horoszkóp
shutterstock 503708380

Első együttlétünk után a barátnőivel közös csoportban dicsekedett

2017.06.11. 18:02

Az alábbi történet beküldője a következő címet adta a sztorinak:

Ovis okok egy 22 éves lány szakítási indoklásában

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A beküldő a Barna álnevet kapta, és valóban felsorolja az indokokat, amiért a barátnője szakított vele, de előtte természetesen még leírja magát a kapcsolatot is, hogy tudjunk, honnan és miért jutottak el a szakításhoz ezzel a bizonyos lánnyal. Egy szakítás mindig nehéz, de most Barna sorain azt érezzük, hogy ő azért annyira mégse bánta, hogy ezzel a lánnyal vége lett. Önnek is volt hasonló szakítása? Mesélje el ön is a sztorit, ha van kedve! A történetét, tapasztalatait vagy véleményét a Randiblog e-mailcímére várjuk.

Egy baráti társaságban ismertem meg a hölgyet, aki már a kezdetektől egyértelmű érdeklődést mutatott felém, amit én elég sokáig próbáltam hárítani, főleg abból az okból, hogy 22 éves létére egy 14 éves testi, szellemi, és érzelmi szintjén tartott, de végül az éhezőnek a száraz kenyér is lakoma lehet alapon belementem egy randiba, ami után jött a kérdés, hogy most akkor együtt vagyunk-e? Itt már hallanom kellett volna az agyam menekülésre felszólító riasztását, de a kíváncsiság erősebbnek bizonyult.

Elkezdődött egy 9 hónapos kapcsolat ami közben kisebb-nagyobb gondok ellenére jól éreztem magam. Utólag belegondolva inkább a Facebook ismerőseinek való megfelelésről és a barátnők előtti dicsekedésről szólt a dolog, tekintve, hogy a szelet csokiról, amit vittem neki, 5 képet és 3 videót kellet felrakni Instagramtól kezdve a Facebookig mindenhová kicsim imádlak láv láv örökké kulcsszavakkal. A leggázabb mégis az volt számomra, mikor a születésnapomra kapott ajándékokat lefényképeztette velem, és szakítással fenyegetve felrakatta a képeket az említett közösségi oldalakra, bár versenyez ezzel a díjjal az, amikor első együttlétünk után, ami számára a legelső volt életében, a barátnőivel közös csoportban el is dicsekedte, mi történt. Az járt a fejemben, felajánlom férfiasságom egy fotóra, hogy azt is megmutathassa, ki volt a tettes. Persze ez csak vicc, de annyira gáz volt ez az egész, hogy már ezzel csak a poénfaktort adtam volna hozzá.

Sorolhatnám a jellemvonások megismerését segítő történeteket, de jöjjön az, ami a lényeg, a szakítás szürreális, de vicces valósága. Épp melóban voltam, mikor jön az üzenet, hogy hétvégén nem ér rá, mert szombaton a nővérével vásárol, vasárnap pedig biciklizni akar. Biciklizni? Egész álló nap? Hát jó, mindenki azt csinál, amit akar, menj! Ezt mind nem dacból, hanem beletörődve a tényekbe mondtam neki, mire jött a cukkolás, miszerint most tuti ideges vagyok, meg forgatom a szemem, meg fejeket vágok, meg stb. A türelem, mint kapcsolatunk során párszor, elfogyott nálam és leírásra került a szakítást érő mondat:

ha az fontosabb, menj biciklizni!

Én nem tudom, a hölgyek többségének mit kell mondani ahhoz, hogy szakítsanak a párjukkal, neki ez volt a másfél hetes hisztit indító mondat. Ezalatt nem állt velem szóba, nem akart beszélgetni, csak „gondolkodni”. Hát jó, legyen, gondoltam, majd megnyugszik. Ezután csak az utolsó találkozásunk időpontját volt hajlandó megadni, amire én egy csokor virággal érkeztem, gondolván, talán megtörik a jég.

shutterstock 515199031

Hát nem tört meg, épp ellenkezőleg, elindult a szitokzivatar. Nem is zivatar, tornádó! De még a kutyáját arra sétáltató nénit is elsodorta az ereje. Íme pár indok, amiért szar alak vagyok:

  • Nem lehet velem veszekedni! (Válási indoknak nyilván azt kaptam volna ebből kiindulva, hogy soha nem verem meg, mikor ittasan hazamegyek, és még a gyerekeket se akarom bántani vagy üvölteni velük.) Belátom, ez megbocsájthatatlan.
  • Keveset voltunk a szabadban (a következő barátnőmmel Bear Grills módjára beveszem magam az őserdőbe, ha ez kell a nőknek, hát ez kell).
  • Soha nem mentünk sehova (csak péntek, szombat, vasárnapra volt program egész nyáron).
  • Túl sokat akarok szexelni. (Van férfi, aki nem!?)
  • Miattam nem tud enni és azért fogy! (Az infúzió előtt azért még volt időnk!)
  • Sok a lány barátom, és még bulizok is velük! (Ha meg akartad volna őket ismerni hiszti helyett, talán tudnád, hogy soha semmit nem akarnék tőlük, akkor sem, ha nincs barátnőm!)
  • Soha nem sétáltunk! (Miért fétise a nőknek a sétálás? Vasárnap ebéd után a legnagyobb melegben cél nélkül, időkorlát nélkül nem fogok sétálni, bocsi!)
  • Az egész adok-kapok a klasszikus „a te szemedben a szálkát is, sajátomban a gerendát sem”-elven ment, így nem volt esélyem a győzelemre, de még a barátságos döntetlenre sem.
  • Végül az „ő élni akar és bulizni és amúgy maradjunk barátok”-záróakkord.

Mivel nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, inkább nevettem. Azóta is nevetek. Életem leghosszabb/legkomolyabb kapcsolatának, a legrövidebb szívfájdalommal járó, legkomolytalanabb szakítása vetett véget.

Azóta más szerencsétlent boldogít, akivel 5 hónap után az eljegyzést is kipipálták. Hát sok boldogságot, de ha kell, tudok egy jó ügyvédet!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!