horoszkóp
shutterstock 138724835

Ennél jobb már nem lesz, akkor történjen meg

2017.04.10. 19:49

Lidának címezném az üzenetem, miatta döntöttem úgy, hogy leírom az én tapasztalataim, hátha levonja belőle a tanulságot” – ehhez a bevezetőhöz kell egy kis magyarázat azoknak az olvasóinknak, akik nem figyelik rendszeresen a Randiblog Inbox rovatot.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Lida azzal kapcsolatban kért tanácsot itt nálunk két héttel ezelőtt, hogy tényleg ciki-e, hogy 18 évesen még szűz, sőt, egy rendes barátja sem volt még soha. Nagyon sokan sokfélét mondtak neki, de az első válaszposztba nem fért bele mindenki, többek között az alábbi levél sem. A beküldőnek a Fulvia álnevet dobta a gép, és Fulvia arról mesél Lidának, illetve rajta keresztül mindenkinek, hogy ő hogyan élte meg ifjúsága ezen éveit. Ő is úgy érezte, most már el kéne vesztenie a szüzességét, de utólag úgy érzi, hozott pár rossz döntést; azért ír, hogy más ne kövesse el ugyanezeket a hibákat.

Ha Fulvia levelének elolvasása után úgy érzi, ön is szívesen mesélne, kérjük, ne fogja vissza magát! Ossza meg velünk tapasztalatait, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Én 24 éves vagyok, 6 évvel idősebb csak nálad, de ez ilyenkor még sokat számít. Olyan voltam 18 évesen mint te, jó gimibe jártam, jó jegyeim voltak, bár én erre nem sokat adok, hogy őszinte legyek, az ész nem pont ezen múlik. A külsődről persze nem tudok nyilatkozni, de gyanítom, hogy nem vagy egy bányarém, ahogy én sem, mindössze nekem nem volt túl sok önbizalmam (ez szerencsére mostanra már rendeződött nagyjából). A szépség meg ugye relatív, a jó stílus, ápoltság pedig sokat tud hozzá adni, plusz kell még hozzá a személyiség is.

Tőlem is rengeteget kérdezgették már 18 évesen, hogy mikor lesz végre valakim, miért nincs stb. Az a helyzet, hogy számomra nem volt olyan srác a környezetemben, akit elég érettnek tartottam volna, eleve nehezen leszek szerelmes, ez akkor sem volt másképp. Én is csak azt mondtam, így alakult, majd egyszer biztos lesz, bár titkon persze én is nagyon féltem, hogy biztos nem. Egyet leszögezek neked, szerintem sem veled van a baj.

És azt is szeretném, hogy tudd, hogy én utólag visszagondolva egyáltalán nem bánom, hogy gimiben nem ezzel voltam elfoglalva, mert tudtam arra koncentrálni, ami a célom volt (az esetemben egy jó egyetemre bekerülni), kialakult egy olyan személyiségem, ami tud önállóan is létezni. Ezzel arra célzok, hogy hidd el nekem, rengeteg barátnőm van most, akik 14-15 éves koruktól rendszeresen kapcsolatban voltak és 80%-a ezeknek a barátnőimnek képtelen kapcsolat nélkül létezni. És ez baj, hatalmas baj, mert mindenkinek tudnia kell egyedül lenni, hiszen a nehéz órákban sokszor nem lesz támaszod, lesz, hogy nem lesz kihez fordulnod és akkor az egyetlen személy, aki veled lesz, az önmagad.

Ezen kívül pedig én személy szerint nem gondolom, hogy kész lettem volna egy olyan kapcsolatra, amire felnőttként már igen, bár ez persze egyénfüggő is. Az ok, amiért írtam neked, az az, hogy te ne ess az én hibámba, a vége egyelőre happy end, de hát az élet hosszú...

Szóval nekem az első csókom 18 évesen esett meg, én addig nem igazán buliztam, de úgy döntöttem, hogy egyszer-kétszer nem árthat, ha kilépek a kis komfortzónámból. Ez önmagában így igaz is, azonban akkoriban még elég hamar megéreztem, ha ittam és olyannal történt mindez, akit nem is ismertem és a nevét is utólag tudtam meg egy barátnőmtől. Én ezt egyáltalán nem így képzeltem el, mindig is szép első csókban reménykedtem, erre ez jutott.

Nem mondom, hogy megbántam, de azt kívánom neked, hogy a te esetedben ez ne történjen így, mert így számomra az egész egy kellemetlen bulis élmény, nem pedig valami tök pozitív esemény az életemben. Ezután amúgy elég kínosan éreztem magam, de valahogy lett egy kis önbizalmam, és egyre több fiúnak feltűntem, de nem volt semmi komoly, randin nem is voltam még ekkor.

shutterstock 233042734

Aztán 19 lettem, jött az egyetem. Én itt vesztettem el a szüzességem, és megint nem úgy történt mindez, mint ahogy én azt elképzeltem. Egy múló kaland során történt meg az első éjszaka, az a helyzet, hogy addigra annyira tele volt a fejem a mások által állandóan hallott dolgokkal (hogy a férfiaknak csak az kell... hogy ez a normális, nem kell ezen parázni, túl kell lenni rajta... senki nem akar egy közel 20 éves szűz lánnyal bajlódni stb.), hogy elfogadtam, ennél jobb már nem lesz, akkor történjen meg.

