A Randiblog legérdekesebb és legrégibb posztsorozata a Randiblog inbox, amiben olvasóink által beküldött sztorikat teszünk közzé bármilyen, randizással, párkapcsolatokkal, szerelemmel, szakítással kapcsolatos témában. Bár gyakran van szó társkeresésről, ez nem egy társkereső, és bár gyakran válaszolnak egymásnak olvasóink, ez nem egy tanácsadási szolgálat.
A beérkező levelek az izgalmas, megható, megdöbbentő vagy elgondolkodtató sztorikon kívül néha kérdéseket is tartalmaznak, ezért úgy gondoltuk, talán van értelme ezeket egy külön posztban megválaszolni.
Az alábbi dolgok mindenkinek hasznosak lehetnek, aki valaha írt már nekünk, sőt, azokkal a kérdésekkel-válaszokkal kezdjük, amik pedig azoknak szólnak, akik csak olvastak egy levelet, és azzal kapcsolatban merül fel kérdésük. Szóval ha ön tudni szeretne valamit arról, hogy mi ez az egész és hogyan működik, olvassa el az alábbiakat, valószínűleg megkapja a választ! Ha mégsem, semmi probléma, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére és válaszolunk személyesen önnek!
Olvastam egy levelet a Randiblogban...
A Velvet.hu-n nincs kommentelési lehetőség, de mégis hozzá lehet szólni kétféleképpen is. Egyrészt a Velvet Facebook-oldalán talál posztot a legtöbb randiblogos levélről, itt bármikor kommentelhet. Másrészt pedig be is küldheti nekünk hozzászólását e-mailben – gyakran az ilyen reakciókból egy újabb poszt áll össze, hiszen erről szól a Randiblog inbox, beszéljük meg együtt a dolgokat!
Természetesen nem. A Randiblog e-mailcíme, amint a neve is mutatja, a Randiblogé, az ide érkező leveleket szerkesztőségünk tagjai olvassák.
A Randiblog inbox a Randibloggal egyidős, azaz 2008-ban indult be kicsit rendszertelenül, és 2011. óta jelennek meg rendszeresen az olvasói levelek. Ennyi év alatt több ezer sztori jelent már meg, szóval ha ön csak most fedezett fel minket, gyakorlatilag végtelen mennyiségű lebilincselő olvasnivaló áll az ön rendelkezésére! Mindegyik posztban megtalálja a Randiblog inbox címkét – kattintson rá, és máris láthatja az önt érdeklő posztok listját!
A Randiblog inbox rovat szerkesztésekor a legfontosabb alapelvünk, hogy gondosan őrizzük a történetek szereplőinek anonimitását. Ne is kérdezzen tőlünk semmit arról, hogy egy-egy levélbeküldő igazából kicsoda, úgysem fogunk mondani semmit, már csak azért sem, mert általában mi se tudunk sokat az illetőről a mailcímén kívül.
Senki nem a saját nevén szerepel, mindig álnevet használunk, de ezen kívül az összes többi részletet is megváltoztatjuk (lakóhely, életkor, foglalkozás, stb.), ami alapján azonosítani lehetne bárkit a sztoriból. Minél jobban illenek az adatok valakire, akit ön ismer, annál biztosabb, hogy nem róla van szó.
TERMÉSZETESEN NEM.
Amint az előző kérdésnél is írtunk, mindent megteszünk azért, hogy a leveleket beküldők névtelenek maradjanak, így természetesen az elérhetőségüket sem jelentetjük meg és nem is adjuk ki senkinek. Bár a Randiblog nem egy társkereső szolgáltatás, azt fel tudjuk ajánlani, hogy ha ön kapcsolatba szeretne lépni valakivel, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére azzal, hogy szeretné, hogy az ön mailcímét továbbítsuk a levelet beküldő személynek. Mi a megkeresést továbbítjuk majd az illetőnek, aki aztán ha úgy látja jónak, közvetlenül fog kapcsolatba lépni önnel.
