horoszkóp
shutterstock 529565584

A szex jó volt, de az már nem elegendő

2017.10.10. 17:01

Bár én nem vagyok egy tipikus társkereső, de a történetem tanulságos lehet azoknak akik még keresnek vagy azon gondolkodnak, hogy váltsanak” – ennyi bevezetőt írt a történetéhez Hajna, akit természetesen az életben máshogy hívnak, de mi itt a Randiblogban mindenkinek anonimitást biztosítunk, hogy senkit se lehessen felismerni a levele alapján.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Hajna például egy férjezett asszony, aki viszonyt kezdett egy férfival, akivel a hobbija kapcsán ismerkedett meg. Egy ideig titkolta otthon a dolgot, de aztán a szeretőjével a kapcsolat túlságosan komolyra fordult ahhoz, hogy tovább lehetett volna titkolózni. Hogy innentől kezdve hogyan zajlottak tovább az események, azt természetesen nem fogjuk már itt a bevezetőben elmesélni Hajna helyett, érdemes az egész levelet végigolvasni. Ön is volt már ilyen helyzetben? Meséljen ön is! A Randiblog e-mailcímén várjuk az ön történetét!

43 éves nő vagyok és nem keresek/tem társat. Házasságban élek 13 éve és lehet azt mondani, hogy szerencsés vagyok. A párom jó apa és nem rossz férj. Szinte mindenben a társam és kiegészítőm, de én mindig is vágytam valami kis izgalomra…

Régóta (több mint 15 éve) táncolok. A heti egy buli volt az én kis izgalmam, ott próbáltam kirázódni a rutinból a hétköznapokból. Tudnotok kell, hogy a tánc nem mindenkinek arról szól, hogy társat/partnert/szeretőt keressen magának. Nekem sem, de idén nyáron egy buliban felkért egy férfi, akivel táncoltam és elveimmel ellentétben utána megengedtem, hogy meghívjon egy üdítőre. Ami ugye azt jelentette, hogy beszélgettünk is. Kedves volt, de nem éreztem úgy, hogy bármi is lehet a dologból. Rövid beszélgetés után elbúcsúztam, hazamentem, megöleltem a párom és el is felejtettem az egészet.

Nem is emlékeztem arra, hogy megmondtam volna a teljes nevem, de másnap reggel már várt is az üzenet a közösségi oldalon. Beszélgettünk… és én nagyon hamar elmondtam, hogy férjem és gyerekeim vannak és persze azt is, hogy nem minden tökéletes, de azért nem rossz. Kértem őt, hogy tartsa ezt tiszteletben, de persze nagyon jól esett az udvarlása. Beszéljünk egy kicsit a férfiról: jóképű, az ötvenes évei közepén járó, elvált, nagyon jó anyagi körülmények között élő valaki. Bejött a munkahelyemre, elvitt fagyizni, nagyon kedves és figyelmes volt. Kikérdeztem a válásáról, ami 7 éve történt, és mesélt a nemrég megszakadt kapcsolatáról.

És folyamatosan küldte az üzeneteket, igyekezett alkalmazkodni és titokban tartani a férjem előtt, hogy találkozgatunk. Előttem leszállt a lila köd, azt hittem, kaptam egy új esélyt egy másik életre, egy olyanra, amire mindig is vágytam egy kedves figyelmes szerető férfival. Nem mondhatnám, hogy ígért bármit is, de eleinte minden mozdulatában benne volt, hogy akar engem, bármi áron. És én elhittem…

shutterstock 226519534

Kezdtem magam átadni az új kapcsolatnak, a férjemmel megromlott a viszonyom, sokat veszekedtünk és tényleg elhatároztam, hogy elválok tőle. Ne gondoljátok, hogy könnyen ment, hiszen szerettem őt, rengeteg dolgot éltünk meg együtt, és egyikünk sem tartana ott, ahol most van, a másik nélkül. Lassan kezdtük elfogadni mind a ketten, hogy vége ennek a házasságnak, én már azt terveztem, hogy jövök el, hogyan fogjuk szétosztani a dolgainkat, és közben egyre inkább kezdtem magam átadni a „szeretőmnek”. És ekkor kezdődtek a furcsa dolgok.

A heti két éjszakai találkozást nem sikerült bővíteni, annak ellenére sem, hogy én már tudtam volna menni. Kezdett eltünedezni, kinyomni a telefont. És nem töltöttünk minőségi időt együtt. A szex, na az jó volt, de legyünk őszinték, ebben az életkorban az már nem elegendő. Közben folyton mondta, hogy ő mennyire szeretne társat. Vágyik arra, hogy együtt éljen valakivel, családot szeretne. Még olyat is mondott, hogy gyereket is vállalna még velem. Aztán jött egy hétvége, amikor már egyáltalán nem találkoztunk, és nem is tudtam, hogy hol van. Ekkor kértem meg őt arra, hogy beszéljünk, de csak a következő hétfőre tudott nekem időpontot adni…

Persze szakítottunk, én sem akartam már folytatni akkor, de az, amit mondott ott akkor, felháborított. Ő nem akar felelős lenni az én válásomért, és amikor ő vált, neki nem volt senkije. Hát most erre mit lehet mondani? Eljöttem. Hogy a férjemmel sikerül-e rendbe hozni a házasságunkat, még nem tudom, talán. Ő azt mondja szeret, de én teljesen összetörtem. Elvesztettem a hitemet minden kapcsolatban.

Mi is a tanulság ebből a történetből, ha valakinek esetleg nem lenne tiszta.

  1. Ne higgy egy férfinak, aki sosem ér rá, és akinek a tenisz a haverja, a vitorlázás, és még egy vásárlás is fontosabb, mint a veled való együttlét.
  2. Értékeld azt a férfit, aki mindig ott van veled, amikor szükséged van rá, akár jó, akár rossz napod van.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!