy a legkevésbé viselte meg anyát a dolog. Hogy ez minek köszönhető, esetleg az epidurális érzéstelenítésnek, ki tudja, mint ahogy azt se sejtjük, hogy a gyereknek jobb lett volna-e, ha otthon, a nappaliban születik meg, félhomályban.
