horoszkóp
shutterstock 446570320

Jobban járok, ha egy más nemzetiségű embert megtanítok magyarul

2017.08.19. 21:24

Mindössze 19 évesen úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a világot és külföldre költözöm, mégpedig Németországba. Nem volt otthon párkapcsolatom, így nem volt nehéz feladni az ottani életem” – ebben a posztban egy újabb olvasói levelet közlünk. Mint mindig, most se tudunk sokat a beküldőről, azon kívül, amit alább ír magáról, konkrétan semmit. De a Jelka álnevet adtuk neki, és nagyon érdekesnek találtuk a levelét, mivel arról ír, hogy milyen külföldön élő magyarként társat keresni.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Előkerült már nálunk ez a téma, azonban Jelka beszámolója egyrészt azért különleges, mert eddig férfiak írtak, másrészt mert ő azt mondja, azzal indult neki a dolognak, hogy magyar anyanyelvű partnert szeretne. Mielőtt elolvasná, hogy ez miért nem jött össze, hadd szúrjuk még ide, hogy ha ön is szeretné megírni a tapasztalatait, esetleg reagálna Jelka gondolataira, akkor ennek semmi akadálya – csak írjon egy levelet a Randiblog e-mailcímére!

Ja igen, és még egy figyelmeztetés, mert inkább figyelmeztetünk, mint cenzúrázunk: Jelka levele tartalmaz egy-két erősebb kifejezést. Ha önt zavarják az ilyen szavak, kérjük, folytassa a böngészést máshol, például a tegnapi posztnál!

Kijöttem, munkába álltam, de úgy éreztem, hogy valami hiányzik, hogy valaki hazavárjon a munkából...

Egyetlen kikötésem volt, hogy magyar ajkú legyen a szívem választottja (szerb-magyar, romániai magyar, szlovák-magyar, lényegtelen), ami nem is lenne nehéz, ugyanis egy 50 kilométer sugarú körben cirka 15 ezer magyar él a környéken. Ha levonom a nőket, az idősebb férfiakat, a gyerekeket, a párkapcsolatban élőket, legyen mondjuk durván 1000 férfi, aki csak rám vár. (Ja, persze, csak rám.)

Szeretek ismerkedni, akárcsak barátokat szerezni is. (Pedig antiszoc vagyok... )

Azon az alapelven indultam el, hogy házinyúlra nem lövünk, hiába dolgozom sok magyar között. (Mert mi lesz, ha egyszer vége?!) Rengeteget randiztam, találkozgattam, dumálgattam férfiakkal, de 2 év alatt sem tudok felmutatni egy épkézláb kapcsolatot.

Hogy miért?

Mert 10-ből 3 férfi alkoholista vagy esetlegesen kábszeres. (Köszi, nem vágyom rá, hogy hazahúzzalak minden héten ötször, mert a világodról nem tudsz.)

A maradék 7-ből 2 csak dugni akar. (Én is, de azért kötöttebben.)

5-ből 2 biztosan előadja, hogy kolbászból van a kerítés, és ő otthon is kurva jól élt. (Látom bazdmeg, azért gürizel itt.)

3-ból 1 tutira nyálgép és tutira egy evolúciós zsákutca, nemmellegesleg annyira vágyik a szeretetre, hogy már az első találkozásnál szerelmet vall. (Mivan?!)

A maradék 2-ből 1, aki álmaid férfija, először elhiszed, hogy ő lehet az igazi, minden klappol, hol a hiba?! Ott, hogy őt csak akkor választhatod, ha gyereket akarsz... Nem tőle, hanem őt magát, mint gyereket.

Az utolsó, az az egyetlen egy, aki megfog egy második randira, majd a harmadikra, majd a negyedikre. Úgy érzed, minden jó, repkednek a pillangók, rózsaszínben látod a világot, végre boldog vagy.

De! Tuti, hogy elbassza, mert képben van más is, egy B-terv. Ők azok, akik mindig tartanak egy másik lehetőséget, és leszarják az érzéseid, ha rájössz, még te vagy a rohadék, mert szóvá mered tenni.

Ezt az egészet nem 10 férfiból állítottam fel, sokkal többől sajnos, de 10-ből 10 egy körforgalom, melynek nincs kijárata, csak az az egy bejárat, ahol bemész, de kihajtani ott sem tudsz, mert már ott áll a következő lány, aki azt hiszi, találhat szerelmet, merthát sok a magyar férfi, egy csak akad.

2 év távlatából ott tartok, hogy jobban járok, ha egy más nemzetiségű embert megtanítok magyarul, mintsemhogy még egy magyar férfira pazaroljak akár 1 percet is.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!