Az égvilágon semmi. Amint azt minden poszt elején kiemeljük, ezeket a sztorikat ismeretlenektől kapjuk e-mailen keresztül, így a valóságtartalmukat ha akarnánk, se tudnánk ellenőrizni. Természetesen a nyilvánvalóan kitalált sztorikat meg se jelentetjük, de egyébként bízunk abban, hogy olvasóink nem élnek vissza a helyzettel. Mindenesetre a történeteket ennyi fenntartással kell olvasni: ezeket egy név nélküli ismeretlen meséli az interneten keresztül, minden olvasónak magának kell eldöntenie, hogy mennyit hisz el belőle, illetve hogy mennyiben ért vele egyet.
Viszonylag gyakran jelentkezik valaki ilyen tartalmú levéllel, amit mi mindig bóknak fogunk fel. Természetesen nem tudjuk bizonyítani, hogy nem mi írtuk minden egyes levelet, de az biztos, hogy nagyon büszkék lennénk, ha sok-sok év ezernél több történetét mind fejből ki tudtuk volna találni. De persze a hitetlenkedők számára a puding legjobb próbája az evés: aki attól tart, hogy nem is igazi olvasói levelek jelennek meg a Randiblogban, azt arra bátorítjuk, hogy írja meg nekünk saját párkapcsolata, ismerkedése vagy szakítása történetét, és meglátja majd, hogy tényleg megjelenik, amit megírt.
Írtam/írnék egy levelet a Randiblognak…
Próbálunk mindenkinek válaszolni, aki ír nekünk, de előfordul, hogy pár napot csúszunk a válaszokkal. Ha önnek nem válaszoltunk, akkor az vagy azért van, mert úgy ítéltük meg, hogy a levele puszta anyázáson kívül érdemi hozzászólást nem tartalmazott, vagy azért, mert a levélszemétbe érkezett az ön levele, vagy valami más okból nem vettük észre véletlenül. Amennyiben nem az első lehetőség áll fent, kérjük, írjon még egyszer, és ellenőrizze, hogy tényleg a Randiblog e-mailcímére írt-e! A mostani címünket 2015 februárja óta használjuk, vigyázzon, hogy nehogy a korábbira írjon, hanem mindenképpen arra a címre, ami ebben a bekezdésben is szerepel: randi kukac mail.velvet.hu.
Ha ön elolvas egy-két randiblogos posztot, abból nagyjából tudhatja, hogy milyen levelek szoktak nálunk szerepelni. Amennyiben ön is valami ilyesmit ír, az ön levele is meg fog jelenni. Bár nem tudjuk előre garantálni senkinek, hogy kitesszük a Randiblogba, amit beküld, általában minden levelet megjelentetünk, ami párkapcsolatokkal kapcsolatos saját történetet tartalmaz, azaz amiben ön elmesél valamit, ami önnel történt.
Mérlegelni akkor szoktunk, amikor konkrét sztori helyett csak elméleti fejtegetéseket kapunk, illetve ha valami olyasmiről van szó, ami tökugyanúgy megjelent már korábban egy posztban, és a korábbi történethez képest nincs semmi újdonság vagy fejlemény vagy személyes konkrétum. De ezt könnyen kikerülheti azzal, ha azt írja le, ami önnel megtörtént, illetve az ezzel kapcsolatos érzelmeit és gondolatait – a személyes élmény mindig egyedi, ráadásul önnek is ez a legérdekesebb meg nekünk is!
A Velvet.hu-n nincs kommentelés, de egyrészt a Facebookon hozzá lehet szólni, így a Velvet Facebook-oldalát érdemes átnézni, ha kíváncsi arra, hogy önnek milyen vélemények érkeztek. Másrészt e-mailben is szoktak jönni hozzászólások, és aki kéri, annak szívesen továbbítjuk a neki szóló reakciókat.
