Ha egy nő megtudja ezt a „titkot”, a legmesszebbről el fog kerülni

Nem vagyok ilyen posztokra reagálós típus, de látván Túlia sorait, úgy gondoltam, hogy írnom kell. Ne kerteljünk: 37 éves férfi vagyok és szűz. Nem volt szexuális kapcsolatom ezidáig.

Az utóbbi hónapok egyik legnagyobb visszhangot kiváltó posztjáról van szó a fenti bevezetőben: Túlia arról írt nekünk, hogy 30 éves és szűz, és aggódik, hogy lehet-e valahogy még párkapcsolata az életben. A fenti bevezető Zádor álnevű olvasónk leveléhez tartozik, maga a levél alább olvasható teljes egészében. Zádor levelét azért találtuk különösen érdekesnek, mert kiderül belőle, hogy ezekkel a problémákkal nemcsak a nők küzdenek, hanem a férfiakat is ugyanúgy érinti ez a kérdéskör.

Köszönjük szépen Zádornak, hogy megosztotta nálunk a tapasztalatait és gondolatait, és önt is bátorítani szeretnénk, hogy ha van bármi, amit szívesen elmesélne anonim módon párkapcsolatokkal kapcsolatosan, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

„Alapvetően egy sikeres embernek tartom magam: sok barátom van, akik kedvelnek, azt a szakmát űzöm, amit szeretek és olyan emberek között vagyok, akiket kedvelek. Az életem ezen része teljes megelégedést nyújt számomra.

Ellenben ott van a fájó pont; az, hogy annak ellenére, hogy mindenkivel jóban vagyok a környezetemben, eddig képtelen voltam egy normális párkapcsolat kialakítására. Nyilván voltak próbálkozások, de azok vagy nem sikerültek, vagy – őszintén megvallva – én menekültem el a kínálkozó lehetőség elől.

Túliával sokban egyetértünk: ha mondhatom ezt, egy ilyen túlszexualizált társadalomban szűznek lenni nem egy főnyeremény. Most nem igazán a társadalmat szeretném hibáztatni önmagam szüzessége miatt, igazából csak azt szeretném érzékeltetni, hogy miközben azt hallom, hogy a tinédzserek már jókorán elkezdik a szexuális életet, illetve azt látom, hogy az elvált kollégák három hónap elteltével képesek új partnert találni, akkor elgondolkozom azon, hogy nekem miért nem megy. És nem megy. Valamiért nem.

Szűzként ennyi idő elteltével már nagyon nehéz párt találni, én is pont ugyanattól félek, mint Túlia, hogy ha egy nő megtudja ezt a „titkot”, a legmesszebbről el fog kerülni. A barátaim előtt hasonlóképpen titkolom ezt, vajon mi lenne ha megtudnák? Kinevetnének? Ahogy ő is, én is vágyom egy ölelésre és arra, hogy valakihez tartozhassak; egy családra. Szeretetet adni és kapni, megélni a boldogságot, és a párkapcsolatot minden jó és rossz oldalával együtt. Nagyon jó lenne.

Valóban, jó ötlet a társaságba járás; csak nálam ez a dolog sosem a párkeresést jelentette. Egyszerűen elmentem egy olyan helyre, ahol jól éreztem magam, azokkal, akikkel jól érzem magam. Ez sem megoldás.

Mit tanácsolok Túliának? Azt, hogy semmiképpen ne változtasson önmagán, ne legyen rámenős vagy közönséges, hiszen egy ilyen szerepet nem lehet egy életen keresztül játszani, és ahogy olvastam, nem is lenne a kedvére való ez a szerep.

Természetesen álnéven írom mindezt, és az e-mail cím is csak azért született meg, hogy ezeket a dolgokat leírhassam. Ennyire nagy titokteher az, ha valaki szűz.”