Mióta a megcsalás történt, folyamatosan sértegetnek

Az alábbi levél beküldője, Zelmira tanácsért fordul hozzánk, azaz a Randiblog olvasóihoz. (Igen, a Zelmira is egy álnév!) Az már a poszt címéből is kiderül, hogy itt egy félrelépésről lesz szó, de érdekes módon ebben a sztoriban nem is az a legfontosabb, hogy a hírre hogyan reagált a megcsalt fél, hanem az, hogy a megcsalt férfi családja hogyan reagált.

Zelmira egy nagyon nehéz helyzetet vázol fel, ő maga nem is tudott megbirkózni a szituációval – nem csodáljuk. Ön azért tudna valamit tanácsolni neki? Volt már hasonló helyzetben? Kérjük, ha lenne mit írnia a témában, írja is meg és küldje be a Randiblog e-mailcímére!

„23 éves nő vagyok, a párommal az egyetem alatt ismerkedtem meg. Diplomával a kézben és több éves felszínes ismeretség után egy évvel ezelőtt összejöttünk. Kezdetben úgy éreztem, ennek kellett megtörténnie, hogy boldog legyek, majd jöttek a szürke hétköznapok, és vele a hétköznapi problémák. Egy félreértés után én elmentem nélküle bulizni, és lefeküdtem a legjobb barátommal. Ezt persze nagyon megbántam, és több hetes mély beszélgetés-sorozat után a párom is megbocsátott nekem.

Ám itt jön a képbe a párom családja. Számomra nagyon furcsa a kapcsolatuk, minden szabad pillanatukat együtt töltik, és ez a heti három találkozó és havi egy egész hétvégés program szinte számomra is kötelező programmá vált. Alapvetően jó szándékú emberek, de úgy kezelik a páromat, mintha 5 éves lenne, arról nem is beszélve, hogy az én véleményemet semmibe veszik, legyen szó bármiről.

Mondanom sem kell, hogy mióta a megcsalás történt, azaz több, mint fél éve, folyamatosan sértegetnek is. A párom döntését nem értem, fordított esetben én először a barátaimhoz fordultam volna tanácsért, nem a családomhoz, de elfogadom. Azt, hogy hibáztam, akárhogy sajnálom, megváltoztatni nem tudom, és úgy érzem a párom is megbocsátott nekem, bizalommal fordul hozzám minden esetben.

A családja azonban megkeseríti az életünket. Sokszor észre sem veszi, hogy milyen válogatott támadásokat intéz ellenem a családja. (Pl. tudják, hogy egy korábbi baleset miatt félek a vezetéstől, de előző hétvégén gokartozni ment az egész család, amit nem hagyhattam ki, mert iszonyatos bunkóság lenne...) A párom a világ legkedvesebb embere, és minden együtt töltött pillanatunkban a tenyerén hordoz, de az én poharam betelt, hiába szeretem, a családja miatt elhagytam.

Nagyon friss a dolog, pár napja történt mindez, és fogalmam sincs, hogy jól döntöttem-e. A barátom azóta is többször keresett, mondván, hogy szeret, és együtt megoldjuk a problémákat. De őt hiába szeretem én is viszont, a családját nem tudom elviselni.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és szívesen fogadok bármilyen tanácsot, tapasztalatot.”