Elgondolkodtató adatokat idéz a válásról Daily Mail mai száma (ööö vagyis inkább ezen cikke). Az apropó az, hogy egy frissen visszavonult válóperes bíró, Sir Paul Coleridge interjút adott a tévében a tapasztalatairól, illetve arról, hogy egy házasságokat támogató alapítvány, a Marriage Foundation létrehozásán tevékenykedik. Ezzel kapcsolatban egy ügyvédi irodával egy közvéleménykutatást is elvégeztettek, aminek a témája az, hogy volt házasok megbánták-e a válást.
A lényeg: a többség igen, a megkérdezetteknek csak 20%-a mondja úgy, hogy semmit nem sajnál a válásával kapcsolatban. Alább a részletek.
Sir Paul Coleridge 40 évet töltött bíróságokon, és erre alapítva azt mondja, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy tényleg vannak olyan párok, ahol nincs más választás a váláson kívül. De nem feltétlenül minden pár ilyen, sőt:
Nyilvánvaló lett számomra, hogy az lehet mondani, hogy az elválók nagy aránya öt év múlva már azt gondolja, bár ne vált volna el.
Nem derül ki, hogy a bíró honnan tud ennyit azokról, akik öt éve váltak el, de feltételezhetjük, hogy volt házasok között gyermekelhelyezési és vagyonjogi perek tapasztalataira alapít Coleridge bíró. Meg a fent már említett kutatásra, amiben 867 olyan személyt kérdeztek meg, aki már volt házas, de elvált.
Közülük 21% azt mondta, hogy már bánják azt, ahogy a válásuk lefolyt, 33% azt sajnálja, amin a gyerekeinek keresztül kellett mennie a válás kapcsán, 24%-nak pedig a szétválás anyagi következményei miatt fáj a feje. Csak minden ötödik válaszadó nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem bán semmit a válásával kapcsolatban, úgy volt jó, ahogy volt.
Sir Paul Colerdige tisztában van azzal, hogy a többség már nem úgy gondolkodik, mint ő, és az az általános közvélekedés, hogy ha egy kapcsolat tönkrement, akkor semmi értelme benne maradni, még a gyerekek miatt sem – nekünk is írtak olyan olvasóink ide a Randiblogba, akik azt mondták, sajnálják, hogy a szüleik nem váltak el.
A házasság mellett érvelő bíró azonban azt mondja, hogy a házasságkötésre azért van szükség, mert még több biztonságot nyújt egy olyan időszakra, amikor a gyereknevelés rengeteg stresszel jár.
Érdekes párhuzam, és ezt a Daily Mail cikke nem említi, hogy a házasság tekintetében megdöbbentően konzervatív Olaszországban pontosan a Sir Paul Coleridge által megjelölt időszakot kellett kivárni válás előtt egészen 1987-ig. Azaz: ha egy házaspár 1980-ban beadta a papírokat a bíróságra, hogy el akarnak válni, akkor a válásuk legkorábban 1985-ben lehetett hatályos, ugyanis 5 évet kellett várni a bejelentéstől a válás kimondásáig. Ennek az 5 évnek az volt a célja, hogy a férj és feleség biztosak legyenek abban, hogy tényleg el akarnak válni, azért kellett 5 évig együtt maradni, mert hátha közben meggondolják magukat.
Az öt éves várakozási periódus azonban végül az olaszok szerint sem jött be a jelek szerint, mert azt 1987-ben lerövidítették 3 évre, ami egészen tavalyig hatályban volt. Most már csak egy évet kell várni, illetve ha a felek közös megegyezéssel várnak, akkor hat hónapot. Összehasonlításképpen: Magyarországon csak 30 napot kell várni, de bizonyos körülmények fennállása esetén még annyit sem, hanem a bíró rögtön az első tárgyaláson felbonthatja a házasságot.