Miért nincs sok családi napközi Magyarországon?

Ehhez a poszthoz képest a Luca széke smafu. Fél éve készül, amikor az első jelzések érkeztek, hogy a kormány hozzányúlna a gyed és a gyes jelenlegi rendszeréhez, a kismamák számára nem éppen pozitív irányban. Most megint megnőtt az aktualitása, úgyhogy megpróbálom végre megosztani veletek. Előrebocsátanám ismét, ezek a sorok olyasvalakitől származnak, aki maximális híve az öngondoskodásnak és a felelősségvállalásnak, aki sok ponton egyetért Bokros Lajos érvelésével és javaslataival (azt azonban el szokták felejteni, hogy BL javaslatai egységes rendszert alkotnak, a javaslatok egyike-másika önkényesen kiválasztva és alkalmazva viszont üt, mint a rosszul rögzített ólajtó), aki figyelemmel olvassa a reformjavaslatok mindegyikét az Orienstől a Reformszövetségig és a kormányig, csak éppen azt is figyelembe óhajtaná venni, hogy a társadalom nem 10 millió egyedből áll, és hogy valamennyien kerülhetünk, akár pillanatok alatt, olyan helyzetbe, amikor a társadalom egészének jóléte érdekében is szorulhatunk és számíthatunk embertársaink és a belőlük alkotott szervezetek segítségére, támogatására.



A szituáció, meg ami mögötte van

Szóval, az alaphelyzet. Mint valami mantrát szajkózzák a legtöbb irányból, hogy változtatni kell a szociális rendszeren, és feltűnően sokan mutogatnak a kismamákra – hogy nagyrészt értelmetlenül, azt már a nyári posztban kifejtettem. Most épp a gyermekintézmények és alternatív megoldásaik szempontjából szeretném körbejárni ezt az egészet.

Oké, anyák, húzzunk dolgozni, csakhogy ehhez éppen két dolog kéne legalább. Az egyik egy működő munkahely, ahová vagy visszavárnak vagy felvesznek minket, ennek hiányában esetleg egy működőképes saját vállalkozás, a másik feltétel meg egy lelkes jelentkező, intézmény vagy magánszemély, akinek a serdületlent a kezébe nyomhatjuk. Mert akárki akármit mond, a teljesen gyerek-kompatibilis munkák száma elenyészően kevés, hirtelen eszembe jut az otthoni varroda, a távmunka olyan változatai, ahol a folyamat megszakítható (hülyén venné ki magát az erotikus chatszobában ha hirtelen bevisítana egy éles hangocska: anyuuu, pisilni kell!), esetleg az otthoni dísznövénytermesztés vagy a szakácskönyvírás, de nyilvánvaló, hogy egyik sem nyújt nők tömegeinek megélhetést.

A legújabb adatok szerint tavaly 99 ezer gyermek született, a szám évek óta valahol az évi 94 és a 100 ezer közt van, ha az átlagot 95 ezernek vesszük, az 6 éves korig (felejtsük most el az óvodában henyéző hétéveseket, úgy még rosszabb a helyzet), legalább 560 ezer kölök, akit el kéne rakni valahová. Illetve annyit nem. Ebben a számban ugyanis benne vannak az intézmények által be nem fogadottak, a súlyos fogyatékossággal születettektől Pistikéig, aki „csak” cukros, de eddig minden óvónő visítva iszonyodott az inzulinos készletétől. És benne vannak azok a gyerekek, akik 5-7 éves korukig azért nem kerülnek intézménybe, mert vagy a papa-mama úgy döntött, hogy ez felesleges, vagy abba a kb. 10-15%-ba tartoznak, ahol az első feltétel nem képes teljesülni, tehát a szülő nem eladható a munkaerőpiacon – a nyolc osztályt be nem fejezettek gyermekei, a hat-hét gyerekes, kistelepüléseken sínylődő nagyon szegény családok legkisebbjei, az egyéni tragédiák kárvallottjai. Ide tartozik Kata, aki szélütött édesapját ápolja a kétéves gyerek mellett, és ide tartozik Fruzsina is, akit ugyan felvennének eladónak a 15 km-re fekvő szupermarketbe, de bölcsi csak a másik irányban 20 km-re lévő faluban lenne. Fruzsina akkor látta utoljára a gyerek apját, amikor bejelentette, terhes, édesanyjától örökölt kis falusi házát nem tudja eladni, egyetlen közeli hozzátartozója a kétéves Viki. Nekik kevés a még éppen elérhető munkahely, a kis erőfeszítéssel még megoldható gyerekelhelyezés, a gyesmegvonással a segélyezettek táborát gyarapítanák.

