horoszkóp
shutterstock 216341968

A szüzességemet egy haverommal veszítettem el, aki 6 éve könyörgött

2017.04.03. 22:47

A múlt hét hétfőn egy Lida álnevű, fiatal olvasónk levelét posztoltuk. Lida arról írt, hogy már 18 éves, de még szűz, nem is volt eddig kapcsolata, és kezdi cikinek érezni a helyzetet. Azzal kapcsolatban kért tanácsot, hogy mit változtasson, hogyan viselkedjen.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A Velvet Facebook-oldalán az első komment erre az volt, hogy „Okos. A Randiblogon kér tanácsot. Cannot compute. Error. Error.” Szerencsére azonban nem volt mindenki ilyen pesszimista, mint ez a kommentelő, és rengeteg nagyon érdekes és elgondolkodtató válasz érkezett mind a Facebookon, mind a Randiblog e-mailcímére.

Ön mit tanácsolna egy humoros, okos lánynak, akit egyszerűen nem akarnak észrevenni a fiúk?

Posted by Velvet on Monday, 27 March 2017

Az emailben kapott válaszokat továbbítottuk Lidának, és úgy tűnik, ő is örül, hogy a Randiblog olvasóihoz fordult tanácsért, mert ezt írta vissza a neki küldött levelekkel kapcsolatban:

Nagyon jól esnek! Köszönöm a segítséget!

A sok-sok levélből kiválogattuk a legérdekesebbeket és legelgondolkodtatóbbakat, és ezeket alább közöljük a beküldők beleegyezésével. Vannak, akik nagyjából egyfelől közelítik meg a kérdést, mások egymással némileg ellenkező tanácsot adtak, írtak férfiak és nők, hetero- és nem heteroszexuálisak. Sőt, ebbe a posztba nem is fért bele az összes válasz, szóval a beszélgetés hamarosan folytatódni fog itt a Randiblog Inbox rovatban. Ha van mit mondania, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

Lenke

Én egy 24 éves, egyetemista, szarkasztikus humorral rendelkező lány vagyok, aki intelligens, tájékozott, megbízható, őszinte és sorolhatnám. 17 éves koromban csókolóztam először, azt is kvázi véletlen egy buliban. Soha nem vettem észre, ha valaki igazán közeledett felém, mindig azt hittem, velem csak barátkozni akarnak, nem találtam a saját nőiességem. Minden buliban mással kavartam és ennyi. Tovább nem kellettem senkinek, azt hittem, mások miatt van ez, aztán rájöttem, hogy miattam volt. Falakat emeltem magam köré, amiket nem tudtam ledönteni, nem engedtem magamhoz senkit sem közel érzelmileg, mert féltem a csalódástól.

A szüzességemet is egy haverommal veszítettem el 22 évesen, aki már akkor 6 éve könyörgött, hogy hadd dugjon meg. Én pedig úgy voltam vele, hogy egyszer túl kell esni rajta, legalább előtte beéghetek, nem számít, nem szeretem. Vad voltam, betörhetetlen, nem voltam simulékony, nem tudtam, hogyan fejezzem ki az érzéseimet.

Elkerültem a családi házból, magamra voltam utalva, rengeteg új embert ismertem meg, akik akaratlanul ugyan, de megmutatták az utat a saját nőiességem és érzékiségem felé, azóta pedig egy boldog, őszinte, megfelelően kommunikáló párkapcsolatban élek. Vannak, akik később érnek meg bizonyos dolgokra, köztük én is, de mire eljutottam idáig, láttam a rengeteg értelmetlen párkapcsolatot, amit én soha nem akartam magamnak. Tudtam, mit akarok, kit akarok és láss csodát, ahogy kész voltam rá, megkaptam.

Az egy más dolog, hogy közben disztimiám lett az önértékelési és párkapcsolati zavaraim miatt, de terápiára járok és egyre közelebb a gyógyulás, meg ez amúgy is egy másik sztori. Tudom, hogy könnyű mondani, de türelem! Lépj ki a komfortzónádból, tegyél meg olyan dolgokat, amiket nagyon szeretnél, de valamiért mégsem teszed meg soha, kezdj bele valami újba, valami félelmetesbe, valami izgalmasba. Ismerd meg önmagad, elemezd ki, hogy ki is vagy valójában és mit akarsz. Ne törődj mások véleményével, legyél egy boldog, érzéki, fiatal, gondtalan lány a nőiesség kapujában és akkor mindent megkapsz majd, amire vágysz.