Ezt viszont már utólag bánom, és nagyon remélem, hogy te nem fogsz ebbe a hibába beleesni, mert az, amikor olyannal vagy, akit szívből szeretsz és ő is szeret, össze sem hasonlítható azzal, mint mikor pusztán bizonyos mértékű szexuális vonzalom van közted és egy férfi közt. Egyszerűen nem ugyanaz a kettő. Ezután még egy sráccal voltam, szintén az egyetemről, szintén teljesen felejthető volt. Nem volt jó.

Aztán megismerkedtem az első szerelmemmel, és vele teljesen más volt mindez, azt kívántam, bár ő lett volna a legeslegelső. Annak a kapcsolatnak ugyan vége lett, és nagyon csúnyán szakítottunk, de az elején tényleg szép volt minden. Most is azt mondom, hogy jobb lett volna, ha mindennemű ilyen élményem vele történik meg először, mert ugyan ma már a gondolatát is ki nem állhatom a srácnak, akkor tényleg nagyon szerettem és ez az érzés nagyon-nagyon sokat hozzáadott mindenhez. Kívánom, hogy te is hamarosan részesülj ilyen szerelemben, de azt is tudd, hogy nem biztos, hogy örökké fog tartani (sőt), viszont tényleg megéri kivárni. Valószínűnek tartom, hogyha egyetemre készülsz, te is sokkal nagyobb eséllyel fogsz neked megfelelő fiúval találkozni ott.

De térjünk vissza kicsit a történetemre. Tehát ennek a kapcsolatomnak vége lett, és itt jön a második hiba, amibe remélem, te nem esel bele. Úgy voltam vele, hogy akkor itt az ideje kicsit kiélni magam, hiszen mikor máskor. És ezután egyik kaland követte a másikat, senkihez nem akartam érzelmileg kötődni, lebecsültem magamat, nem bántam úgy magammal, mint amennyit valójában érek... Mai napig bánom azt az 1-2 évet, ami így telt és nem is szívesen gondolok vissza rá. Ezek olyan extrém végletek, ahová nem szabad eljutni.

Szerencsére valahogy sikerült összeszedni magam és úgy döntöttem, pontot teszek ennek a végére, mielőtt nagyobb kárt okozok a lelkemben, és ez így is történt. Ezután volt egy kapcsoltam kb. 1 évig, de ebből igazság szerint sok minden hiányzott, és ezt ő is tudta és én is, jó barátok voltunk és úgy gondoltuk, megpróbáljuk egymással, de inkább barátok voltunk továbbra is.

A lényeg nem is ez, hanem inkább az, hogy miután rájöttem, hogy amit csinálok, az egyáltalán nem én vagyok, hogy nem adhatom ennyire alá, hogy egyszerűen többet érdemlek ennél és nem erre vágyok… amikor eldöntöttem, hogy mi is az, ami kell nekem, túl voltam egy vérszegény kapcsolaton is (ami azért egy jó lépés volt afelé, amit igazán szerettem volna, ezt fontosnak tartom továbbra is), azután ismerkedtem meg a jelenlegi barátommal. Vele már egy éve együtt vagyok, és nagyon boldogok vagyunk. Úgy érzem, végre visszataláltam ahhoz, aki mindig is voltam. Ahhoz a 18 éves lányhoz, aki nem akart siettetni semmit.

Persze azt szűrsz le ebből, amit szeretnél, mindenesetre, hogy a te szavaiddal válaszoljak a kérdésedre: igen, rosszul látod a helyzeted. Egyáltalán nem vagy kívülálló, és én ugyan nem vagyok egyáltalán prűd, de a saját rossz élményeim miatt is azt vallom most már, hogy nőként igenis becsüld meg magad, nem kell össze-vissza szexelni ennyi idősen és ne erőltesd ezeket a dolgokat, mert nem érdemes és te fogod csak rosszul érezni magad utána.

Vannak rendes fiúk, én tudom, mert az egyik ilyen rendes fiúval vagyok jelenleg is együtt. És találni fogsz köztük olyat, akivel megvan köztetek az a fajta bizalom és szeretet, ami feltétlenül szükséges egy kapcsolatban, és vele nagyon-nagyon különleges élmény lesz, ha megtörténik az első alkalom. Aki nem fogad el így, aki azt mondja, hogy ez ciki már ennyi idősen, hogy nyűg számára, hogy valami baj van veled, az nem hozzád való. Legyél nyitott, ismerkedj, de sose ugorj bele mindebbe úgy, hogy nem érzed 100%-ig, hogy te ezt akarod, hogy ez jó lesz, hogy teljes szívvel-lélekkel ezt akarod és te is vágysz rá. Remélem a legjobbakat, és ha eljut hozzád ez az üzenet, akkor remélem, hogy kicsit sikerült megnyugtatnom téged.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!