horoszkóp
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Szofisztikált fétiselőadás 50.000 Ft-ért a Crazy Horse-tól

2011.11.12. 17:34
A Crazy Horse burlesque társulat Budapesten kezdte világkörüli turnéját. Kétszer negyven perces műsorral szórakoztatták a félházas közönséget, amely során tizennyolc videoklipszerű előadást mutattak be félmeztelenül. A Forever Crazy show nem volt közönséges, és már-már a fétis határát súrolta: hangsúlyos szerep jutott a formás lábaknak, a magas sarkú cipőknek, a harisnyatartóknak, és viselőinek. A jegyárak az eget súrolták, és egy kínos jelenet is becsúszott a mégsem olyan tökéletes gépezetbe.

Budapesten, november 10-én kezdte világkörüli turnéját a hatvan éves párizsi burlesque társulat, a Crazy Horse. A társulat azzal vált világhírűvé, hogy előadásaik során sosem merészkedtek tovább az erotikánál, a félmeztelen rúdtáncos jelenetek sosem csaptak át közönséges vetkőzésbe. Alain Bernardinnek, a társulat megálmodójának az volt a célja, hogy a lehető legszebb nőket mutassa be azonos nevű kabaréjában, Párizsban. "Megtalálhatom a világ legszebb nőjét, de akkor sem lesz olyan szép, mint amilyenné én teszem a Crazy Horse-ban" – az ilyen és ehhez hasonló mondatok miatt vált legendává Bernardin társulata.

VIP jegy 55.000 Ft-ért, négyfogásos vacsorával

A Crazy Horse a világkörüli turnéját félházas közönség előtt indította Budapesten, és két nap alatt négyszer is színpadra léptek táncosai a RAM Colosseumban. A jegyárakat látva az első kérdés, ami felmerül az emberben, vajon van-e erre Magyarországon fizetőképes kereslet. A legolcsóbb jegy 17.000 Ft, a legdrágább pedig 55.000 Ft, ez utóbbi az úgynevezett szuper VIP asztaloknál került ennyibe, ahol négyfogásos vacsora mellett karnyújtásnyira lehetett nézni a félmeztelen varieté- táncosokat. A nézőtér felét megterített asztalok és székek foglalták el, emögött pedig színházi székek sorakoztak – ide egy jegy 22.000 és 30.000 Ft között volt. (A szeptemberi George Michael koncertre egy jegy 9.000-27.000 Ft-ba került.)

A félmeztelen táncosok a God Save Our Bareskin jelenettel indítottak, amelyben igencsak lecsupaszított angol katonának öltözve táncoltak. A műsorban látható tizennyolc jelenetet leginkább videoklipekhez lehetne hasonlítani, pár percenként mást látni, mindegyik szám témája más és más. Egyszerre maximum tíz táncos mozgott az igen kicsi színpadon, amit hagyományszerűen ugyanolyanná rendeznek be, bárhol lépjenek fel a világon. Akadtak olyan jelenetek, amik egy az egyben videoklipek, a La Leçon d'erotisme című számban Rosa Chicago Salvador Dali Mae West típusú (hatalmas száj) kanapéján pucsított és vetkőzött, közben végig tátogva a dalt.

Hogy a táncosok mennyire egyformák, abból is látszódott, hogy az egyetlen afroamerikai táncost is nagyítóval kellett keresni a színpadon – a Crazy Horse-ra jellemző fényjáték felismerhetetlenné tette a táncosokat. Egyforma platinaszőke, frufrus parókában, egyforma jelmezekben táncolnak az egyforma magas és egyforma testű táncosok, pletykák szerint a magasságkülönbséget a különböző magas cipősarkakkal korrigálják. Az a pletyka is járja, hogy a táncosok két kilót sem fogyhatnak vagy hízhatnak, ugyanis azonnal kirúgják őket. A társulatba bekerülni három rostás castingon lehet, alapkövetelmény a természetes mell, 168-172 centi magasság, a hosszú lábak és a nagyon formás fenék.

Az előadáson a legkevesebb hangsúly a táncosok természetes, pucér mellein van - állítólag az előadás előtt jéggel, ventillátorral keményítik meg a melleiket -, minden számban a fenék és a combok dominálnak. A show kitalálójának, Bernardinnek minimum lábfétise lehetett, az előadást nézve.

Pirner Alma a büfében szakmázott a szünetben

A kétszer negyven perces előadást negyedórás szünettel szakították meg, a büfében Pirner Alma szakmázott, szerinte az előadás jóval sterilebb, mint amilyennek ő Párizsban látta - a műsorszámok közt azonban látott újításokat. A "sokkal jobb volt" többször is elhagyta a száját, ezt látatlanban is elhiszi az ember, pláne azok után, ami a második blokkban következett.

Azt gondoltam, hogy az első negyven perc után nem érhet meglepetés, a következő negyven percben is távolságtartó táncosokat, egyforma női seggeket és lábakat fogok látni. A második blokk azonban olyasmit tartogatott, amit álmomban sem gondoltam volna: a félmeztelen nők helyett egy idétlenkedő férfi lépett a színpadra, aki mélytorok-technikájával lenyelt egy hosszúkás lufit, imitálta, hogy kiveszi a seggéből, és még ellőtt egy gyenge szaros kezes poént is. A társulathoz tartozó Mr. Bean jóval tovább maradt a színpadon, mint kellett volna, a sok che passa emlegetése mellett tovább bénázott a színpadon.

A csekély közönség körülbelül a harmada értékelte a látott poénokat. (Hogy férfi is fellép egy műsorszám erejéig, hatvan éves tradíció a Crazy Horse-nál, általában a táncosokhoz hasonló színvonalú zsonglőrök mutatják meg a tudásukat.) Kellemetlenül éreztem magam, hogy míg egy órán át semmilyen kapcsolata nem volt az előadóknak a nézőkkel, az olasznak álcázott Mr. Bean minden erejével meg akarta azokat mozgatni. Levonulása után persze ismét színpadra léptek a félmeztelen táncosok, a második blokk végén szofisztikált rúdtánccal búcsúztak.

Az előadást egyedivé tette, hogy az egyes számok között gyakran lehetett hallani a villák csikorgását a tányéron. A székekben ülők ugyanis végignézték (és hallgatták), ahogy a VIP rész vendégei közvetlenül előttük esznek. Ez pedig azzal járt, hogy a pincérek ki-be sétáltak folyamatosan, borokkal, kajákkal, poharakkal a kezükben, sokszor takarva az előadást.