László

Nem kell elkeseredni. Ez a legfőbb és legfontosabb dolog, amit meg kell tanulni. Az lehet a probléma, hogy nem vagy elég nyitott. Véleményem szerint mindenkinek meg kell adni az esélyt. 3 randi az kevés. Nem feltétlenül kell egy „csúnyább” (bár relatív, hogy ez miben is merül ki) fiút elutasítani. Mindenkinek meg kell adni az esélyt. Lehet, hogy nem egy sármos és Brad Pitt arcú srác hív el randizni, de lehet, hogy olyan belső tulajdonságai vannak, amiktől aztán elájulsz.

A másik dolog. Akinek a karrierje fontosabb az csak meg akar(t) fektetni. Kész ennyi. Ilyen férfiak is vannak bele kell törődni. Az meg, hogy 18 évesen még szűz vagy. Hát istenem. Meg kell találni a méltó férfit/párt erre a dologra. Én soha nem szégyenkeznék és nem is fogok hiszen magam is szűz vagyok és ráadásul 22 éves. Ja és hímnemű. Sok randim nekem sem volt, de soha nem estem kétségbe és nem is szabad. A fontos dolgokra kell koncentrálni, és majd jönni fog minden magától, ahogy kell. Szóval soha ne szégyelld, hogy szűz vagy. Ha cikiznek érte egyszerűen mondd meg, hogy te nem vagy hajlandó fűvel-fával lefeküdni, mert te egy arra méltó férfira vársz. Persze ki kell szűrni azokat is, akik jól álcázzák, hogy ők párkapcsolatot akarnak, aztán kiderül, igazából ők is csak ki akarnak/akartak használni. Ezt a típust is ismerhetjük sajnos. Ezért is, ahogy már írtam, nem feltétlenül a legjóképűbb pasit kell keresni. A nem feltétlenül „szép” pasik túlnyomó része, a kvalitásaidat nézve, amiket írtál, szerintem bármit megadnának azért, csak hogy egy randijuk lehessen veled.

Utószóképp pedig a következő: Én soha nem tartottam magam se csúnyának se túlzottan szépnek, de szerintem azért inkább a jobb kategóriába tartozom. Néha nem árt az egészséges önkritika, tisztázni kell, hogy te hova sorolod magad és, hogy mit is keresel egy férfiban és olyat keress. Az meg, hogy nem vesznek észre a fiúk... hát erre is van gyógymód. Dobd be magad. Vesd be a nőies csáberőt és egy szempillantás alatt (bár nem feltétlen arra méltó), de rengeteg pasi fog hemzsegni körülötted. Bízz bennem, én is pasi vagyok. Tudom, hogyan gondolkozunk, még akkor is, ha én néha másképp.”

Léna

Majdnem egyidősek vagyunk, így tudom, mit érzel. Habár az első csókon túlestem már 15 éves koromban, már lassan a 18-at töltöttem, amikor kezdtem kétségbeesni. Természetesen azért, mert nem volt még barátom. Akárhány fiúval találkoztam, egyikük sem akart komolyat, én meg nem akartam sem egy éjszakás kalandokat, sem barátságot extrákkal. Olyan volt, mintha körülöttem mindenki párkapcsolatban lett volna, csak én nem.

Pedig szépnek tartanak, okosnak, ambiciózusnak, így tényleg nem értettem, mi lehet a baj. Túl görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy végre összejöhessek valakivel, ekörül forgott a világom. Olyan lehetettem, mint egy kiéhezett vadmacska... A sokadik átsírt romantikus film/„szerelmi” csalódás után úgy döntöttem, elengedem a dolgot.

Úgy voltam vele, hogy jó, akkor most élvezem az életet (itt most nem arra gondolok, hogy minden héten buliztam, sőt!), és megpróbálom megtalálni önmagamat, aztán ha jön valaki, akivel méltónak találjuk egymást egy kapcsolatra, akkor jön, ha nem, hát nem. És bumm! Jött.

