Azt már tudjuk, hogy milyen a hazai felvilágosítókönyv kínálat, és néztünk már videón teherbe esésről szónokló kimért puncit, így arra is kíváncsiak voltunk, mit tud a Bravo Love, a tinilap felvilágosító különszáma. Persze voltak elvárásaink: olyan újságra vágytunk, ami képes közvetlenül megszólítani a fiatalokat, korrekt válaszokat ad konkrét problémákra és igyekszik alapos és hiteles lenni. A Bravo Love nem ilyen. Bár 46 oldalon át olvashatunk szerelemről, anatómiáról, védekezési módokról, csókolózási technikákról, az önkielégítés fontosságáról, fogalmakról és pozíciókról, az újság mégsem teljesíti jól a feladatát. Egyébként tudta, hogy addig óvszert kell használni, amíg nincs meg mindkét fél negatív AIDS-tesztje? Akár egy pornóforgatáson.
A Bravo Love alapvető baja, hogy hol rejtetten, hol nyíltan hagyományos erkölcsi értékeket közvetít, amitől olyan lesz, mintha anyu magyarázna a szexről két felszabadító pohár bor után. Képzelje el a jelenetet, amint két kamasz egymásnak esik a lány szobájában, a lány izgatott, a srác gatyája már kigombolva, mire főhősünk hirtelen begombolja a nacit, és hazasiet, mert hívja a kötelesség, a hoppon maradt lány pedig magányosan maszturbál, a srácra gondol és elégedett. Életszagú, nem igaz? A Bravónak van ilyen sztorija.
Hiába állítja az újság, hogy "a testi szerelemben semmi sem rossz vagy mocskos" ha utána hozzáteszi, hogy a tétel csak azokra érvényes, akik szeretik egymást és kapcsolatuk harmonikus. Hiába szeretne teljes képet adni a szexről, ha bemutat egy olyan lányt, aki szerette a futó kalandokat, de így 19 évesen már csak biztos kapcsolatra vágyik. A pasik különben is mind csak azt akarták.
Egy olyan téma kommunikációjában, amit ennyi társadalmi tabu övez, ami ennyi szorongást okoz, amiről a többségnek még beszélni is nehéz felszabadultan, nem jó taktika megerősíteni a gátakat. Egy ilyen lapnak egyrészt az lett volna a feladata, hogy az információátadás mellett helyre rakja az életben tapasztalt jelenségeket is. Például azt, hogy a pornófilmeken látott reszelés nem etalon, vagy hogy bár tényleg vannak pasik, akik ösztönösen megdugnának minden második szembejövő nőt, de ezt nem szemétségből teszik. Egyszerűen így hozta az evolúció.
A felvilágosítás másik, talán legfontosabb célja az lenne, hogy segítsen a fiatalnak elfogadni magát, a testét, a vágyait. Ha ezt sikerül megoldani, akkor egy szexuálisan felszabadult, kiegyensúlyozott és vidám felnőtt lesz belőle, aki jóval kevesebb kínlódik majd a párválasztással. A Bravo a testelfogadás feladatát egész jól oldotta meg azzal, tizenhat meztelenre vetkőztetett fiatalon (mind 18 év feletti) bemutatta, milyen a természetes külső, a frusztráló vágyakkal viszont nem tudott megbirkózni. Sőt.
A pszichológus sok kárt okoz
Erről leginkább Dr. Csides Kata a Cool TV éjszakai pszichológusa tehet, akit elvileg a fiatalok problémáinak megválaszolására fogadtak fel. Attól eltekintve, hogy a "vérciki. Ma már tök gáz, ha valaki dohányzik, egyáltalán nem trendi!" jellegű megjegyzések egy olyan embert sejtetnek, aki bár izomból akarja, mégsem találja a hangot a gyerekekkel, a pszichológus asszony még földbe is tiporja a srácokat. Amikor a 17 éves arról álmodozik, hogy egyszer majd két nővel szexszel, és megkérdezi hogy vehetné erre rá a barátnőjét a pszichológus a "nem hiszem, hogy ki tudsz elégíteni két nőt" kijelentés kíséretében gúnyosan prostihoz küldi. Még jó, hogy a hétköznapi fantáziájáért nem a gyerek farokméretét csúfolja. Hasonlóan rosszul jár az a leszbikus hajlamaival küzdő lány is, akinek első csókját csak "lökött hóbortnak" minősíti a pszichológus, miközben a mellméretéről nyavalygót azzal nyugtatja, hogy felnőttkorban majd lehet ezen változtatni.
Cunnilingus, mi?
A kiadvány másik kínos pontja a szex-ABC, ami elvileg a szexszel kapcsolatos fogalmakat magyarázza el. Az ötlet jó, de az azért furcsa, hogy a gyors menet és a többek között tükör előtti szexet takaró extra örömszerzés mellé hogyhogy nem fért be az orális szex. Főleg úgy, hogy a lista az análissal kezdődik. A franciázás egyébként felbukkan, ahogy a nyalás is, bár kamaszkonform módon a szerkesztők a cunnilingus kifejezéssel írják le. Azt pedig már végképp nem értettük, hogy miért kellett a méret szót megmagyarázni. "A srácok péniszének nagyságát a csajok egyszerűen csak így hívják: méret." A pozícióokítás szintén egyedi elgondolást követ, de legalább megtanultuk belőle, hogy a térdelve szopás neve főnök, és létezik póz kanapétorna, meg asztali móka néven is.
A feltűnő hibákon kívül akadnak még olyan furcsaságok, mint a csajközpontúság, és az, hogy egy kamasznak a szex és a hétköznapi teendők között javasolnak egyfajta átkötést, például egy vacsorát, kettesben. Na, egy májkrémes szendvics anyuéknál jöhet?
A szándék fontos
A hibák ellenére a kezdeményezés jó, még akkor is, ha nem ez az olvasógeneráció fogja ledönteni a tabukat. Legalábbis nem ettől. Az mindenképp előny, hogy az újságban többször előkerül az önkielégítés és a testünk megismerésének fontossága, valamint az a tény, hogy nem minden lány képes a hüvelyi orgazmusra, pláne nem elsőre.
Érdekes ötlet fotókon megmutatni tizenhat, egyébként külföldi fiatal meztelen testét, amiből többek között arra is rájön az ember, hogy a tetoválás és a piercing kamaszként menő, a szőrös bármi viszont egyáltalán nem az. A fiúknál sem. A bemutatott karakterek persze mind pozitív példák, a húszéves pincérfiú csak az igazival veszti majd el a szüzességét, az apró mellű lány pedig szereti a testét. A sorozat egyetlen nyomasztó eleme, hogy a fiatalok testsúlyadatai köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, ami nem tesz valami jót egy étkezési zavarokkal küzdő korosztálynak. Bár az is lehet, hogy csak itt, a Velvet szerkesztőségében ennyire erős a gravitáció.
Ha tehát a Bravo Love-tól várta, hogy elintézi ön helyett a felvilágosítást, keressen új kiadványt. Persze azért alapvetéseket ebből az újságból is lehet tanulni. Például azt, hogy "a hímvessző hosszúságának az orgazmus elérésében nincs jelentősége."