Walburga Korschel, becenevén Dolly 1880-ban született, német bevándorló volt és szegénységben nőtt fel az USA-ban. De a századforduló környékén rámosolygott a szerencse, vagy legalábbis egy Fred Oesterreich nevű, gazdag köténygyár-tulajdonos.

Összeházasodtak, de Dolly Oesterreichnek boldogtalan élete volt alkoholista ura mellett, úgyhogy mindenféle szexuális viszonyokba keveredett. Ezek közül a legvadabbat az újságok is megírták annak idején, most pedig egy Atlas Obscura nevű website túrta elő, és nagyon hálásak vagyunk nekik, mert ez a sztori tényleg mindent visz. Alább a részletek.

Szóval 1913 őszén egy szép napon elromlott otthon a varrógép Oesterreichéknál. Dolly, a feleség megkérte férjét, Fredet, hogy küldjön már valakit a gyárból, hogy megjavítsa a varrógépet. Küldött is, egy 17 éves srácot. Otto Sanhuber bekopogott a villa ajtaján, az asszonyság azonban selyemköntösben és harisnyában nyitott neki ajtót. Innentől kezdve szó nem volt varrógépjavításról természetesen.

Sanhuber rövid úton a feleség állandó szeretője lett annak ellenére, hogy 16 évvel fiatalabb volt nála. Először hotelekben találkozgattak, aztán a srác elkezdett feljárni a nőhöz az otthonába, aki azt mondta a szomszédoknak, hogy a fiatalember az ő kallódó féltestvére. De egyre nehezebb volt a látszatot feltartani, úgyhogy egy bizarr ötlete támadt a szerelmespárnak: Sanhuber, a szerető beköltözött a ház padlására. És ott élt. És soha nem jött elő, csak Dolly, a feleség járkált fel hozzá. Vitt neki szivarokat, ponyvaregényeket, élelmet, és persze jó nagyokat szexeltek.

1918-ban már öt éve élt a padláson ez a srác, aki közben úgy érett fiatal férfivá, hogy ki se lépett soha a padlásról. Nem volt bezárva, egyszerűen jó volt neki ott, néha maga is írt kalandos történeteket, amit ponyvairodalmi kiadványok álnév alatt le is közöltek. A férj azonban valamit sejteni kezdett, de az igazság annyira abszurd volt, hogy nem gyanakodott semmire, azt hitte, az elméje játszik vele, hogy néha ez-az eltünedezik a lakásból, és hogy fura hangok hallatszanak a padlásról. Úgy döntött, Los Angelesbe kell költözniük.

Át is költöztek, de az asszony vitte magával a szeretőjét. A Los Angeles-i házban is volt padlás, Sanhuber pedig ott éldegélt tovább. További 4 évet éltek le ebben az otthonban hármasban – csak persze a férj nem tudott a harmadik személy létéről. Viszont egyre többet ivott és elkezdett erőszakosan viselkedni.

1922. augusztus 22-én volt, hogy egy vita úgy elfajult, hogy a szerető mindent hallott a padláson a kiabálásból, és félteni kezdte az asszony életét. Majdnem tíz év után először kirontott a rejtekhelyéről, rögtön el is kapott egy puskát, és ledurrantotta a férjet. Nem volt hiába a sok krimi- meg ponyvaolvasás, a szeretők ki is eszeltek egy jó tervet: rablógyilkosságnak fogják álcázni a történteket.

Mindent szépen átrendeztek ennek a sztorinak megfelelően, majd Sanhuber bezárta a feleséget a szekrénybe, és visszament a rejtekhelyére a padlásra. A nő kiabálni kezdett, és addig siránkozott, míg valaki meg nem hallotta, így fedezték fel a hullát és az asszonyt, aki ugye minden gyanú felett állt, hiszen hogyan zárhatta volna be magát a szekrénybe, ha kívülről benne volt a kulcs a zárban.

Dolly Oesterreich megörökölt mindent, vett magának egy új házat (padlással természetesen), sőt, egy új férje is lett, Herman Shapiro ügyvéd személyében. Sanhuber továbbra is maradt a padláson, de a nőnek közben más szeretői is voltak, közülük az egyiket kérte meg, hogy szabaduljon meg a gyilkos fegyverektől. Ez az illető az asszony ellen vallott 1923-ban, Dolly Oesterreichet le is tartóztatták, de a szekrényes rejtélyt megfejteni nem sikerült, így végül nem ítélték el.

Csakhogy amíg a feleség börtönben volt, kénytelen volt megemlíteni a férjének, hogy ja, egyébként az ő, khm, kallódó féltestvére fent lakik náluk a padláson, és ugyan vigyen már egy kis ételt szegénynek. Érdekes módon Shapiro, az ügyvéd férj reakciója erre csak az volt, hogy kirúgta a szeretőt a padlásról, és Sanhuber kénytelen volt Kanadába menekülni.

A házasság ezzel együtt 1930-ra válságba került, és a váláskor a férj elárulta a hatóságoknak, hogy egyébként ebben az időben lakott valaki a padlásukon. Sanhuber újra Los Angelesben volt ekkor, el is fogták, le is tartóztatták, bevallott mindent, az esküdtszék pedig meg is állapította bűnösségét, de az egykori szerető letöltendő büntetést nem kapott, mert az elévülési idő akkoriban hét év volt, és addigra már nyolc év telt el a gyilkosság óta.

A tárgyalásnak csak annyi foganatja volt, hogy napvilágra kerültek Oesterreich asszony viselt dolgai: hogy csaknem 10 évig szeretőt tartott a padláson. Bár sosem volt fogva tartva, Sanhuber úgy fogalmazott, hogy gyakorlatilag a szexrabszolgája volt az asszonynak, ám a nő hírneve így se csorbult annyit, hogy ne talált volna egy újabb férjet. Vele 30 évet éltek le együtt, Dolly Oesterreich 1961-ben halt meg.

Sanhuber további sorsáról nem írtak a lapok, de amíg tartott a tárgyalása, Bat-mannek keresztelték el őt, azaz denevérembernek, merthogy a padláson lakott, mint a denevérek. A ma ismert Batman figura 9 évvel később, 1939-ben jelent meg először egy képregényben.