Az imént olvastam ezt a cikküket. Szeretném megosztani önökkel a saját legrosszabb és legjobb tapasztalatomat” – Vilibald a bevezetőben és alább magában a levélben is természetesen a Tinderről, illetve a tinderes tapasztalatokról beszél, hiszen ez a alkalmazás rengeteg olvasónkat ajándékozta már meg bosszantó, kínos vagy éppen fájó élményekkel.

Vilibald abban nem különbözik a többiektől, hogy ő is álnéven szerepel itt a Randiblogban, abban viszont igen, hogy ő nem csak a legrosszabb élményét írta meg, hanem a legjobbat is. Ha ön is tudna mesélni, kérjük, tegye! Vilibald is a Randiblog e-mailcímén keresztül ért el minket, ön szintén bármikor írhat!

Egy 29 éves, jó egzisztenciával rendelkező férfi vagyok. Körülbelül fél évig használtam az alkalmazást kisebb-nagyobb megszakításokkal. Már elsőre feltűnt, hogy nagy a szórás úgy a hölgyek, mint a férfiak értékrendjét illetően.

Rögtön a regisztrációm hetében volt pár találat, melyek közül az egyik 20-as évei elején járó lánnyal sikerült jó kommunikációt kialakítanom. Körülbelül egy hétig leveleztünk egymással az első találkozásig. A randi nagyszerűen alakult, meghívtam a lányt egy belvárosi kávéházba, és ott hosszas beszélgetéseket folytattunk, megtartva az állandó szemkontaktust. Furcsa is volt számomra, hiszen olyan érzés fogott el, mintha már évek óta ismernénk egymást. Nem vagyok babonás srác, de azon is meglepődtem, hogy majdnem azonos napon születtünk (több év eltéréssel), és az érdeklődési körünk is egyezett.

Alapvetően konzervatívnak tartom magam, így meglepett, hogy a lány már az első randi alkalmával elég egyértelműen közeledett felém, megvolt az első csók, illetve miután hazakísértem, felhívott az albérletébe. Az ezt követő események azt hiszem, önmagukért beszélnek...

Naivan még ekkor sem sejtettem semmit, így közel egy hónapig folyamatosan találkoztunk, komolyabban ismerkedtünk. A szándékaim komolyak voltak mindvégig, és ő is a tudtomra adta, hogy nem alkalmi kapcsolatra vágyik. Ezután jött a hidegzuhany. Egy pénteki napon az exkollégáim búcsúpartit szerveztek nekem egy belvárosi pubban, amikor a lány felhívott, és egy közös bulizásra invitált. Elmondtam neki, hogy nem tudok menni, de amennyiben szeretne, nyugodtan csatlakozzon hozzánk.

1 órán belül meg is jelent 3 (!) barátnőjével karöltve, akik egyértelműen a tudtomra adták, hogy úgy illik, ha a fogyasztásukat én állom. Én ezt jóhiszeműen megtettem, majd az este befejeztével amikor mindketten a saját lakhelyünk felé vettük az irányt, a lány küldött egy üzenetet, melyben kifejtette, hogy nagyon kedves és szerethető srác vagyok, de ő még nem tette túl magát az előző kapcsolatán.

Később is randizgattam még más lányokkal, ami alapján egyértelműen körvonalazódott, hogy néhányan egyfajta „húspiacként”, ne adj isten „ingyenes pénztárca-applikációként” tekintenek az alkalmazásra.

De hogy ne csak rossz példával éljek, amikor már teljesen feladtam volna a keresgélést a Tinderen, belefutottam a legcsodálatosabb lányba, akivel valaha is találkoztam. Azóta együtt élünk, eljegyeztem, és az esküvőnket tervezzük. Ezt is ennek az applikációnak köszönhetem.

Szóval csak sok türelem és szerencse kérdése, hogy ki mikor fut bele élete szerelmébe.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.