horoszkóp
shutterstock 121224187

Minden nő életébe kell legalább egy bunkó paraszt

2015.10.31. 17:54

Kezd a tyúk-tojás problémához hasonlítani az a kérdéskör, hogy a miért nem lehet normális férfit/nőt találni. Legutóbb Goldina írt a témában, méghozzá többek között azt, hogy a nők azért olyanok, amilyenek, mert a férfiak csak a szép, de ostoba, és szexre kihasználható nőket keresik. Azaz a nők csak azért viselkednek úgy, ahogy, mert reagálnak a férfiakra.

Ehhez képest a mai válaszok egyike azzal érvel, hogy hohó, de a férifak is csak azért udvarolnak úgy, ahogyan, mert a nők ezt várják el, azaz a férfiviselkedés csak reakció a női viselkedésre. Na de akkor most melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Erre a választ ez a poszt sem tartalmazza, de majd hátha a következő! Olvassa el a két férfi levelét, egyikük mondatonként idéz Goldinától – aztán írja meg ön is véleményét és főleg tapasztalatait! A Randiblog e-maicímét ide kattintva és az oldal legalján is megtalálja.

Gotthárd

21 éves, élettel teli, határozott, magabiztos, céltudatos egyetemista vagyok

„Ez nagyon szép, de ezek alapvetően férfitulajdonságok, ezeket a nők várják el a férfiaktól. Mi pedig nőt keresünk, nem egy másik férfit. Így aztán számunkra nem sok értékkel bír, hogy te határozott, magabiztos és céltudatos vagy. Ha már írsz magadról valamit, akkor sokkal jobban érdekli a férfiakat az, hogy kedves vagy-e, aranyos, mosolygós, melegszívű, odaadó, hűséges... Ezeket keressük.

Hát drága barátaim: ha úgy kezeltek minket, mint egy eszközt, akit előkaptok, mert éppen rátok jött a dughatnék, akkor soha nem is fogtok nőt találni magatoknak.

Úgy kezelünk titeket, ahogy hagyjátok magatokat. Még mi udvarolunk, nekünk kell kezdeményezni, így aztán azt csináljuk, ami működik. Ha a kedvességgel, odaadással, jófejséggel, udvariassággal, türelemmel lehetne jól csajozni, akkor minden pasi azt csinálná. Amíg a nárcisztikus, nagyszájú, macsó, rosszfiúk viszik a nőket, addig ne csodálkozzatok, hogy a többi férfi őket utánozza, és nem akar jófiú lenni. Ha egy falatnyi ruhában rángatod magad szombat este, akkor ne várd, hogy Edinborough hercegét megszégyenítő lovagiassággal közeledjünk. (Tudom, nem minden nő ilyen, sőt nagyon sok nő nem ilyen. De ők viszont otthon ülnek, vagy ha el is mennek valahova, akkor a sarokban állnak... ott nem fogunk könnyen észrevenni titeket.)

Minden pasinak van/volt legalább egy pajtija, akivel jól érzi magát és ez nagyon elég neki (valld be, hogy így van)

Nincs így. A „jó(!!) pasiknak” van/volt ilyen, akár több is. Ha egy nő ilyen témában a pasikról beszél, akkor valójában csak a jó pasikra gondol – csak ezzel maga sincs tisztában tudatosan. De elhihetitek, hogy az átlagpasinak egyáltalán nem jellemző, hogy ilyen „pajtija” lenne (néha persze lehet), az átlagon alulinak pedig egyáltalán nincs.

A jó pasiknak lehet, hogy talán elég ez, hiszen van neki 3-4 ilyen, nem is kerül semmibe, változatos... Minek akarjon csak egyet, ha lehet 3-4 is? A férfiak még mindig poligámiára vannak programozva. Az összes többi pasira viszont ez nem igaz. Örülne 1 „pajtinak” is – csak mivel a jóknak 3 van, így neki nem jut –, és ahhoz ragaszkodna is komoly szinten, de hát egy nőnek sem kell olyan pasi, aki más nőnek sem kell. (Honnan tudja egy nő a legkönnyebben felmérni egy pasi értékét? Onnan, hogy megnézi, hogy a többi nő hogy viszonyul hozzá. Ha a pasi senki másnak sem kell, akkor neki sem fog kelleni).

Közben a lány kiég, és azon gondolkozik, hogy mit rontott el, végül folytatja ezt az egészet és a legvégén képtelen lesz érezni bármit is bármelyik pasi iránt

Ne haragudjatok, de nagyon nehéz sajnálni azt a lányt, aki negyedszer, ötödször, tizedszer is ugyanabba a trutyiba lép, és ugyanahhoz a pasitípushoz ragaszkodik.

Ezek után pedig ne csodálkozzatok, ha nem találtok olyan nőt magatok mellé, aki mellett nyugodtan lehorgonyozhattok hosszabb időre, akár életetek végéig.

A normális átlagférfi nem is csodálkozik, ugyanis tisztában van azzal, amit eddig írtam, és pontosan tudja, hogy miért nem talál olyan nőt...

Gondold végig, hogy egyáltalán megérdemled-e, hogy lefeküdjön veled?

Gondold végig, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy a pasi azért lép le, mert nem talál benned más értéket a szexen kívül, így aztán azt sem akarja kivárni.

Ha pedig nem fér bele az életedbe egy komoly kapcsolat, BESZÉLD MEG VELE!

