horoszkóp
shutterstock 144800365

24 éves vagyok, egész nap kefélnék

2015.06.06. 12:34

Rengeteg válasz érkezett arra a posztra, amiben Megara levelét tettük közzé. Ebben arról volt szó, hogy manapság a nők azért mászkálnak lesütött szemmel az utcán, mert nem szeretnék magukra vonni a férfiak figyelmét, akik ilyenkor általában valami szexuális töltetű bókot vagy beszólást eresztenek el.

Nőktől és férfiaktól is kaptunk választ erre a felvetésre, az 5 legjellemzőbbeket, illetve legextrémebbeket lehet alább elolvasni. Ön nyilván nem fog mindegyikkel egyet érteni, hiszen több ponton egymásnak is ellent mondanak, szóval ha önnek is van tapasztalata a témában, szálljon be ön is! A Randiblog e-mailcímén várjuk a további sztorikat, beszólásokat és okfejtéseket.

Melánia

A Megara által felvetett problémára szeretnék reagálni: teljes mértékben egyetértek. Ez egy olyan dolog, amit egy férfi valószínűleg sosem fog megtapasztalni vagy megérteni, de a nők nagy részének mindennapos az a fajta félelemmel vegyes undor, amit egy „szétbasználak!” vagy éppen egy „jaj de szép kishölgy vagy, vinnélek is haza!” beszólás okoz (igen, ezeket nekem mondták, így, tömegközlekedésen).

A probléma nem az, hogy minden férfi ilyen lenne, erről szó sincs, csak ezeknek a tapasztalatoknak a hatására már egy szimpla mosoly vagy egy kedvesnek szánt megjegyzés is azt a hatást éri el, hogy legszívesebben kifutnék a világból. Heti rendszerességgel meghallgatni, hogy apámkorú, nagyapámkorú vagy éppen 13 éves, számomra rendkívül taszító férfiak hogyan reagálnak a teljesen átlagos megjelenésemre nemcsak fárasztó, hanem félelmetes is. Ha valakinek kétségei lettek volna: a csinos, huszonéves lányok elsöprő többsége nagyon jól tudja, hogy jó a segge, vagy hogy megdugnád, de nem, valamiért nem szeretnénk, ha ennek hangot adnál (hacsak a helyzet és a kifejezésmódod nem alkalmas erre).

Melitta

Egy 12 éves lány édesanyjaként írok. El nem tudom mondani, hogy a szolidan öltözködő, testileg fejlettebb, maximum 14 évesnek látszó lányom mennyire zavarja, hogy a férfiak megnézik. A múltkor én hoztam fel a témát, egy vásárlás után, hogy tudjam mit gondol róla. Oké, helyes, mosolygós, de igazi tinilány, pattanásokkal és ártatlan viselkedéssel, néha magam is megdöbbenek, hogy megnézik, mert a mozdulatai is gyermekiek még. Mekkora állatnak kell lenni ahhoz, hogy a nőt lássák benne? – de komolyan.

Médea

Megara levelével teljes mértékben egyet tudok érteni. Sajnos a férfiaknak köszönhető, hogy sok nő szemet lesütve közlekedik az utcán. Fiatal, szőke, helyes arcú és dekoratívnak mondott nő vagyok, ezáltal állandó atrocitások érnek az utcán kislány korom óta. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha egy nő kicsit is dekoratívabb, vagy helyesebb, akkor máris obszcén, perverz férfiak célpontja lesz. Jönnek a trágár megjegyzések, mutogatások és a nyálívásos megalázások. Mert ugye egy nőnek sem kellemes, ha trágár és perverz dolgokat ordítanak utána az utcán mások hallatára. Azért hangsúlyozom ki ezt a férfitípust, mert egy tanult, vagy jól nevelt férfi soha nem viselkedne/beszélne így egy nővel.

