horoszkóp
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Amikor nő a szexturista

2013.01.25. 21:55
Megfáradt külsejű, boldogtalan, középkorú nők keresik a szerelmet többek közt a Karib-térségben és Afrika egyes országaiban is. A szegénységben élő fiatal férfiakat ajándékokkal, vacsorákkal, készpénzzel halmozzák el. A szexturista nők nem az aktusért fizetnek, hanem a kedvességért, udvarlásért, mindazért a figyelemért, amit otthon nem kapnak meg. A hazugsággal mindenki nyer, még a toyboyok családjai is, akiket közvetve eltartanak a nők. A helyiek annyira nem örülnek.

Fiatal afrikai férfiak szponzorokat keresnek

"Beszéltem elég lánnyal-asszonnyal ahhoz, hogy valami fogalmam legyen a másik oldalról is. Fehér nőként szexpartnert találni Latin-Amerikában – illetve bárhol a világ kevésbé szerencsés részén – gyerekjáték, sőt, inkább a jelentkezők megválogatása, a leggázosabb jelentkezők lerázása jelenti a gondot. Gondolom politikailag nem korrekt ilyet mondani, de igen, még a kifejezetten ronda nőknek sem okoz ez problémát. Az egzotikus férfiakat pont annyira izgatják a fehér nők, mint a fehér férfiakat az egzotikusak. Ja, és természetesen létezik a női szexturizmus is, és az sem szép látvány ám, amikor egy fiatal fekete bika keneget napolajjal egy vihogó, öreg és kövér holland asszonyt valami brazil strandon" – írja a Panamericana blog szerzője.

Becslések szerint évente 600 000 nő érkezik a Karib-szigetekre azért, hogy a helyi fiatal férfiakkal létesítsen szexuális kapcsolatot. A nők Nyugat-Európából, Kanadából és az Államokból utaznak el a déli országokba azért, hogy pótoljanak valamit, amit otthon nem kapnak meg. Mindez nem pár éve kezdődött, már a XIX. században is volt erre példa, majd a '60-as években újjáéledt a feminizmus második hullámával együtt, a '90-es évek óta pedig általános jelenség.

A nyugat-európai és kanadai nők családokat tartanak így el

Többnyire boldogtalan családi életet élő vagy egyedülálló nők választják a szexturizmust, és a már erre specializálódott irodákon keresztül vagy a szájról szájra terjedő információk segítségével utaznak.  Ami a szexturista férfiak körében Ázsia, az a nőknél Jamaika (Montego Bay), a Dominikai Köztársaság és Barbados, Kenya, Szenegál, Gambia, de Dél-Európa is kedvelt úticél. Az ENSZ Bizottság jelentése szerint Latin-Amerikában a legalacsonyabb a szegénységi ráta, ez évtizedek óta így van. Jamaika lakosságának 15%-a írástudatlan a Wikipédia szerint, és az agráripari ország a mezőgazdaság mellett a turizmusból él. A női szexturizmus hasonló a férfihoz, a nők is kihasználják azt, hogy olcsón kapják meg a partnerüket. Azonban a szex mellett a romantika nagy szerepet kap, sokan pont emiatt nem is tartják, nem is nevezik dzsigolóikat prostituáltaknak. A szegénységben élő fiatal férfiakat vacsorákkal, ajándékokkal és főleg készpénzzel halmozzák el a nők, akik pénzért megvásárolják azt a hazugságot, amit otthon nem kapnak meg.

A szexmunkások főleg a hotelek bárjaiban, vagy a strandokon várják a gazdag nőket, munkájuk nem korlátozódik csak a szexre, a dzsigolóknak állásuk is van. A playboyok a tisztes, de keveset fizető állásuk mellett családjaikat tartják el a románcokból, nagyszülők, nagybácsik, szülők, feleség, gyerekek élnek az európai nők pénzéből. Körülbelül annyit keres egy éjszaka egy dzsigolo, mint amennyit az ottani hotel dolgozói egy-két hét alatt. A már fogamzásképtelen korban lévő, magányos, de anyagilag független nők életképes megoldás a szegénységben élő playboyok problémáira. Amíg a dizsogolók többsége nem akar házasságot, a thaiföldi prostituáltak, akiket a nyugat-európai férfiak oldalán látni például Phuketben, pontosan erre vágynak. Életcéljuk, hogy feleségek legyenek, és jobb életet élhessenek hazájukon kívül. Az is előfordul, hogy az európai nők összeházasodnak valamelyik hódolójukkal, Gambiában például megtörtént, hogy egy brit nő a nála 35 évvel fiatalabb orvos szeretőjéhez ment hozzá. Ahogy hazaért, azt mondta, nem valószínű, hogy valaha az életben Gambiába utazik.