Ezzel együtt nagyjából elhelyezendő bölcsiben-oviban háromszázezer-félmillió gyerek minden évben, attól függően, hogy mennyi idős koruktól szeretnék az anyák meg az állam intézménybe adni őket. Ha a kétéves kort számoljuk határnak (erre célozgat a legtöbb „reformtervezet” ugyanis), és feltesszük, hogy még húsz-harmincezren szeretnék a két évnél fiatalabb gyermeküket döntésből vagy kényszerből másra bízni, akkor évente belépne a rendszerbe százezer körüli bölcsis korú, miközben a HVG és a HR Portál jelentései szerint az állami bölcsődei helyek száma összesen 24 ezer, az 530 bölcsődéből 145 Budapesten található, míg Nagykátán vagy Salgótarjánban egy sem. Még 120 százalékos kihasználtságot alapul véve is édeskevés ez, a magánbölcsődék árai pedig 50 és 80 ezer Ft közt mozognak havonta, ami pedig a nagy többségnek nem megfizethető. Ellátatlanul maradna az évente belépőkből jó ötven-hatvanezer kicsi – velük, ha jó, ha nem, ma otthon vannak az anyák, apák, esetleg a nagyszülők.

Családi napközi, a (látszólag) olcsó és könnyen megvalósítható alternatíva

A családi napközi mint fogalom pár éve bevonult a magyar jogba, és nem véletlen, hogy az új tervek fokozottan számolnának vele. Ha hirtelen ötvenezer új bölcsiférőhelyet kéne teremteni, az bajosan menne – még ha Óz, a nagy varázsló hirtelen ezer épületet varázsolna is az országba, cakpakk felszereltséggel, akkor is hétszázezer-egymillióra becslik az éves működtetési költséget, ami alsóhangon izé, 35000 millió, 35 milliárd építkezés nélkül, bocsi, mennyi is hiányzik most épp a költségvetésből?

Mégis, ahol van ovi-bölcsi, ott a többség nem magánintézményben gondolkodik, hanem különféle fifikákat vet be, hogy az ő gyereke biztos beférjen. Egyéni stratégiaként ez nem meglepő, a havi 6-7 ezres költség és az általában jó feltételek (képzett személyzet, ellenőrzött infrastruktúra) nem épp a magánellátás felé tereli a többséget. A családi napközi, ahogy kutatásomból kiderül, általában két helyen jelenik meg. Ott, ahol jóformán semmiféle állami ellátás nincs, viszont van valamiféle szerény fizetőképes kereslet és némi önkormányzati támogatás, és ott, ahol van fizetőképes kereslet és esetleg szintén önkormányzati támogatás is, és ahol a munkalehetőségek jóval vonzóbbak, mint a 29 ezerrel „jutalmazott” otthonmaradás. Ahol még megéri verekedni a bölcsihelyekért (van esély bekerülni), vagy ahol egyetlen munkalehetőség sincs a horizonton minimálbér felett, ott nincs családi napközi.

De ha lenne is, az ötven-hatvanezres igényt ezek bajosan tudnák megoldani, mivel egyszerre csak 5, maximum 7 gyerekre lehet vigyázni a családi napköziben, ezért kéne belőlük tízezer azonnal. Ennyi persze nincs. Ahogyan utánanéztem, a jelenlegi feltételek mellett az is nagyszerű, hogy annyi van, amennyi.