Az én tanácsom az, kedves Lida, hogy hagyd, hadd történjenek a dolgok körülötted, fiatal(ok) vagy(unk), annyi időd van még a párkapcsolatokra! Mellesleg nem hiába mondják jó páran, hogy az internetet is megpróbálhatod, mi is így jöttünk össze a barátommal (élőben nem mert megszólítani). Ha esetleg van valaki, aki tetszik neked, írj rá valamelyik internetes felületen, kedveld a képeit, stb., hátha veszi a lapot. A Tindert viszont nem ajánlom, te kapcsolatot keresel, ott pedig leginkább dugópajtikat talál az ember, dehát próba cseresznye! A lényeg az, hogy ne próbálj görcsösen összejönni valakivel, mert annak sosincs szép vége.

Ludvig

Én azt vettem észre, hogy vannak emberek, akik egyszerűen fiatalkorukban (többek között én is) van, amire nem értek be. 18 éves vagyok, van humorom, igazából semmi gond nincs velem, tipikus „srác a szomszédból” típus.

Hiába vagyok fiatal, tudom, kamasznak nagyon rossz voltam, túl kimért, semennyire sem lázadó. Ezért nem is voltam egy érdekes ember. Sokáig nem értettem, hogy mi a baj velem, és rájöttem, hogy nem velem van a baj, hanem egyszerűen vidéken lakok, intoleráns, zárkózott, szűklátókörű emberekkel, ahol nagyon korlátozottak a szórakozási és ismerkedési lehetőségek. Meleg fiatalként ez sokat számít. És persze, lehet mondani, hogy ez teljesen más, de nem.

A másik véglet, hogy sokan csak szimpla szexre vágynak, aminek viszont ellent mondok, mert nem szeretem az aktus utáni kínos csendet, és azt a kellemetlen érzést.

Ezáltal, ha nem komolytalankodok kicsit, tudom, hogy semmi komoly sem kezdődhet el szintúgy. Egy szó, mint száz, ne csüggedj, van, aki később teljesedik ki!

Liza

27 éves vagyok és még mindig egyedülálló. Egyedülálló, és nem csak azért, mert képtelen lennék találni magamnak valakit. De úgy látom, hogy ennyi eltöltött szingli év után rájöttem az értékeimre, megismertem önmagam, a személyiségem kiforrott és igazán az vagyok, akinek teremtődtem. Még mindig várok, hogy találkozzam egy olyan emberrel, akivel akár az első perctől érzem, hogy tökéletesen működne. A mai napig nem volt még barátom.

Volt pár srác az életemben és randizni is járok rendszeresen. Nyitott vagyok és nagyon barátkozós, humorom is nagyon jó és sokan élvezik a társaságom mindamellett, hogy kimondottan szépnek találnak mások. Néha lent, néha fent vagyok lelkileg, mint egy hullámvasúton, de meg kell, hogy mondjam, barát ide vagy oda, az egészben te vagy a legfontosabb! Részben azért sincs párkapcsolatom, mert nagyon válogatok. Bizonyára szerencse is kell ahhoz, hogy megismerkedj egy olyan emberrel, aki a lelki társad tud lenni és cinkosod jóban és rosszban. Én azt vallom, olykor egyedül jobb, mint néhol egy mérgező vagy akadályozó kapcsolatban.

A tanácsom ezzel a levéllel csupán annyi, hogy inkább fordítsd önmagad megismerésére azt az időt, amíg nincs kapcsolatod. Ez az út rettenetesen hosszú, de ugyanakkor csodálatos, mint te is. Törődj az emberekkel és magaddal, és csak fogadd el a tényt, hogy jelenleg nincs férfi az életedben, mert amikor meg kell, hogy ismerkedj majd azzal, aki egy tökéletes pár lenne számodra, ő majd megjelenik. Hidd el, tudom, milyen érzés az, amikor pár szép szóra vágysz, vagy arra, hogy a határtalan szeretetedet irányíthasd valakihez, és itt a lényeg. Az a valaki ne legyen csak valaki.

Hosszú éveket töltöttem azzal, hogy feleszméljek, hogy milyen értékes vagyok, mert amikor annyi idős voltam, mint te, és még fiatalabb, ledegradáltam magam. Így tettem abból fakadóan, hogy nem volt senkim, és azt hittem, csúnya vagyok, mert nincs 38-as ruhaméretem. Tízen évembe telt nekem, mire átalakult ez azzá, hogy most már felismerem, hogy sok férfi epekedik utánam. Ennyi időbe telt felépíteni az önbizalmam. Még mindig a megismerésem útját járom.

