Most olvastam ezt a posztot. Lehet, hogy érdemes lenne átgondolnia, mit érezhet a lány. Ehhez talán tudok némi adalékkal szolgálni saját tapasztalat alapján” – írja nekünk Teodóra egy olyan levéllel kapcsolatban, amit egy Ipoly álnevű sráctól kaptunk és tettünk közzé nemrég.

Ipoly leveléből úgy tűnt, mintha az egyébként boldog kapcsolatban élő srác egyre inkább sodródna afelé, hogy csak úgy lefeküdjön egy másik lánnyal, és Teodóra szerint az ő férjével is valami ilyesmi történhetett. Reméljük, Ipoly olvassa ezt a posztot, mert Teodórának van néhány megfontolásra érdemes gondolata a végén. Ön hozzátenne még valamit? Esetleg saját történetét mesélné el? Mindenképpen írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

Azt hiszem, Ipoly története hasonló lehet az én jelenlegi nyomorom előzményéhez. Nem lehetek benne biztos, mivel Ipoly szerepét nem én játszottam a mi történetünkben, és a srác annyira gerinctelen, hogy nem mondta el nekem, hogy jutott el odáig, ahová eljutott, de a kezdet olyasmi lehetett, amit Ipoly felvázolt.

Első szerelem mindkettőnknek, egymással elvesztett szüzesség, szansájn rege. A srác szexi volt, helyes, intelligens, szellemes. Csak őszinte nem. De ezt nem tudhattam, boldog, büszke és szerelmes voltam. 5 év után összeházasodtunk.

Aztán ő munkamániás lett, sokat ivott, én próbáltam vele beszélni, kitalálni, hogyan élhetnénk úgy együtt, hogy jó legyen hazajönnie és jól töltsük együtt az időnket. Megkérdeztem persze, velem van-e baja, van-e más, de azt mondta, nincs, én meg elhittem, mert amúgy nem vagyok gyanakvó és féltékeny természet.

Aztán egyszer fényképeket rendszereztem és egy SD-kártyán ismeretlen képeket találtam. Látszott, hogy valami nyaraláson készültek, aztán volt egy kép egy emberről, akiről először még nem tudtam eldönteni, fiú-e vagy lány, úgyhogy azt gondoltam, fiú, és biztos a vidéki műfüvesbajnokságon készült, ahová persze nélkülem ment a férjem. Aztán jött egy kép a férjemről alsógatyában ülve egy fotelban. Nem tűnt kifejezetten focistás szitunak. Aztán vidám hajókázós képek jöttek, amin már egyértelmű volt, hogy kettesben volt azzal a másikkal, aki amúgy lánynak bizonyult, de az eléggé hányadék és igénytelen fajtából, viszont gondolom, jól lehetett vele sört büfögni, amit velem pl. nem annyira...

Meglepően nyugodt voltam, csak gyomortól fölfelé mindenem lüktetett és olyan volt, mintha az űrben lennék mindentől távol. Érdekes módon megkönnyebbülést is éreztem, hogy aha, akkor erről van szó. Felhívtam, és megkérdeztem, kivel is volt áprilisban a „bajnokságon”. Nem emlékszem 100%-osan a párbeszédre, de mondott egy olyat, hogy „és valahogy belecsúsztam”. És ekkor majdnem elhánytam magam.

Összetört bennem minden, elvesztettem a szerelmem és még az emlékét is bemocskolta azzal, ahogy részéről ő véget vetett neki. Korábban egyébként annyit kértem tőle, hogy ha mással akar lenni, mondja el nekem és tisztességesen fejezzük be, legyen velem őszinte és ne érjen hozzám, ha mással már bármi történt. Ezt sem tartotta tiszteletben, és azzal, hogy testileg is bemocskolt, úgy érzem, megerőszakolt. A borzasztó az, hogy a mai világban ez az érzésemet senki nem venné komolyan, pedig tényleg kifejezetten akaratom ellenére szexelt velem azután, hogy „belecsúszott” abba a másikba.

Elváltunk. Bocsánatot soha nem kért, semmire nem adott magyarázatot, eltűnt az életemből, én pedig egyedül maradtam érzelmileg kifosztva, és nem értem, miért nem lehetett úgy lezárni a kapcsolatunkat, hogy legalább az emléke szép maradhatott volna.

Senkinek nem kívánok ilyet, ezért ha tanácsot adhatok Ipolynak: gondold át, szereted-e a barátnőd és legyél őszinte magadhoz. Azzal kevésbé bántod meg, ha elmúlt a szerelmed vagy nem elég erős, vagy több tapasztalatot akarsz, mint ha megcsalod és hazudsz neki. Adj neki esélyt, hogy ha nem az első szerelmetek lesz az utolsó, legyen ideje túllépni rajta és ne rabold az idejét. Így még lehet egy szép emlékű első szerelmetek, és neked sem kell gerinctelen gyáva féreggé válnod.

Vagy szerintem az is megoldás, hogy elmondod neki, hogy mással is szeretnél szexelni. Hátha elfogadja, úgy tudom, ma már nem lehetetlen az ilyesmi...

Mindenesetre azt nem tudom megérteni, miért kell őrlődni és/vagy hazudni. Ha nem vele akarsz lenni, ne legyél. Ha vele is ÉS mással is, akkor ne hazudj neki, de fogadd el, ha neki ez nem pálya. Ha pedig neki is pálya, akkor meg tök jól jársz, nem? Szóval őszinteség rulez.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.