Maga a családi napközi mint jogintézmény egészen sajátos. Létrehoztak rá külön vállalkozási formát (jajjj), és tucatnyi jogszabály vonatkozik rá. Sorok írója meglehetősen jártas a jogszabályok büngyörgetésében, ezzel együtt hálás voltam, hogy egy nonprofit egyesület (www.csana-info.hu ) már elvégezte ezt a feladatot, és érthető, emberi nyelven teszi közzé a tudnivalókat és hozza összefüggésbe a tucatnyi szabályozót. Szűkszavúbb, de a lényeget a magyarorszag.hu vonatkozó oldai is leírják.

A csana oldalairól ollóztam ki a lényeget:

A családi napközi fenntartását önkormányzat, civil szervezet, nonprofit vállalkozás oly módon végezheti, hogy az állam évi 246.100 Ft (251 gondozási nap) támogatást nyújt gyermekenként a működéshez. Ha a fenntartó egyházi szervezet, akkor kiegészítő állami támogatást, ha egyéni (gyermekjóléti vállalkozói engedélyes) vagy társas vállalkozó, szövetkezet, akkor a normatíva 30 százaléka vehető igénybe.

A családi napközi fenntartása egyéni vállalkozóként nem lehetséges, helyette annak a számára, aki egyébként megfelel az egyéni vállalkozás feltételeinek, a vállalkozás székhelye szerint illetékes jegyző adhatja ki a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyt. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedéllyel (ennek részletei külön dokumentumban találhatóak meg a honlapon) működő természetes személy az egyéni vállalkozás szabályait betartva gazdálkodhat, de vannak különbségek, pl. csak alanyi áfa mentességgel tevékenykedhet.

A családi napközinek otthont adó helyiségeknek meg kell felelni a gyermekek napközbeni gondozásával kapcsolatos előírásoknak, melyet a gyermekvédelmi törvény és a 15/1998-as Népjóléti Minisztérium rendelete előír. A rendeletben szereplő módszertani útmutató tartalmazza a családi napközivel kapcsolatos követelményeket (szintén a honlapról letölthető dokumentum).

Családi napközi gondozó minden nagykorú, büntetlen előéletű személy lehet, aki érvényes egészségügyi nyilatkozattal rendelkezik és akinek gyermekei nincsenek ideiglenes hatályú elhelyezésben, átmeneti vagy tartós nevelésben. Amennyiben a családi napközit saját otthonában működteti, háziorvosának igazolnia kell, hogy az együtt élő családtagok egészségi állapota nem veszélyezteti az ellátandó gyermekeket. Ezen kívül egy 40 órás tanfolyamot kell elvégeznie. Ez még csak menne.

Túl szép, hogy igaz legyen – a csapdák

A honlapon talált tájékoztató alapján működési engedély iránti kérelmet a székhely szerint illetékes jegyzőhöz kell benyújtani (a honlap itt is linket ad a listához). A családi napközinek otthont adó helyiségeknek magas követelményrendszernek kell megfelelni: rendelkezni kell az alábbi előzetes szakhatósági hozzájárulásokkal: ÁNTSZ, tűzoltóság, helyi építésügyi hatóság (259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről).

Itt szokott egyszeri Bözsi bicskája beletörni a buliba, és ezért kezdenek el a jogalkotás korifeusai az ÁNTSZ-szel közösen valami könnyített feltételrendszeren gondolkodni 2009 elején. Orsi nevű ismerősöm ugyanis három éve iszonyú kálváriáról számolt be, dacára hogy ő eleinte csak játszóházban, nem családi napköziben gondolkodott – követeltek tőle autóparkolót a telken belül (mutassanak egyetlen állami ovit-bölcsit ahol van ilyen), akadálymentesítő rámpát (szép-szép, de előbb a Parlamentet, a Néprajzi Múzeumot meg a BKV-t tessék froclizni), épp hogy nem kellett HACCP szerint főznie (mi otthon vajon így főzünk egy nagycsaládban?), vécék, helyiségméretek, sorolhatnám. Orsi, akinek ez már a második ilyen vállalkozása, magasan képzett és jól tájékozott, végül sikerrel járt – de éppen azok a sorstársai, akik munkaerőpiaci helyzetük miatt vállalnának családi napközit, egész biztosan elvéreznek a feladaton.

