Csontos arc, sminkelt szemöldök, fejedelmi tekintet, androgün külső, ezek a fő jellemzői a transznemű modelleknek. Az már szinte nem mond semmit, ha kiderül egy modellről, leszbikus vagy meleg. Az azonban nagyon is hírértékű, ha valaki férfiből vált nővé vagy éppen fordítva, és szerepel a divatmagazinokban.

A New York Times szerint 2010 a transzszexuálisok éve. A divatvilágban meglepően nagy figyelmet kaptak a transzszexuálisok idén, elindult a svéd Candy magazin, amely kifejezetten transzszexuálisoknak szól. A tavaszi Gyvenchy kampányt Lea T transzszexuális modellel adta el a divatház. A sajtó főcímei közt is sokszor láthattunk 2010-ben transzszexuálisokról szóló anyagokat, mint például azt, hogy Barack Obamának tranny dadája volt gyerekkorában, Indonéziában. Nem ez az első év, hogy transzneműeket láthattunk a magazinokban, már a hatvanas évektől kezdve szerepelnek a divatiparban. A hatvanas évek glam modelljéről, April Ashley-ről például karrierje csúcsán derült ki, hogy férfnak született.

April Ashley, az első transznemű modell a Vogue címlapján

A hatvanas évek híres brit modellje férfiként látta meg a napvilágot 1935-ben. Zaklatott gyerekkora után nővé operáltatta magát, annak ellenére, hogy abban a korban korántsem volt a műtét rizikómentes. Nővé válása után modellként futott be Angliában, még a Vogue címlapján is szerepelt. Titkát hamar leleplezték, és már nem térhetett vissza a rivaldafénybe. A sokat vitatott – férfi vagy nő – Amanda Lear énekes volt az egyik legjobb barátja. April Ashley az első, akiről tudni, a hetvenes-nyolcvanas években meglepően sokan követték a példáját.

Andy Warhol múzsája, Candy Darling is transznemű volt

A populáris kultúrában a nemi szerepek gyakran jelennek meg elmosódva. Sokszor nem is tudni, hogy a rádióból hallott sláger énekesnője valójában férfiként látott napvilágot – mint például a Hercules and Love Affair Blind című slágerben éneklő Nomi Ruiz. A Peaches együttes a Szigeten adott koncert színpadi látványát, Dannii-vel a meztelen transzneművel dobták fel.

A popkultúra szülőatyja maga is felkarolta a transzneműeket, Andy Warhol színésznőjét és múzsáját, Candy Darlingot (ő ihlette a Candy magazint) még Lou Reed is megemlíti a Walk a Wild Side és a Candy Says című dalaiban. Candy Darling az első híres modell volt, aki vállalta önmagát, szerepelt Andy Warhol Flesh és Woman in Revolt filmjeiben is. Candy Darling 1974-ben meghalt, de a sor csak ekkor kezdődött el.

A nyolcvanas évek egyik híres transznemű modellje Teri Toye, Stephen Sprouse - az ő nevéhez fűződik a Louis Vuitton táskák logója - múzsája. A transznemű modell könnyelmű, városi stílusa sokak bálványává vált, hírnevét azonban elhomályosította Amanda Lepore, aki a mai napig szerepel a magazinokban.

Amanda Lepore, az ikon

A nyolcvanas évek tranny díváját, Amanda Lepore-t David Lachapelle munkáin keresztül ismerhette meg a közönség. Amanda Lepore az évek során híres modellé vált, a New York-i éjszakai élet pillangója gyakran szerepel még ma is a címlapokon. Ő volt az arca a M.A.C. Cosmetics Heatherette nevű kampányának, a CAMP kozmetikai cég kampányának és még Swatch óra designt is megihletett a férfiből nővé operált modell.

Lea T. és Nina Poon a háttérből kerültek a címlapokra

Riccardo Tisci designer a transznemű asszisztensét, Lea T.-t  tette meg az 2010-es Givenchy kampány egyik arcának. Lea T. a brazil modell a francia Vogue magazinban teljesen meztelenül is megmutatta magát, kezével hímvesszőjét takargatva. A kép sokakat elborzasztott, de legalább ennyien találták szépnek. Lea T. mellett Nina Poon is a divatszakma más szegmenséből került a címlapokra. Nina főképp sminkesként ismert a szakmában, a divatmagazinokba Kenneth Cole cipőtervező kampányával szerepelt. Nina Poon saját élettörténete adta az ihletet a tervezőnek a kampányhoz: milyen lehet Nina Poonnal egy cipőben járni.

A felsorolt transznemű, híres modelleken kívül rengetegen vannak még a divatiparban, akik felvállalják magukat, Roberta Close, Isis King, Harisu, Bibiana Fernandez nevei is sokatmondóak a szakmában.

Hogy polgárpukkasztás vagy a magasabb toleranciaszint az oka a transzneműek előtérbe helyezésének, azt pontosan nem lehet meghatározni. Mindenesetre az a vélekedés, miszerint 2010 a transzneműek éve volt, a fentiek tükrében talán indokolatlan. A nyolcvanas években feltehetően több oka lett volna arra egy újságnak, hogy ezt a kijelentést tegye – bár tény, akkoriban nem szerepelt a magazinokban nővé operált modell, aki éppen azon igyekszik, hogy kezével eltakarja a péniszét. Talán így szabatosabb a megfogalmazás: a divatvilágban mindenképp 2010 volt a transzszexuálisok éve.