A nőknek sok esetben nem kell tenniük semmi kirívót, mert teljesen átlagosan felöltözve (farmer, edzőcipő, összefogott haj) is megtalálják őket az utcán az illetlen férfiak. Saját magamon észrevettem már, hogy ha olyan férfi felé közeledek, akin látni, hogy az a beszólogatós obszcén fajta, akkor egyből megváltozik a teljes testtartásom és viselkedésem. Nem húzom ki magam, lehajtom a fejem és úgy csinálok mintha észre sem venném, hogy éppen elhaladok valaki mellett. Ilyenkor mindig igyekszem gyorsan továbbállni, miközben magamban hajtogatom, hogy „ne vegyen észre, ne szóljon be hangosan!”, de így is érnek megjegyzések.

Az is hihetetlenül frusztráló tud lenni, amikor az utcán sétálás közben megállnak, megbámulnak, utánamfordulnak vagy tömegközlekedésen velem szemben ülve meredten nézik az arcomat hosszú perceken keresztül. Nem tudom, hogy mit hisznek ilyenkor az emberek, azt gondolják, hogy nincs térlátásunk és nem látjuk, amit éppen csinálnak?! Sokszor gondoltam már rá, hogy ilyenkor én is jó feltűnően elkezdem nézni őket, esetleg megkérdezem, hogy segíthetek-e valamiben, de semmi kedvem még ilyen férfiakkal még konfrontálódni is.

Sokszor veszem észre azt is, hogy ha a párommal sétálok kézen fogva, akkor is feltűnően megnéznek a férfiak, esetleg megjegyzéseket is tesznek egymásnak, amit a mögöttünk haladó ismerőseink hallanak meg. Ilyenkor meg szoktam kérdezni a páromtól, hogy miért néznek úgy ránk, mint valami ufókra? Semmi kirívó, vagy feltűnő nincs a viselkedésünkben, sem az öltözködésünkben. Akkor miért kell ilyen illetlenül nézni minket?

Amikor megjegyzéseket kapok – amit a férfiak szerint bóknak és megtiszteltetésnek kellene vennem, mert szép vagyok – akkor azt veszem észre, hogy nagyon sebezhetőnek érzem magam. Az effajta viselkedés nemhogy önbizalmat ad, inkább elvesz belőle, mert olyan férfiak figyelmét is felkeltem, akikkel a legvadabb álmomban sem szeretnék találkozni vagy érintkezni. Ha egyedül megyek az utcán és úgy érnek ilyen atrocitások, akkor egyenesen félek, mert ha ne adj isten odajön hozzám egy ilyen alak vagy elkezd követni vagy magyarázni vagy molesztálni engem, akkor lehet, hogy le sem tudnám rázni. Abban meg pláne nem reménykedem, hogy esetleg mások segítenek, mert itthon a többségre az a jellemző, hogy segítségnyújtás helyett hajlamosak továbbsétálni az emberek.

Mit tehet ilyenkor egy lány vagy egy nő? Honnan tudja, hogy mi ilyenkor a helyes magatartás? Honnan tudhatnánk, hogy éppen akibe belebotlunk, az milyen személyiségtípus? Persze a többség azt mondja, hogy ilyenkor ne válaszoljunk vissza semmit, menjünk tovább vagy térjünk be egy étterembe, kávézóba, ahol emberek vannak. Ösztönből ezt is tesszük. De mi van akkor, ha ezzel éppen feldühítjük lovagunkat, hogy semmibe vesszük?

Másik oka pedig az, hogy kerüljük a szemkontaktust az az, hogy ha találkozik a tekintetünk egy férfival, akkor az egyből azt hiszi, hogy flörtölünk vele és akár meg is szólíthat minket. Pedig nem! Vannak helyzetek, amikor egy adott férfi tekintetét direkt keressük és rá is mosolygunk, de ha az utcán véletlenül rádpillant egy lány, akkor ne hidd azt, hogy abból lehet már valami. Én sok esetben ezért is kerülöm a szemkontaktust, vagy hordok napszemüveget, ha lehetséges, mert nem akarom, hogy megszólítsanak. Párkapcsolatban élek és nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni magam, hogy egy ismeretlennek kelljen elmesélnem, hogy van barátom, véletlenül néztem rá, nem flörtölésnek szántam stb. Persze jó érzés, ha egy férfi finoman adja a tudtunkra, hogy tetszünk neki, szépnek tart minket, de sajnos az utcán ritka az ilyen kellemes találkozás.

