Rengetegszer van szó arról a Randiblogon, hogy mit tegyünk, ha véget ér a kapcsolatunk, de viszonylag ritkán kerül szóba az, hogy az ember hogyan viszonyuljon ahhoz a helyzethez, ha nem ő maga szakít, hanem egy hozzá közel álló személy kapcsolata ér véget. A Psychology Today-en találtunk egy rövid útmutatót erre a szituációra Theresa E DiDonato pszichológustól, aki nem úgy közelíti meg a témát, hogy mit kell ilyenkor csinálni, hanem ehelyett arról szedett össze hat pontot, hogy mit nem szabad ilyenkor mondani annak a barátunknak/rokonunknak, aki pont egy szakításon próbálja túltenni magát.

Érdemes végigolvasni az alábbiakat, mert pontosan akkor van ránk, mint barátra szüksége az ismerősünknek, amikor egy olyan nehezen feldolgozható helyzetbe kerül, mint amilyen egy szakítás is. Aki éppen egy párkapcsolati problémával küzd, az gyakran fordul a haverjaihoz segítségért – hát íme, mi az, amit a legjobb szándékkal szokás mondani, de igazából csak ront a helyzeten.

1. „Úgyse illettetek össze”

Olyan verzióban is gyakori az ilyesmi, hogy „te különben is jobbat érdemelsz, mint az XY”, „mindig is mondtam, hogy valami nem stimmel ezzel az XY-nal” vagy „sose bírtam az XY-t”. Igaz ugyan, hogy kívülállók (a kutatások szerint főként a kívülálló nők) gyakran tisztábban látják előre egy kapcsolat sorsát, mint a kapcsolatban részt vevők, de ez még nem jelenti azt, hogy jó ötlet a kapcsolat végén a másik orra alá dörgölni, hogy tessék, kezdettől fogva megmondtam.

A pszichológus szerint már csak azért sem, mert gyakran előfordul, hogy egy pár újra összejön egy szakítás után, és nem túl szerencsés, ha ilyenkor fölösleges stresszt okoz az, hogy a barátunk tudja rólunk, hogy ellenezzük a kapcsolatot. Arról nem is beszélve, hogy az ember önértékelése általában nincs éppen a toppon szakítás után, és valószínűleg csak ront a helyzeten, ha ilyenkor még a barátok is azt sulykolják, hogy mekkora marha vagy, hogy egyáltalán összeálltál az illetővel, amikor épeszű ember előre látta, hogy ez lesz a vége.

2. „Nem baj, úgyse volt olyan hosszú ez a kapcsolat”

Nyilván aki ilyet mond, az is a szakítás pozitív oldalára próbálja felhívni a figyelmet, de sajnos a végeredmény valószínűleg nem ez lesz. Az, hogy mennyire érzi valaki rosszul magát szakításkor, az attól függ, hogy érzelmileg mennyit invesztált a kapcsolatba – nem pedig attól, hogy mennyi ideig tartott a kapcsolat.

Szóval hiába mondjuk, hogy egy hónapos (egy hetes) kapcsolatot nem érdemes siratni, amikor mások évek, évtizedek után válnak el, mert ha a barátunk úgy érzi, hogy a szakítás odaverte, akkor úgyse fogjuk tudni meggyőzni az ellenkezőjéről. Sokkal többet segítünk azzal, ha ehelyett empátiát mutatunk, és megbízunk a saját értékítéletében arról, hogy ez most neki mennyire fáj. Ő tudja jobban.

3. „Kit érdekel, úgyis olyan fiatal vagy még!”

Főleg nők éreznek hatalmas nyomást arra, hogy bizonyos korig bezárólag muszáj hosszú távú kapcsolatot kialakítaniuk és családot alapítaniuk, különben „nem sikerült az életük”, „elkallódnak” vagy magányosan töltik életük hátralevő részét. Bár egyik oldalról ez a kijelentés, hogy milyen fiatal vagy még, azt próbálja kifejezni, hogy „neked biztosan sikerül még megfelelned ennek az elvárásának”, a másik oldalról azt is kifejezzük vele, hogy ez az elvárás bizony létezik, és most ennyivel is nehezebb lett a megfelelés, hiszen valamennyi idő már eltelt sikertelenül.

Szóval egy frissen szakított személy életkorára inkább ne célozgassunk sehogy, és főleg azt ne erősítsük meg neki, áttételesen sem, hogy a boldogsága attól függ, hogy sikerül-e párkapcsolatot kialakítania. Simán lehet például, hogy egyedül is boldog tud lenni.

4. „Nézzük meg facsén, hogy most mit csinál”

Elég kézenfekvő dolog, hogy ez butaság, de erre konkrét kutatás is volt 2012-ben. Azt találták, hogy aki közösségi oldalakon az exét nézegeti, az több negatív érzelmet él át és nehezebben tud továbblépni a szakítás után, szóval ilyenkor a jó tanács az pont az ellenkezője: arra kell bátorítani a barátunkat, hogy ne nagyon kutatgasson az ex után. Erre mellesleg a Facebook be is vezetett nemrég egy funkciót: ha el tudjuk dugni az exünket, dugjuk is el.

5. „Nem kell új frizura, legyél saját magad!”

Ez a mondat mintha ritkább lenne a másik ötnél, de a pszichológus szerint létezik ilyen is – van, aki azt tanácsolja, hogy a szakítás után nem kell radikális változtatásokat végrehajtani saját magunkon vagy az életvitelünkön.

Hát ez nem túl jó tanács, mivel a szakításon pontosan az segít túllépni a kutatások szerint, ha újra megtanuljuk saját magunkról, hogy kik és milyenek vagyunk az exünk nélkül. Ebben sokat segít egy új haj(szín), pár új ruhadarab (ún. terápiás vásárlás), egy új hobbi, vagy egy régi (rossz) szokás elhagyása. Szóval ha a barátunk a szakítás után új életet próbál kezdeni, ne beszéljük le, inkább támogassuk ebben – persze ésszerű keretek között!

Ehelyett

  1. Biztosítsuk frissen szakított barátunkat arról, hogy a rendelkezésére állunk, ha szüksége van ránk
  2. Hívjuk el programokra, főleg olyanokra, amik mozgással járnak (kirándulás, edzés, stb.)
  3. Vigyük el új helyekre, hogy új élményei legyenek
  4. Ne hagyjuk, hogy túlságosan begubózzon otthon egyedül

6. „Most egy ideig maradj szigli, ne randizgass”

Na ez viszont egy elég széles körben igaznak vélt dolog, a Randiblog levélírói is pont nemrég mondták, hogy milyen fontos, hogy az ember egy ideig ne kezdjen új kapcsolatot, sőt, van, aki azt is tudni véli, hogy mennyi ideig tilos ilyenkor a randizás. A pszichológus azonban egy 2015-ös kutatást idéz, ami ennek az ellenkezőjét bizonyította.

Eszerint aki hamar újra randizni kezdett, az hamarabb túl is lépett a szakításon, az magabiztosabb lett, jobb pszichológiai állapotban volt, mint aki a tanácsot megfogadva otthon szomorkodva ült és várta, hogy leteljen a valakik szerint kötelezően önmarcangolásra fordítandó idő. Szóval a pszichológus azt mondja, hogy ha egy barátunk nemrég szakított, de úgy érzi, hogy már kész arra, hogy újra randizzon, akkor bátorítsuk ebben. Nem kell semmilyen határidőt kivárni a pasizás/csajozás újrakezdéséig, ha úgy érzi, hadd szóljon!