További csapdák – azok a piszkos anyagiak

Elvileg igényelhető az állami normatíva egy bizonyos része, így egyenlítené ki az állam a családi napközisek és az állami bölcsisek-ovisok közti esélyegyenlőség egy részét. Évente és gyerekenként ez kb. havi 20 ezer Ft (pontosan évi 246.100 Ft), szorozva öttel, százezer. Hurrá! Frászt hurrá. Aki valaha volt önfoglalkoztató, az tudja, mit jelent ez – az adók, járulékok, mifenék befizetése után pezsgőt lehet bontani, ha kijön a minimálbér. Úgy, hogy minden dologi költséget a szülők fizetnek az étkezéstől a vécépapírig. Tehát nincs mese, térítési díjat kell szedni. És hogy ez mennyi lehet – nos ne tessék elszállni, egyrészt korlátoz a szülők anyagi lehetősége (nem lesz kuncsaft, ha magas a díj), de korlátozhat az önkormányzati rendelet is, amely megszabhatja a térítési díjakat, amennyiben igényt tartunk az állami támogatásra. Nesze neked szabad vállalkozás, igaz, az állami normatíváért cserébe vállalni kell ezt-azt.

Ha meg nem, ott tartunk rögtön, ahol a part szakad, ha nem akarunk ingyen dolgozni. Beteg gyerek esetén illik visszaadni valamit a térítési díjból, amit így azonnal elbukunk. Kimaradt gyereket év közben vagy tudunk pótolni, vagy nem – elég ha a létszám lecsökken háromra, és bedőlhet az egész kalkulációnk, velünk együtt. Ha jól értem az ismertetőt, a családi napközi számos formában működtethető – ha van béténk, káefténk, alapítványunk, az megfelelhet, a legyegyszerűbbnek a felajánlott külön kategória, a „gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozó” látszik, ami nagyjából az egyéni vállalkozónak felel meg, annak minden csapdájával, számlagyűjtés, könyvelő, vállalkozói adóbevallás és tébéfizetés – ha Egyszeri Bözsi tizenöt év alkalmazotti jogviszony után, mondjuk takarítónői vagy pénztárosi gyakorlattal akar családi napközit vezetni, bizony belebukhat ebbe is, vagy mert elvész a szabályok közt, vagy mert nem tudja az összes költséget kigazdálkodni.

Még további csapdák – amire senki se gondol

Családi napközit elvileg saját otthonunkban rendezhetünk be. Először is fel kéne szerelni. A játék-beszerzés a legkevésbé problémás, ma már az alsó középosztály is iszonyú mennyiségű játékkal rendelkezik, a maradékot össze lehet szedni ismerőstől és börzén. Hanem a többi! A kézműves alapanyagok, a rajzpapír, a takarítószerek, a kistányér-pohár, ezt vagy finanszírozni kell, vagy a szülőtől kérni. De nem ez itt a fő probléma.

Ha nincs segítőnk, akkor szabadnapunk sincs, és betegek sem lehetünk soha, mivel ez azonnal 5 másik ember kiesését jelenti a melóból, mivel ha mi vagy a saját gyerekünk beteg, nem fogadhatunk egészségeseket ugyanott, meg aztán el se bírjuk őket betegen látni. Ha van segítőnk, az egyrészt pénzbe kerül, másrészt akkor is csak úgy üzemelhetünk tovább, ha betegség esetén magunkat és gyermekünket kizárjuk a saját otthonunkból – nehéz ügy. A nyári ügyelet rémálom lehet, ha legalább egy hetet máshol akarunk tölteni, mivel családi napközi esetén nincs másik intézmény, amelyik vészhelyzet esetén ügyel. Némi könnyebbséget jelenthet ha nem saját otthonunkban képzeljük a dolgot – de nem biztos, hogy minden esetben megoldható. A magyarorszag.hu ismertetője egyébként már feltételként írja a helyettes meglétét betegség és egyéb váratlan helyzetek esetére, de a helyszínproblémán ők se filóznak – ha holnap családi napközit nyitnék és saját gyerekem vagy én megbetegednénk, akkor érdekes lenne a szituáció, mi családilag mondjuk anyám 52 négyzetméteres paneljében szoronganánk a tulajdonossal együtt, miközben a saját 120 négyzetméterünkön napokig idegenek grasszálnának. Hát nem erre a szituációra vágyik az ember lánya, az biztos.