Miért beszéljem meg vele? Ő is egy felnőtt, érett nő. Tudja, hogy mit akar, és mit nem. Legalábbis elvárható lenne, hogy tudja – főleg, ha már magabiztos, céltudatos, határozott. Ha nem jó neki, ami van, akkor azt tudja mondani, hogy „bocs, de nekem ez kevés, viszlát”. A saját boldogságod elsősorban a te feladatod, ne a férfitól várd, hogy megfejtse, mikor mit akarsz.

Ami viszont tény: határozottnak, magabiztosnak kell(ene) lennetek

Ezt mondd el egy hétköznapi, normális, átlagos srácnak, akit már 30 nő kosarazott ki idén, néha egészen durva és megalázó módokon. A nőknek fogalmuk sincs, milyen ez a spirál. Egy férfi önbizalma alapból 0. Nulla. Erre épül rá apró tégladarabonként a magabiztosság, de csak sikerélmények hatására. Ha tinédzserként nincsen, amitől ez elinduljon, akkor 20-onévesen már egyre nehezebb. És ha nincs önbizalom, akkor nincs siker, akkor nincs önbizalom, akkor megint nincs siker, akkor megint nincs (vagy csökken) az önbizalom stb. Puzsér azt mondta egy videójában, hogy pont a nők kasztrálják a visszautasításokkal a 20-as éveikben azokat a férfiakat, akiktől azt várják, hogy magabiztos, határozott férfi legyen a 30-as éveiben... Igaza van.

Az átlagférfival kapcsolatban: Az amerikai OKCupid online társkereső készített egy kis felmérést. Megkérték az előfizetőiket, hogy egy ötös skálán pontozzák az ellenkező neműek profilképeit. Azt a furcsa eredményt kapták, hogy a nők a férfiak 80%-át átlagon alulinak pontozták. A tanulság az, hogy a nők szemében az átlagférfi teljesen máshol van (10/8), mint ahol az valójában, a matematikai értelemben van (10/5,5).

Gujdó

Igazán nem szeretnék senkit elkeseríteni, de igen, mi férfiak ilyenek vagyunk, csak „azt” akarjuk, lehetőleg minél többször, lehetőleg minél több partnerrel, a természet ezt az alapprogramot építette belénk. Ez ellen lehet küzdeni, harcolni, mutatni a jófiút, de teljesen felesleges, előbb-utóbb úgyis a felszínre kerül. Az a jó, ha minél előbb, mert akkor fiatalon úgymond kiélheti magát egy fiatalember, tapasztalatokat szerez, és rájön, hogy a végeredmény mindig ugyanaz, csak a körítés más. Ha egy fiatalember eljut néhány alkalom után erre a felismerésre, utána már tud hosszabb távon is gondolkodni, családot alapítani.

Nincs veszve minden, a férfiakba az is bele van kódolva, hogy gondoskodó apák legyenek, fészket rakjanak a családjaiknak, így találta ki a természet, ezt hívják úgy, hogy szerelem, az pedig vak. Az a férfi, akit megérint ez az érzés, vágyai nőjét a legszebbnek és legtökéletesebbnek látja, hosszú ideig nem létezik másik nő a számára. A szerelemhez nagyon kevés elég, nem kell nagy dolgokra gondolni. Ez mindenkinek más, nem feltétlenül csak a mell mérete (sőt), elég lehet egy gyönyörű szem, a formás fenék, egy gyönyörű haj, a lényeg az összhang és a kisugárzás szerintem, hogy legyen valami, ami megfog. Egy férfi nagyon hamar eldönti, hogy mit szeretne az adott hölgypartnertől: hosszú távú kapcsolatot vagy rövidebb játékot. Szerintem ez a kommunikációból is lejön, abból, ahogyan viselkedik a kapcsolatban, de ennek az érzésnek kiemelten fontos összetevője, hogy van-e szex és az milyen. Itt sem kell nagy dolgokra gondolni, szerintem az igazság a mai felnőttfilmek, és „a fekszik, mint egy darab fa” között valahol félúton lehet.

Azt is gondolom, hogy 21 évesen nem kellene ilyen sommás következtetéseket levonni a férfiakról, valószínűleg valamilyen csalódás állhat a háttérben. Ha így van, azt az idő majd megoldja, és tanulva az esetből, már egy érettebb nézőpontból megkísérelve biztosan jobb lesz a következő élmény.

Örök kérdés: milyen könnyen adja oda magát egy nő? A céltól függően, de azt gondolom, itt is kerülni kell a végleteket, ha már az első alkalommal ágy a vége, vagy ha még egy év után is azon dilemmázunk, hogy engedjek-e neki?

Minden férfi életébe kell legalább egy hercegnő és minden nő életébe legalább egy bunkó paraszt, azért, hogy megtanuljuk értékelni önmagunkat a megfelelő értéken. Ha ez megvolt, onnan már könnyebb lesz megtalálni a megfelelő partnert.

Így a végén azt mondanám, hogy nem szabad feladni. A boldogsághoz csalódásokon keresztül vezet az út, a csalódások és az utánuk következő önvizsgálat segít, hogy levessük magunkról azokat a tulajdonságokat, amelyek az akadályokat jelenthetik, és felvegyük azokat, amelyek segíthetnek a boldogság felé vezető úton.

No, ez az én személyes véleményem a témában, egy a millióból. Köszönöm, hogy elmondhattam.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.