És az utolsó lehetséges ok, amiért még a nők a földet fürkészve közlekednek az az, hogy ezerrel zakatolnak a gondolataik. Általában mindig mindenki rohan, azon gondolkodik, hogy milyen napja lesz, mi vár rá a munkahelyén, gyereknek mindent bepakolt-e, ne felejtse el a szülőit vagy egyéb találkozót, hogyan ütemezze a napját, hogy mindenhova odaérjenek időben, milyen teendők várják majd még otthon, délután hazafelé, már a hátuk mögött levő napot elemzik, gondolkoznak, hogy kihagytak-e valamit a feladataik közül, milyen napjuk lesz másnap, mit főzzenek, minden van-e hozzá otthon stb.

Megyer

24 éves, fiatal kis fiúka vagyok, aki azért testi adottságokat tekintve nem mondható annyira kisfiúsnak. Egy jó ideje forgattam a kis buksim az okon, hogy miért sütik le a szemüket a lányok, meg úgy egyáltalán, hol vannak azok a tüzes és szikrázó tekintetek, amik pár éve, még pelenkázós korszakomban azért úgy megvoltak. Az utca amúgy sem a legjobb hely arra, hogy romantikus filmbe illő jelenetként az egész utca táncra perdüljön, majd a végén a fiú megcsókolja a lányt vagy fordítva, és jön a happy end. De azért ennyire ne menjünk bele abba, hogy ki mit gondol és ki mit mond. Ez túl sok gondolkodás még egy nőnek is. A férfiak nem gondolkodnak ennyit. Jó bőr, megszúrnám, itt a vége, pont.

Megszámlálhatatlan mennyiségű női ismerősömtől, egész konkrétan egytől hallottam ugyanezt az elszólást, hogy de hát úgy néz. Drága, mondtam neki kedvesen és megértően, ne gondolkodj túl sokat az emberek nézéséről. Tudniillik ő volt az egyetlen nő az életemben, aki meg akarta tudni minden pillanatban, hogy mire gondolok, miért mosolygok, most ezt hogy értem, most ezt miért mondom így, most... most... most szakítok veled, édes, mert túl sok a kérdés, és ahelyett, hogy elfogadnál úgy, ahogy vagyok, szőröstül-bőröstül, vigyorgósa, jó kedvűen, már az is baj, hogy mosolygok és nézem a leveleket az úton, miközben sétálunk.

És azt hiszem, el is jutottunk mondandóm záróakkordjához. 24 éves vagyok, egész nap a szexen jár az agyam, egész nap kefélnék, ha lenne kivel, ezek a frigid ribancok meg lesütik a szemüket és undorító dolgokon gondolkoznak. Undorítóak vagytok, hogy ilyenen járatjátok az agyatokat. Minden bizonnyal mindenki meg akar erőszakolni. Ezért lesütitek a szemeteket. De ha lesütitek a szemeteket, honnan tudjátok, hogy meg akar erőszakolni, mert ugye nem látjátok, hogy

ÚGY NÉZETT

-e. Ja, ti tudjátok, mert ti olyan istentelenül szuperokosok vagytok, vagy csak rohadtul egoisták.

Menyhért

Az obszcén módon beszólogató férfiak 98%-a az aluliskolázott, rongyos, szakadt, kőműves segédmunkás-kinézetű (bocsánat a kőművesektől), esetleg alkoholista alak, sőt, tovább megyek, sokszor hajléktalanok, tehát a társadalom söpredéke. Én is az utcán járok, és látom sokszor a pofátlan tolakodást, méregetést, beszólogatást is, de egyértelműen leszűkíthető a kör a fenti alakokra.

Ez a sor volt nekem egy kicsit sok a cikkben:

méghozzá a férfiak viselkedésére adott reakció.

Szerintem nem szerencsés a népesség felének a viselkedését a legalja 5%-kal azonosítani, mert ez nem más, mint vegytiszta általánosítás.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.