Csupán annyit kívánok, ne elmélkedj túl sokat a miérten, hanem élvezd az idődet, a fiatalságodat, ismerd meg önmagad és azt, amit igazán szeretnél az életedben.

Levente

Én is voltam hasonló cipőben. Vagy még olyanabban. 25 évesen lett először barátnőm. Ma már 15 éve a feleségem, van négy gyerekünk, és csodálatos életünk van. Hogy mi kellett ehhez? Azt hiszem, a kulcs az, hogy magadhoz hasonló emberek társaságát találd meg. Olyan dolgokat csinálj, ami érdekel, és ami örömet okoz. Legyen sok hobbid! Járj sportolni, hegyet mászni, filmklubba, barkácsszakkörbe, mittudomén, bármibe!

Nem könnyű kilógni az átlagból. Az emberek többsége csak él bele vakon a világba. Ha te az átlagnál műveltebb, értelmesebb, igényesebb vagy, akkor ezzel az egész életedben szembesülni fogsz. Én is nagyon kilógok az átlagból. Volt idő, mikor nehéz volt ezt elfogadni. De meg lehet találni a magadfajtákat, és akkor már könnyebb elfogadni.

A párkeresésre viszont ne görcsölj rá. Azzal csak bekerülsz egy ördögi körbe. Az égvilágon semmi baj nincs azzal, ha 18 évesen még szűz vagy. Ha a barátaid szerint ez ciki, akkor a barátaiddal van baj. Mindegyikkel? Még az is lehet. Azon igyekezz, hogy jól érezd magad a bőrödben. Élj! Keresd az élet apró örömeit! Ha a párkeresésben most nincs örömöd, keresd az örömöt máshol! Legyél sugárzó ember! A sugárzás aztán meghozza majd a hozzád illő párt is.

shutterstock 521049433

Laura

Elképesztően megörültem, hogy egy hasonló levél jött szembe a Velveten, mert bár a különböző kapcsolati problémákról olvasgatni néha igen szemnyitogató és érdekes, attól még közelében sem járnak az én (nemlétező) tapasztalataimnak.

Huszonkettő múltam. Diplomával, munkával, lényegében önálló élettel. (Már amennyire valaki önálló lehet ilyen korban. De ahhoz képest egész jól állok.) Egy tízes skálán olyan hatos, hetes jobb napokon és egy kis erőfeszítéssel. Hobbim, barátaim, személyiségem van. Válogatós sem vagyok különösebben külsőségek tekintetében, nemek terén meg főleg (már ha értitek), így a randizási esélyeimnek ezen elv alapján meg kéne kétszereződnie. És mégis…

Soha életemben nem volt egy randim sem. (Oké, mondjuk technikailag ez nem igaz, de azok sem zárultak pozitívan.) A szexszel sem állok jobban. Csókolózni is csak tizennyolc évesen csókolóztam először. Voltak érdeklődők, voltam érdeklődő, nem ezzel a csatornával van a baj. Hogy mivel, az talán sosem derül ki…

És itt jönnének a tapasztalataim, amik segíthetnek a továbbiakban.

Először is: nincs rád írva a dolog. Ha elmegy valaki melletted a metrón, nem látja, hogy szűz vagy, esetleg szingli, vagy mindkettő. Nincs erre megkülönböztető jel, és a legtöbb embert nem is érdekli. A legtöbbet. Persze, itt jön be az óvodás (pontosabban középiskolás, netalán éretlen egyetemistás) felfogás, miszerint ha nincs senkid és még nem is volt, akkor kevesebbet érsz. De ezt ne hidd el! Kérve könyörgök, ne hidd el! Nekem is hónapokba (évekbe) telt rájönnöm, de nem az számít, hogy kivel vagy, hanem hogy ki vagy. Ez nagyon fontos. Nem leszel attól több, mert valaki a kezedet szorongatja a moziban. Persze, ha a kapcsolat megfelelő, akkor érzelmileg sokat segít, de ne menj bele csak azért egy fárasztó és felesleges kapcsolatba, hogy ezt is kihúzhasd a nagy felnőtté válási listáról.