Nem egyértelmű a prostitúció

A nyelvtudás hiánya nem okoz problémát, a fiatal szeretők a legalapvetőbb mondatokkal tisztában vannak, ezek főleg olyan tőmondatok, amiknek lényege, hogy a nő szép, sőt, egzotikumnak számít, és hogy mi a neve. Könnyen nem is hagyják magukat lerázni, ahogy Ulrich Seidl Szerelmet a feketepiacról filmjében is látni, kézműves tárgyakat kínálnak a strandokon, és addig próbálkoznak, amíg nem vásárolnak tőlük – azaz beszélgetésbe nem bonyolódnak. Ha ez megvan, akkor már csak a randit beszélik meg, és onnantól kezdődik a pár napos románc. Annak ellenére, hogy nagyon annak tűnik, valahol mégsem a klasszik prostitúcióról van szó. Szociológusok szerint ahhoz hasonlít a jelenség, mint amikor a gyarmatokon az úrnők a szolgáikkal létesítettek szexuális kapcsolatot.

Két amerikai szociológus készített egy nem reprezentatív felmérést 240 szexturista nő válaszából, mindannyian rendszeresen utaznak a Dominikai Köztársaságba. A szűk metszetből kiderült, hogy nem gondolják prostitúciónak azt, amit csinálnak. Arra a kérdésre, hogy fizettek-e szexért, mindannyian nemmel válaszoltak. Pedig a válaszadók harmada létesített szexuális kapcsolatot a helyi férfiakkal, és a 60% tudta, hogy a férfiak anyagi érdekből keresték a társaságukat. Az említett országokban a kissé megfáradt külsejű középkorú nők valóban egzotikumnak számítanak, sokuknak elég az udvarlás és a romantika, ennél tovább nem lépnek. A legjobban úgy lehet a különbséget látni, ha összehasonlítjuk a férfi szexturistákkal. Amíg a férfiak valóban a szexért, egy-egy aktusért fizetnek például a ladyboyoknak, addig a szexturista nők egy-egy utazás alatt maximum egy dzsigolóval létesítenek kapcsolatot, és tulajdonképpen csak azt teszik, amit egy toyboy-jal tennének: kitartják. A kedvességükért, udvarlásukért pedig ajándékokkal halmozzák el a férfiakat, akik többsége valamilyen hazugsággal készpénzt is kér a nőktől. A játékszabályokkal mindkét fél tisztában van, a win-win helyzetben csak a hotelek tulajdonosai és a helyi lakosok nem örülnek: nem szeretnék, ha erről lennének híresek.

A helyiek annyira nem örülnek

A helyiek szerint a nők a nagy bambuszért repülnek az országba, ezt tulajdonképpen a fekete férfiak méretére vonatkozó sztereotípia miatt mondják. Terminológia is kialakult, azokban az országokban, ahol jellemzően sok a szexturista nő, a dzsigolók, de a nők is külön gúnynevet kaptak a helyiektől.

Angliában Shirley Valentine-nak, Jamaikában tejesüvegnek hívják a nőket, a szőkéket legalábbis, a barna hajúakat Stellának. Barbadoson a szexturistákat diagnózisnak gúnyolják, ismert még a kanadai titkárnő szindróma is. Görögországban a dzsigolókat kamakiának (aki dárdával kapja el a halat) nevezik, Horvátországban Galebovinak (aki bepaliz), Costa Ricán cápáknak, Jordániában Marlboro Mannek, Balin Kuta cowboyoknak vagy pemburu-bule-nak, azaz fehér vadásznak, Ecuadorban pedig gringa vadászként emlegetik a nőkre vadászó fiúprostikat. A legtöbb hivatásos dzsigoló állítólag a Dominikai Köztársaságban van, de rengeten vannak Jamaikában is. Az ottani szexmunkás férfiak magukat rasztafariknak nevezik, amit a helyiek a nagy becsben tartott raszta kultúrájuk miatt nem néznek jó szemmel – gúnyosan rent-a-rastának (bérelj egy rasztát) hívják őket a helyiek.