És akkor még jön a felelősségek hosszú sora. Mi van, ha Pistike magára rántja a komódot, ha a családi napköziként fumigáló otthonunkból hirtelen eltűnik valami, vagy ha döntenünk kell, hogy a 8 jelentkezőből melyik 5 jöhet? Biztos, hogy az Angliából importált – amúgy remek kiegészítő lehetőséget jelentő – forma tényleg olyan megoldás, amit most úton-útfélen megváltó ötletként kéne kezelnie a kormányzatnak? Mert a legutóbbi sajtóközleményekből efféle szirénhangok szólnak mostanában.

Vakmacska következtetései

• A mai magyarországi munkaerőpiaci helyzet nem jó, és nem fog rövid távon javulni. A 10 százalék felé közelítő munkanélküliségi ráta azt sugallja, hogy a gyesből kipenderített anyák jó részére nem vár semmilyen munkahely, tehát a „komoly” gyermekintézményi háttér anyagi oldalát nem fogják a munkába álló anyák feltétlenül megteremteni (más költségvetési forrás erre ugyanis nincs, legfeljebb bölcsőde-építésre vehető fel uniós forrás, működtetésre nem), az átlagmagyar vállalkozási ismeretei siralmasak, a kezdő vállalkozók számára pedig finoman szólva amúgy is barátságtalan a környezet – akár a piacot, akár a hatósági elvárásokat tekintjük.

• Mivel nincs forrás a gyermekintézményi hálózat komoly bővítésére (a Reformszövetség ugyanis ezt ajánlja a gyes idejének rövidítése mellett, ebből nekem az tűnik ki, hogy konkrétan ennek a témának nem néztek éppen részletesen utána), tehát muszáj az olcsóbb, akár magánforrásból, akár ko-finanszírozással megvalósított (önkormányzat, egyéni hozzájárulás egyszerre) alternatív ellátási formák felé fordulni. A 24 ezres bölcsiférőhely megduplázása ugyanis egy-két éven belül lehetetlen feladatnak tűnik.

• A családi napközi ugyanakkor tömegméretben nem megoldás – túl kevés az egyszerre ellátható gyerek (az elvileg ellátást igénylők több tízezres tömegével szemben), a jelenlegi szabályoknak kevesünk otthona felel meg (családi napközi a nyolcadik emeleti panelben?), az egyéni vállalkozáshoz, illetve kisvállalkozáshoz hasonló feltételek a legtöbb, vállalkozási ismeretekkel rendelkezőt elriasztják, az esetleg szabálytalan működést a „jó cél érdekében” tolerálhatják az önkormányzatok, de az APEH valószínűleg nem fogja.

• Kistelepülésen jobb híján, nagyobb településen kiegészítő megoldásként szóba jöhet a családi napközi. Térítési díjait és az állami bölcsi-ovi díjakat azonban valahol közelíteni kellene egymáshoz, én szédületes diszkriminációnak tartanám, hogy ugyanabban a kerületben valaki bejut, ő fizet havi 6 ezret, a másik meg havi 25-55 ezret, miközben az olcsóbb helyen több a szolgáltatás, és egyformán lennének rá jogosultak (amúgy a mai helyzet is felháborító, ráadásul a jog szerint minden 3 évet betöltött gyereket fel kéne venni az oviba ha kéri – a valóság nem mindig így alakul 3 éven felüliek számára sem).

• A gyes állami, központi juttatás. A gyesből kiesett, gyerekelhelyezési vagy munkaerőpiaci gondokkal (vagy mindkettővel) küzdő anyák esetleges szociális segélyezése viszont általában önkormányzati feladat. A bölcsőde-óvoda fenntartása úgyszintén. A mai magyar önkormányzatok finanszírozási, pénzügyi helyzetét tekintve a nagyobb városok és a Budaörs-féle szerencsés településeket kivéve számomra nyilvánvaló, hogy a pluszfeladathoz nincs forrás, 30 új segélyezett pedig akár boríthatja az egész falu költségvetését. Megéri?