A második: lehet, sőt, mit lehet, nagy valószínűséggel nem fog az első érdeklődő a férjed lenni. (Ha igen, akkor borzasztó szerencsés vagy.) Merj szórakozni! Merj próbálkozni! Merj élni! Én sem gondoltam volna magamról még anno tizenévesen, hogy majd házibulikban és kocsmákban ismerkedek idegenekkel, akikkel talán elcsattan egy illuminált, tequila ízű csók egy kis beszélgetés után, majd soha többé nem látom őket, de ez van. Segít megerősíteni az önbizalmadat és megismerni önmagadat. Persze itt most nem arra buzdítalak, hogy részegen mindenkire mozdulj rá. Ha ez nem a te asztalod, akkor pedig végképp nem. Egyszerűen csak azt kell belátnia az embernek, hogy vannak és lesznek futó kalandok, csalódások és mély érzelmi kapcsolat nélküli ismerkedés.

A harmadik, ebből adódóan: ismerd meg önmagad! Tizennyolc évesen még bőven változhatnak a gondolataid és nézeteid a világról és önmagadról. Az „egyedüllét” pedig ezek átgondolására tökéletes. Nem kell játszanod egy szerepet ahhoz, hogy a kiszemelt fél érdeklődését felkeltsed és fenntartsad. (Jobb esetben amúgy sem kéne.) Nem kell a személyiségeddel ellentétes dolgokba belevágnod, csak azért, mert a párod azt akarja. Felfedezheted a saját személyiséged olyan oldalait, amik valaki más mellett nem mennek. És így fel tudod magadat készíteni arra, hogy a megfelelő ember mellett egy egészséges kapcsolatod legyen. Ha tudod, hogy ki vagy és mit akarsz, azt is tudod majd, hogy mi az, amit a másiknak nyújtani tudsz, és amit elvársz.

Nem mellesleg, pszichológiai tanulmányok bizonyítják, hogy akik hosszabb ideig szinglik, azokból sokkal jobba társ válik, mint a „kapcsolatfüggőkből”. Az önismeret miatt, az önállóság miatt, és mert emiatt sokkal jobb a kapcsolatuk a többi emberrel a környezetükben. Ez csak amolyan mellékes megjegyzés.

(Itt ugyan joggal megkérdezhetnéd, hogy akkor hogy hogy nincs senkim ilyen tapasztalatokkal a hátam mögött, de a mélyebb pszichológiai dolgokba nem ásnám bele magamat. Kortársak behatása a gimiből? Nem megfelelő szülői kapcsolat? Önbizalomhiány? Félelem az elköteleződéstől? A szexualitásom nem egyszerű kérdésköre? Ki tudja…

Osztom az észt ugyan, de számomra az eddig párkapcsolat-mentes élet legnagyobb előnye az, hogy rájöttem, ki is vagyok és kit/mit is akarok. De ismét: lehet, hogy nálad ez teljesen máshogy fog működni.)

Ugyan szóba jöhet a tapasztalatlanság (szexuális téren), ami persze rányomja a bélyeget az ismerkedésre. Minél idősebb az ember, annál inkább. De ha valakit az zavar, hogy nincs tapasztalatod, azzal meg sem éri kikezdeni. Ha az illető komolyabb érzelmeket táplál irántad, de ezen megütközik, akkor azok az érzelmek nem elég komolyak.

Összességében: ne ess pánikba! Rengeteg ember van, aki hasonló cipőben jár, mint te. Vagy még olyanabban. Persze, nehéz látni a párokat, hallani a szerelmes számokat, a Valentin-napról meg ne is beszéljünk. Szar bevallani, ha kérdezik, hogy még szűz vagy. De ha feldolgozod mindazt, ami benned kavarog, és emelt fővel (vagy akár megvont vállal) vállalod saját magad, nem lesz olyan élő ember, aki beléd tudna kötni. Tudnod kell, hogy nincs veled semmi baj és úgy vagy teljes, ahogy vagy – párral vagy anélkül. Vegyél egy nagy levegőt, és élvezd az életet, fedezd fel magadat! Majd jön, aminek jönnie kell, akkor, amikor jönnie kell. Azt hiszem, legyen ez a végszó.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!