Milyen gyakran mesélsz a gyereknek?
A héten arra vagyunk kíváncsiak, vajon olyan szülők olvassák-e a Porontyot, akik minden este odaülnek a kiságy szélére és mesélnek a gyerekeiknek, olyanok, akik alkalomszerűen mesélnek nekik vagy azok vannak többségben, akik szinte soha nem olvasnak mesét a kölyköknek?
A kérdés apropója az az MTI-hír, amelyben arról számoltak be, hogy a brit gyerekek kétharmada kevesli az esti mesélést, a négy év alattiaknak pedig háromnegyede érzi úgy, hogy sokkal több mesét szeretne hallani elalvás előtt. Az 500 gyermekre kiterjedő vizsgálat szerint az 5-8 év közöttiek már elégedettebbek, bár nekik is napjuk fénypontja az esti szülői mesélés. A gyerekek többségének élménytoplistáján előrébb áll a mesélés, mint a tévézés vagy a videojátékozás. 82 százalékuk azt állítja, hogy jobban alszik, ha előtte szülei mesélnek neki.
A kutatás azt is kiderítette, hogy a gyermekek jobban szeretik anyjuktól hallani az esti mesét, mint apjuktól és azok az anyukák a legjobb mesélők, akik hangjukat elváltoztatva is illusztrálják a történetet.
Régen nem szerettem mesét olvasni esténként. Mikor már a lefekvéshez készülődtek a gyerekek, csak arra vágytam, hogy végre magammal és a férjemmel tudjak foglalkozni és ráadásul úgy tűnt, a lányaim nem is igénylik az olvasást. Aztán szerencsére változott a hozzáállás minden fél részéről, ma már szinte nem múlik el este közös mesélés nélkül, és mindenkire jó hatással vannak ezek a napbefejező szeánszok.
Ismerek viszont olyan szülőket, akik – mondván, hogy ők nem olyan típusok – akkor sem ülnek le soha mesélni a gyereknek, ha annak igénye lenne rá: se fejből, se könyvből nem mesélnek, inkább betesznek egy dévédét vagy bekapcsolnak a tévén egy gyerekcsatornát, azt gondolva, hogy a tévézés pótolhatja a mesét, holott több kutatás is bebizonyította, hogy a hallgatott mese fejleszti a gyerekek fantáziáját.
És van a másik véglet, amikor a gyerek annyira igényli a mesélést, hogy szinte egész nap olvashatnak neki a szülei. Csak aztán vigyázzunk, hogy olyan meséket mondjunk, amelyek nem rémisztik halálra a kicsiket.
És ti melyik csoportba tartoztok? A gyerek igényei szerint meséltek vagy a saját elképzelésetek szerint?
