Máriusznak címzem ezt a levelet, aki az aranyásók elkerüléséről írt” – kezdi a levelét Zelma, de természetesen az ő története, tapasztalata és véleménye nem csak Máriusznak lesz érdekes, hanem minden bizonnyal ön is elgondolkodtatónak találja majd Zelma érvelését.

Zelma azzal kezdi, hogy most már nála is kritérium lett a párkeresésnél, hogy a férfi jó anyagi helyzetben legyen, de ettől még jó oka van arra, hogy ne tartsa magát aranyásónak. Szóval az üzenet a férfiaknak: ha valaki az anyagi helyzetre kérdez rá az ismerkedés elején, még nem feltétlenül aranyásó. Olvassa végig Zelma levelét, fontolja meg a végén feltett kérdést, aztán tegye hozzá ön is a magáét, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

29 éves nő vagyok, jó állással, megfelelő egzisztenciával egyéb jövedelemmel. Nem vagyok aranyásó, viszont megfogadtam, hogy a következő pasim, remélhetőleg a végleges, csak jó anyagi helyzetben lévő úriember lesz. Miért? Tinédzserkorom óta minden kapcsolatomat végigtámogattam anyagilag, lelkileg, testileg, mindenhogy, ahogy lehetett, de valahogy sosem sikerült egy olyan férfit találnom magam mellé, aki nem is, hogy kiváló, de kényelmes anyagi helyzetben lett volna.

Így a kapcsolataimat két típus jellemzi. Az a) típus, hogy a férfi mindent elfogad, ami akár milliós nagyságrendig terjedő kis segítségek, nem beleszámolva az együttélésbe a kaját a hűtőbe, takarítószereket, bútorokat stb. Na vele el lehet valahova menni, csak persze ő nem tudja kifizetni, így én bevállaltam, hogy legalább érdemi időt töltsünk együtt. Természetesen a hajtást nem érezni rajta, nem akar többet magától, nem tör előre. Megragad ebben a helyzetben, mivel úgyis van, aki támogatja (ha nem én, akkor a szülők).

A másikféle úriember, akinek férfiúi büszkesége nem engedi, hogy bármit elfogadjon az asszonytól. Ezt persze hosszú távon elég nehéz megoldani, főleg közös együttélés során. Én házat szeretnék, de hogy ha ő abba, ami az enyém, nem költözik be, elvből, de neki nincsen annyi, hogy kilépnénk a 35 m2-ről. De azért ő sem erőlteti meg magát annyira, mert végülis kaját nem kell vennie, saját pénzéből eltesz, de arra már nem, hogy mondjuk egy vacsora, vagy ne adj Isten utazás beleférjen a párjával.

Az állandó anyagi helyzeti dilemma miatt mindig rosszul érzi magát, majd a fejemhez vágja, nekem csak megszületnem volt nehéz, hisz mindent alám raktak. (Elmondanám, hogy 2 diplomám van, most csinálom a harmadikat és 3 felsőfokú nyelvvizsgám).

Ahogy az utolsó kapcsolatom véget ért, megfogadtam, hogy nem szeretnék még egy ilyen kapcsolatba belemenni, és igenis jó anyagi helyzettel rendelkező férfit keresek. Olyat, aki meg tudja venni magának a bort, akivel el tudok menni vacsorázni, vagy tudjuk tervezni, hogy hova menjünk közösen nyaralni. Olyan, akivel lehet a jövőben közösen tervezni házvételt stb-t. Nem aranyásó vagyok, nem azért kell nekem a pénze, hogy nyugodt életet teremtsen nekem, hiszen azt már megteremtettem. Azért kell, hogy a pénz ne legyen vita az életemben. Na ezt hogy tálalod, egy első randin? Ez itt a jó kérdés.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!