horoszkóp
shutterstock 666528847

Miféle kérdés ez? Olyan, mintha azt kérdezném, hogy neked mekkora!

2017.10.01. 18:57

Többször futottam neki a levélírásnak, de végül elolvastam Emília levelét, Krizosztom válaszát, valamint megint beleléptem ugyanabba a folyóba, így ennek a hármasa késztetett arra, hogy én is papírra vessem egy-két gondolatomat” – írja levele bevezetőjében Rémusz álnevű olvasónk.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ahogy Rémusz is írja a bevezetőben, több levél jelent meg az utóbbi időben a Randiblogban a társkeresésről, ki ezért, ki azért találja gyakorlatilag lehetetlennek a dolgot. Egy ponton Rémusz is mindig falba ütközik, de azért szerencsére nem adta fel a reményt, sőt, úgy gondolja, a tinderezésnek is megvan a maga haszna. Egy dolog azonban még hiányzik ebből a beszélgetésből: az ön tapasztalatai! Ha van kedve, írjon nekünk ön is a társkereséséről, vagy bármi egyébről, ami párkapcsolatokkal kapcsolatos! Üzenetét a Randiblog e-mailcímére várjuk.

Harminchárom évesen eljutottam oda, hogy az átlag felett keresek, van saját, a középkategóriásnál nagyobb autóm, hetente focizom, squasholok és a barátaim/ismerőseim által normálisnak mondott srác vagyok, aki nem „A” tipikus szépfiú kategória, de azért „nem Quasimodo keresi” barátnőjét. Stabil értékrendem van, és vállalom, hogy vallásos vagyok. Tapasztalatból mondom, hogy „ebben a környezetben” nem olyan magas azon lányok száma, akik megfelelnek a nem vallásos átlagember sztereotípiáinak.

Emília témafelvetésére reagálva (bár nem tartozunk egy korosztályhoz): közös, családi döntés következményeképpen a testvéremmel lakom albérletben, és egyáltalán nem célom a társkeresésnél az, hogy a leendő barátnőm biztosítson nekem szállást (kösz, megvagyok a sajátomban is!). Így, egyetértek Krizosztommal abban, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amik rajtunk kívül álló okok miatt alakulnak a dolgok úgy, ahogy.

(Gerda leveléhez kapcsolódva: szerintem se normális, ha az a jellemző állapot, amit levelében leírt, de a barátokkal való iddogálásra szükség van, de ezt lehet fair alapon is csinálni: a hét egyik napján te mész el a barátaiddal, a másik napon a párod tölti a barátaival az estét, és még mindig csak két nap telt el a hétből.)

És akkor pár mondatban a társkeresési tapasztalataimról: úgy két éve kezdtem el nézelődni a „piacon”. Sosem voltam a buliban összejövő hosszú kapcsolatok híve (bár ismerek ennek ellentmondó stabilan működő kapcsolatokat is): nyitott szemmel járok-kelek az utcán, de azért adtam egy esélyt a Tindernek is.

Tapasztalatom szerint ez az alkalmazás, ha másra nem is, de arra mindenképpen jó – már, ha eljuttok addig –, hogy ne felejts el randizni, meglegyen a rutinod, építsd magad, és esetleg legyen egy jó estéd. Persze előfordul olyan is, hogy már a randiszervezésnél tartotok (nagyon, nagyon sok mindent tudsz már a másikról), amikor csak megpendíted a vallást, erre olyan kérdés/választ kap, hogy „miféle kérdés ez? Olyan, mintha azt kérdezném, hogy neked mekkora!”

A társkereső oldal talán egy fokkal jobb választás, de ott a lányok kapnak 80-100 levelet, amiből lehet, hogy a tied a legjobb, de egyszerűen elsikkad az óriási halmazban…

És az a kérdés, ami a legjobban foglalkoztat mostanában: mindenhol azt hallom, olvasom, hogy ennyi meg annyi normális lány keresi partnerét, hogy csak kb. „le kell akasztani”, és már tied a gyümölcs. Ehhez képest az utolsó három kapcsolatkezdeményem: egy pár, teljesen normális – nem lehúzós – randi után, amikor már arról kell dönteni, hogy lesz-e kapcsolat vagy sem, azt a választ kapom, hogy „bocsi, nálad jobb pasit elképzelni sem tudnék, de ne haragudj, bennem van a hiba”, mert:

  • nem zártam még le az előző kapcsolatomat;
  • nem tudok úgy nyitni, ahogy megérdemelnéd;
  • a fentiek keveréke/változatai/stb.

Kedves Lányok! Elhiszem, hogy nagyon nehéz dolog nekiállni új kapcsolatot építeni, de csak egy kérésem lenne: akkor vágjatok bele, ha biztosan lezártatok mindent a múltatokban. A tapasztalat azt mutatja, hogy én vagyok peches, de lassan fogadhatnék arra, hogy megint egy ilyen lányba fogok belefutni...

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Miféle kérdés ez? Olyan, mintha azt kérdezném, hogy neked mekkora!

Olvasónk már megfigyelte, hogy van egy dolog, amivel nem szabad előhozakodnia a csajoknál. Nem könnyű így nőzni.

10 · Oct 01, 2017 06:57pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments