horoszkóp
shutterstock 44795971

Írásban nagy helyesírási hibái nem voltak, de szóban…

2016.11.07. 19:26

Gyakran olvasom a posztjaitokat, arra gondoltam, megosztom én is a mostani tapasztalataimat veletek, és ha közzéteszitek, akkor a nagyvilággal is a manapság oly népszerű Tinderrel kapcsolatosan. Elsősorban a mostaniakat, merthogy 2,5 éve regisztráltam fel oda először” – igen, megint rosszul sikerült, de jobbára virtuális randik következnek az online társkeresés világából, ezúttal Karen álnevű olvasónktól, 4 férfiról.

Érdekes, hogy a jelek szerint Karen tapasztalata az, hogy az interneten keresztül a férfiak gyakran úgy csinálnak, mintha nem hallották volna, hogy a nő egyszer már nemet mondott. Önnel is fordult már elő ilyen? Meséljen nekünk, ha önnek is vannak érdekes társkeresős tapasztalatai! A beszámolót, kérjük, a Randiblog e-mailcímére küldje be!

40 körüli, szép arcú, szerintem kissé husi, mások szerint csinos, önálló nő vagyok, jó pár éve elváltam, 2 nem kicsi gyerekem van és a legutolsó kapcsolatomnak májusban lett vége. Nyár végén úgy gondoltam, hogy 2 éve szerencsém volt, nézzünk körül a Tinderen ismét.

Az egyik első párom egy autóellenes férfi volt, mindenhova csak bringával jár, de nem is az volt a legnagyobb baj, hogy mikor felmerült, hogy én hegyoldalban lakom, akkor ő hogy fog idejönni, hanem az, hogy gyakorlatilag 2 napig tartó csetelésünk alatt folyamatosan arról kérdezgetett, hogy a volt párommal hova jártunk szórakozni, mi volt a baj köztünk, miért szakítottunk, mit kellett volna máshogy, stb stb. Megkérdeztem tőle, hogy végülis én érdeklem-e, vagy a volt párom, de aztán a válaszát nem vártam már meg, pár órával később töröltem.

A következő, akivel jókat cseteltünk, aztán Viberen fel is hívott kétszer, egy határközeli városban dolgozott még akkor, de éppen készült vissza kishazánkba, a multicégen belül áthelyezték Budapestre. Kb. 5-6 napig tartott az ismerkedős fázis, amin nem is jutottunk túl, egyrészt mert kicsit ijesztővé vált, mikor 5 nap csetelés után kitalálta, hogy ő inkább nem is tenné ki a pestközeli lakásából az albérlőjét, inkább ideköltözne a lakhelyemhez közel egy panzióba, másrészt mert én közben találkoztam valakivel, akit nem a Tinderről ismertem meg. Nagyon jó hangulatú találkozás volt, úgy gondoltam, hogy rá szeretnék koncentrálni és ezt az aktuális Tinderes fickónak meg is írtam.

Közölte, hogy ha nem akartam vele találkozni, akkor ezt megírhattam volna őszintén, nem kellett volna egy ilyet bekamuzni, hogy találkoztam valaki mással, merthogy ez szerinte biztos nem igaz, de hát mindegy, nem haragszik rám, nagyon szép és intelligens nőnek tart, ha meggondolnám magam, írjak mondjuk a névnapjára (miért pont arra?) szívesen találkozik majd velem. Tehát nagyjából lehazugozott, majd közölte, hogy intelligens vagyok és szívesen találkozna velem. Ez se tartott tovább. A nemtinderes pedig messze él nagyon, beszélünk 1-2 hetente, de nem lesz belőle semmi.

A harmadik fickó egy pecás rockerféleség volt, a randi napja is fixálva volt már, mikor kitalálta, hogy beszéljünk, megadtam a számom, felhívott. Írásban nagy helyesírási hibái nem voltak, de szóban… Nákozott, suk-sükölt, kb a kapa esett ki a száján, ráadásul az artikulálás se nagyon ment, valahogy úgy hangzott, mint akinek ki vannak rohadva a cigarettától egyik oldalt a fogai és ezt álcázva enyhe szájzárral beszél… Milyen ciki lett volna, ha ezzel az egésszel élőben találkozom!!! Idiótán heherésztem egész végig (Tá mos' zavarba' vagy ám, igaz-e, jó' hallom?), alig vártam, hogy valahogy lerázzam, neki is végül megírtam, hogy köszönöm a lehetőséget, de nem őt keresem, sok sikert a továbbiakhoz.

Elsőre úgy tűnt, jól vette, aztán még a nap folyamán irkált mindenféléket, hogy nem fog ezért a Dunának menni, meg hogy ezért se bízik a nőkben, mert csak a nagy duma van, tettek nélkül - mi van??? Milyen duma? Nem ígértem semmit… Nem is reagáltam, ő azért beköszönt még 5 napra rá, arra se válaszoltam. Eltelt több, mint két hét, de még a minap is rám írt, hogy hahó… Kérdem én: minek???

Az utolsó pasitól 3 nap csetelés után köszöntem el, alapvetően azért mondtam, hogy nincs értelme, mert bár ő helyes, értelmes, stb, nekem van két gyerekem, nem akarok többet szülni, ő meg szeretne gyereket, mert nincs még neki. Elsőre ő is elfogadta, hogy jó, rendben, akkor ennyi, nem húzzuk egymás idejét, elköszöntünk.

Majd rá pár órára kérdezi, hogy mi lesz a vacsi (amit főztél, öcsém…). Nem válaszoltam. 1 órával később: itt vagy? nem feleltem. Ugyanaznap késő este: nagyon aggódom, minden rendben? (Miért aggódik? Elköszöntünk, semmi köze hozzám.) Nem feleltem. Másnap reggel nagy szmájlik kíséretében jó reggelt, hogy aludtam. Nem válaszoltam. Délelőtt újabb kérdés: cigizek-e. Na erre már visszaírtam, hogy megköszönném, ha nem írogatna, azóta nem jelentkezett szerencsére, bár ezután őt is letiltottam azonnal mindenhol.

Majd ezzel a lendülettel el is könyveltem, hogy ez most nem nekem való. Csupa olyan pasival sikerült kapcsolatba kerülni, akik még csak nem is lelkisérültek, hanem konkrétan elmebajosnak tűnnek. Feladtam. Majd lesz valami. Pedig 2,5 éve egész normális férfiakkal ismerkedtem meg, egyik a volt párom, akivel időhiány miatt volt sok konfliktusunk, ezért szakítottunk, de találtam akkor nagyon normális férfiakat, csak az egyik még vált, nem volt kész egy kapcsolatra, a másik messze él, de vele pl. Facebookon mai napig dumálunk rendszeresen… Szóval nem tudom, mi történt. Meggárgyultak a férfiak valahogy.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.