Maxim vagyok, 30-as évei elején járó srác

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

– ennyi rövid bemutatkozással kezdődik az alábbi levél. A beküldőjét természetesen igazából nem Maximnak hívják, de a Randiblogban mindenki álnéven szerepel, és Maxim sem kivétel. Ő a társkeresésről, illetve kicsit konkrétabban a tinderezésről szóló beszélgetésbe kapcsolódik bele, abban a megközelítésben, hogy hogyan lehet úgy alakítani az online csajozást, hogy az embernek a legjobbak legyenek az esélyei.

Természetesen Maxim levelével sem tekintjük lezártnak ezt a vitát, úgyhogy ha az ön tapasztalatai ellentmondanak valaminek, ha valamit máshogy gondol, vagy ha csak szívesen elmesélne valamit, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére.

Simon teljesen jól írja le a női viselkedést, és ezzel együtt azt is hibátlanul fogalmazta meg, hogy férfiként előbb vagy utóbb milyen „darálós üzemmódra” kell váltanunk. Az ő match és abból randi kimutatását én még annyival bontanám alá, hogy a randikon pedig 5-ből 4 csajnál nincs második kör, mert benyögik a totál elcsépelt „nincs kémia/nincs szikra” dumát. (Én ezt most a 27-32 korosztályra mondom, akik nekem a célzóna). Szóval az a szomorú helyzet, hogy vagy 1 randi alapján elvarázsolod, vagy no-go, miközben két tökidegen emberről beszélünk, szóval azért 2-3 találkozó lenne a minimum, hogy legalább komfortosan érezzétek magatokat egymás mellett, nemhogy a szerelem csírája megjelenjen. Ja és még ott van az a kategória, aki nem is tudja mit akar, tök jót cseteltek, a randi is tök jó, végül eltűnik az üzenettel, hogy ráébredt, neki most nincs energiája párkapcsolatra, mert egy káosz az élete.

Az egész azért lehet ilyen elromlott, mert régen mi volt? A faluban élt 400 ember. Abból 10 fiú és 10 lány volt „eladósorban”. Nem láttál rá Magyarország többi 100 000 fiataljára, abból a 10-ből vagy megkaparintottál valakit és elfogadtad úgy, ahogy van, vagy egyedül maradtál. Most meg? Első randi, nincs szikra, sebaj, úgyis 10 másik pasi matchelte míg a kávézóban ült, így minek is fektetne több energiát ebbe az egybe.

Simon javaslatain felül további trükk még, hogy nem kell bemutatkozó szöveg az adatlapra, mert az alapján is csak csökkented a match esélyed, valamint az Instagram becsatolása se ajánlott. Azért van ez, mert azonnal következtetést vonnak le rólad, bármit is írsz, és skatulyába kerülsz. Tegyük fel, annyit írsz, hogy szeretsz főzni és a kedvenc kikapcsolódásod este a sorozatnézés. Előbbi egy tök pozitív tulajdonság (gondolod te), utóbbi pedig olyasmi, amit valószínűleg az emberiség 95%-a csinál, ki gyakrabban, ki ritkábban. Mi fog kisülni ebből Tinderen? A lányok egy bizonyos részét elriasztod, mert szerintük nem férfias, ha tudsz főzni (vagy frusztrálja, hogy ő nem, szóval te se tudj), megint egy másik részét meg azzal riasztod el, hogy biztos dögunalmas vagy, hogy minden nap, minden percben sorozatot nézel, pedig valójában csak a heti egy trónok harcára gondoltál, meg arra, hogy milyen jó már télen bekuckózni valami film elé a pároddal, és megenni a pizzát amit frissen sütöttél...

Valamint egy olyan érdekességre is felfigyeltem, hogy nagyon-nagyon számít, mi a neved. Ezt abból vezettem le magamban, hogy nekem 2 tinderfiókom is van, az egyik a telefonomon, a másik a tabletemen. Eredetileg csak azért csináltam ezt, hogy átlépjem a napi 30 match limitet, plusz a két fiók kicsit más stílusban volt összerakva, mert ki tudja, mi kell a nőknek alapon (más képek, más bemutatkozás – akkor még volt bemutatkozásom). Aztán egyszer úgy döntöttem, nem variálok, mindkettőt pont ugyanolyanra megcsináltam, ugyanolyan képekkel és képsorrenddel, a bemutatkozásban is csak a magasságom, egyetlen eltérés a nevem volt. Az egyiken becézve, a másikon meg, ahogy a személyimen is van (pl. Balázs-Bali, István-Pista, Barnabás-Barni). Az eredmény? Négyszeres különbség!

Apropó, első beköszönés: Simon egy úr a copy-pastelt bemutatkozó sorokkal. Én egy sima sziával szoktam nyitni, aki erre nem hajlandó reagálni, abba én nem fektetek több energiát. És vannak sokan! Szóval a nők hiába nyafognak, hogy csomó pasi bejelöli, de köszönni se bír, rengeteg nő van, aki ha visszajelöl és köszönsz neki, még ennek ellenére se kezd el beszélgetni. Melyik a rosszabb? Plusz messziről kerülöm az olyanokat, akik annyit írnak a bemutatkozásukban, hogy „az be se jelöljön, aki annyit bír csak kérdezni, hogy milyen napod volt, mivel foglalkozol, stb." Lányok, én beszélgetni akarok, nem riporterkedni. Igazi gyöngyszem a tömegben, akivel értelmes társalgás alakul ki, nem csak annyi, hogy a tizedik kiszenvedett, bővített mondatokban felépített kérdésre is a válasza, hogy „igen”, „nem” és semmiről nem érdeklődik, ami velem kapcsolatos.

És a zárógondolat: hölgyeim, totál gáz, ha elfogadod, hogy meghívjalak mindenre az első randin úgy, hogy akár már randi közben tudod, hogy ez ennyi volt. A férfi lovagias akart lenni a jövőbeni pozitív forgatókönyv reményében, te meg kihasználod. Nem adom fel, biztos van még normális lány 27 felett is, aki csak azért van szabadon, mert tönkrement a korábbi kapcsolata, és nem azért, mert már komoly párkapcsolatra alkalmatlan.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!