• A jól működő családi napközik legtöbbször alapítványok, játszóházak, esetleg egyházak vállalkozásai, az önkormányzat közreműködése, hozzájárulása szintén sokat nyom a latban. Sajnos jelenlegi formájában az intézmény nem teremt a munkaerőpiacon esélytelenek számára munkalehetőséget – távlatban ezen is el lehet gondolkodni, ha a feltételek részben megváltoznak, a gyermekek biztonsága azonban továbbra is a legfontosabb kell, hogy legyen.

És végül egy rövid szösszenet arról, hogyan kutyulta össze a kormányzat a népesedéspolitikai, a lakásfinanszírozási és a szociális szempontokat. Ha ugyanis létrejön egy rendszer, az emberek ennek figyelembe vételével terveznek, már amennyire a biológiát, a párkapcsolatokat, egyáltalán az életet tervezni lehet, akkor egy gyors változtatással a politika hirtelen iszonyú módon beleköphet az emberek levesébe. Nem véletlen, hogy az alkormánybíróság „felkészülési időről” beszél, ha már ilyen mértékben nyúlkál a rendszer az egyéni döntésekbe, megszabva, hogy mikor, mely időben szülessenek a gyerekeink:

„Párommal a 2008-s évi születési statisztikát tavaly szeptemberben mi is javítottuk;).Szocpolt felvettünk 2 gyerkőcre, 8 év türelmi időből leketyegett már 3 és 1/4 év.Van a második gyerkőcre bő 5 év.Több mint 1,5 év kellett, hogy összejöjjön az első babuci.Dilemma:1.Ha most bevariáltak a GYED-el,gyorsan hozzuk előbbre 2.gyerkőc bevállalását vagy majd ha egyeske 2 évesen bölcsibe megy,húzzak le melóhelyen annyit, ami a max. ellátáshoz (TGYÁS,GYED) szükséges?Nem tudom lesz-e hova visszamenni vagy keresgélhetek. 2.Ha rögtön bevállaljuk már most ketteskét,OK, hogy teljesül a vágyunk és szocpol kipipálva, de van egyáltalán olyan munkahely, aki tolerálja, hogy 3-4 évig van otthon az ember és CV-ben egy nagy lyuk tátong?(Azon vagyok,hogy CV-ben nem legyen "üres rés":tanulás)Sokat a 2.-al nem várhatunk az egyéb határidőktől függetlenül sem, 30 elmúltam. Még nem tudom, hogy lesz, de én nem akarok itthon lenni hosszú ideig, csak ha muszáj.”

Hát kérem, tisztelt kormányzat, tisztelt Reformszövetség ésatöbbi, erre varrjanak gombot. Ezt a szarkupacot már elég nehéz lesz felszámolni. A Poronty e hozzászólója nyilvánvalóan nem „megélhetési szülésben” gondolkodik, bár kihasznált egy számára akkor és ott rendelkezésre álló lehetőséget (szocpol, gyed). Változtatni lehetőleg nem úgy kéne, mint amikor elefánt a porcelánboltba gyalogol, nincs különösebben miért büntetni ezt a réteget visszamenőleg, főleg ha az egyéni szinten ellehetetlenítő intézkedések esetleg még számottevő költségvetési megtakarítással, esetleg bevétellel sem járnak. Ötleteim nekem is vannak, bár a számomra elérhető adatok mennyisége természetesen töredéke annak, amik a kormány, az Oriens, vagy a Reformszövetség rendelkezésére álltak programjaik kidolgozásakor. Ha érdekes, a folytatás a következő posztban. Remélhetően nem ismét fél év múlva.

Vakmacska

A poszthoz a következő forrásokat használtam:
E-kormányzati portál (www.magyarorszag,hu )
Családi napközik nonprofit egyesülete (www.csana-info.hu )
Startlap – családi napközik
HVG (www.hvg.hu archívuma)
HR Portál
Népszabadság (www.nol.hu)
Index, Origo, Magyar Narancs, FN, Heti Válasz, Magyar Nemzet a kormányzati átalakítási tervekről
És persze Orsi, a kevés működő példa egyike: www.mamavar.hu
Oszd meg másokkal is!
Érdekességek