Az előző kérdésnél is írtuk: a Velveten nincsenek névtelen kommentelők. A Facebookon csak névvel lehet hozzászólni, illetve e-mailben lehet reagálni a posztokra, de a puszta anyázást tartalmazó üzeneteket csak mi látjuk és mi azonnal elássuk jó mélyre. Nyugodjon meg, ha ön beküldött nekünk egy történetet, nem fogjuk utána továbbítani önnek trollok beszólásait. (Kivéve, ha ön ezt direkt kéri tőlünk.) Arra törekszünk, hogy a Randiblog egy olyan fórum legyen, ahol mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, beszámolhat az életéről, anélkül, hogy tartania kéne attól, hogy beszólnak neki csak azért, mert őszinte volt.
Ezt nem lehet, illetve nem kell kérni, mert a Randiblogban mindig mindenki álnéven szerepel, nincs kivétel. Ráadásul a néven kívül a sztorik többi olyan adatát is megváltoztatjuk, amiből a beküldőre vagy bármelyik más szereplőre rá lehetne ismerni – ha egyáltalán vannak ilyen adatok a sztoriban.
Az álneveket mi adogatjuk a Randiblog szerkesztőségében egy egyszerű, de hasznos rendszer szerint, ami biztosítja, hogy az álnevek ritkán ismétlődjenek, viszont kizárt legyen, hogy az álnévből következtetni lehessen a beküldő kilétére. Ebben sem szabad kivételt tennünk, szóval kérjük, hogy hadd adjunk mi álnevet önnek is a biztonság kedvéért.
Kénytelenek vagyunk azt mondani mi is, amit mindenki szokott ilyen helyzetben: fenntartjuk a jogot, hogy a beküldött leveleket szerkesztve, illetve lerövidítve jelentessük meg. De ettől még az esetek túlnyomó többségében szó szerint közöljük a teljes levelet. Néha lehagyjuk az elejéről-végéről a köszöntéseket, esetleg terjedelmi okokból rövidítünk, hogy áttekinthetőbb legyen a poszt, vagy ha valami jogilag aggályos részletet tartalmaz az írás, akkor azt kihagyjuk, de ezekre elvétve volt egy-egy példa az évek során. Átfogalmazni, beleírni pedig soha nem szoktunk.
A Randiblog inbox az olvasókért van, azt jelentetjük meg, amit ön mondani vagy mesélni szeretne, azért dolgozunk, hogy az ön véleménye és tapasztalatai minél több emberhez eljussanak. Ezért ha nem elengedhetetlenül szükséges, nem nyúlunk bele az ön által beküldött levélbe, hanem egy az egyben úgy jelentetjük meg, ahogy ön megírta.
Természetesen nem, ne aggódjon!
Nincs gond akkor se, ha ékezet nélküli billentyűzetet használ (pl. mert külföldről ír), de akkor se, ha nem figyelt oda írás közben a vesszőkre vagy a helyesírásra. A szövegbe tartalmilag sosem nyúlunk bele, de ha vannak benne elírások, hiányzó ékezetek, azt mindig kijavítjuk, hiszen így könnyebb olvasni a megjelenő posztot. Szóval írjon nekünk ön is nyugodtan, és ne a helyesírásra koncentráljon, hanem a tartalomra!
Erre a kérdésre azért nem tudunk sosem pontos választ adni, mert a megjelenés időpontja rengeteg dologtól függ, elsősorban attól, hogy mennyi levél érkezett az adott időszakban. Van, hogy napokig senki sem ír, van, hogy egyetlen délelőtt 15-20 vagy még több, nagyon érdekes üzenetet kapunk.
A beérkezett és megjelentethető leveleket próbáljuk a beküldés sorrendjében megjelentetni, szóval ha ön olyankor ír, amikor előtte hosszabb ideig pont senki, akkor lehet, hogy a levele már másnap kint lesz a Randiblogban. Ha azonban pont több sztori áll sorban, akkor lehet, hogy heteket is várni kell, de az biztos, hogy előbb-utóbb ön is sorra kerül majd!
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.