A szexről nyíltan beszélni általában jó,
Az Inside of Love blog szerzőnői szombat délután az Akváriumban tartottak előadást a szexről, a facebookos hirdetés szerint a pornóról és a romantikus filmekről, a testképzavarról és az elhidegülésről beszéltek – elvileg szexológus szemmel. Gyakorlatilag a lelkes előadók szájából olyan mondatok estek ki, amiktől Beyoncé például sziszegve állna fel azonnal. Például, hogy a szexhiány egyik oka lehet a kapcsolatban az, „hogy a nők kitalálták maguknak, hogy olyanok akarnak lenni, mint a férfiak". Az esemény hirdetésében az állt, hogy megoldást kínálnak a felmerülő problémákra, azonban inkább olyan hatása volt az előadásoknak, mintha felmondanának egy jól betanult leckét – és közben kérdezni azért nem mer az ember, mert fél, hogy megzavarja az előadót. Holott interaktív lenne, vagy mi. Az Inside of Love blog havonta rendez majd ilyen előadásokat, a céljaik nemesek, amiket csak támogatni lehet: szeretnék elérni, hogy azokról a problémákról, amik felvetődnek a szexuliatás témában, az emberek merjenek kérdezni. Véleményük szerint szemléletváltásra van szükség. Az előadás kezdetén olyasmi élményre vártam, mint amikor egy házibuli konyhájában pár csaj kibeszéli a szexmúltját. Csalódtam.
A háromórás előadás három részből állt, először arról beszélt Nagy Dia szexológus tanácsadó, miért csökkennek vagy szűnnek meg a szexuális együttlétek a párkapcsolatban. Erről a témáról a párkapcsolat kezdeti szenvedélyes időszakától egészen az elhanyagolt, egymást kerülő időszakig beszélt az előadó, színes, szép képek előtt – olyasmiket mondott el, amiket mindenki tud. Megoldásként pedig az hangzott el, hogy közeledjenek egymás felé apró lépésekben a partnerek, ha nem megy, akkor terápia segíthet. A férfi nézők örülhettek, mert főleg arról volt szó, a nők hol rontják el, itt hangzott el a fentebb idézett mondat is. A szürke hétköznapok monotonitása is szóba került, egyetlen egy dolog maradt ki csupán: hogyan lehet tenni azért, hogy átvállaljunk egymás feladataiból a mindennapokban, és milyen módszerekkel lehet kiszakadni a hétköznapokból? Az sem hangzott el, hogy az intim kapcsolatainkat mennyire meghatározzák a családi minták: ahogy eltűnnek a szerelemhormonok, a saját apánkká és anyánkká válhatunk a kapcsolatainkban, mert ez jelenti a biztonságot. Hogyan vehetjük észre ennek rossz hatásait, és hogyan tehetünk ellene?
de így inkább ne beszéljünk a szexualitásról.
A második blokkban dr. Vancsó Péter plasztikai sebész beszélt, elvileg az önértékelési problémák volt a téma, amitől azt vártam, hogy megtudom, mikor van van valakinek tényleg szüksége plasztikai műtétre, mert annyira zavarja valami a mindennapjaiban: a nem egyforma mellek például, vagy kisajak problémák, férfiaknál a farok deformitásai például. Ezzel szemben megtudtam, hogy a mai kor testképe milyen, hogy a férfiaknak is vannak testképzavaraik, és hogy egy ebédidő alatt felvarrják a szemhéjamat – a kolléganőim észre se vennék, hangzott el. A harmadik blokkot ezek után tűkön ülve vártam, ígéretesnek tűnt a pornó versus romantikus filmek hatása a vágyainkra téma.
A harmadik előadó, Plecskó Iza beszélt a pornó és a romantikus filmek rossz hatásáról. Erika Lust, a spanyol feminista pornórendezőnő alkotásait emelte ki az előadó, igaz, csak azokat, amik intimek, és amikben csak ketten vannak. A pornórendezőnő ugyanis csinál keményebb dolgokat is: van bilincses-szopatós pornója is (itt) és latexruhás, lábnyalogatós jeleneteket is (itt) előszeretettel forgat. Erika Lust munkásságát ismerve inkább hiteltelennek tűnt összehasonlítani ezt például a Pornhub hardcore videóival – nem egymás ellenségei, sőt. Ráadásul a női testkép idealizálása is szóba került, arra utalva, amiket a férfiak a pornóban látnak, lufimellek, ribancszettek, buta kommunikáció. A tény az, hogy a pornót nézők mindenféle pornót falnak, a kövérnőset is, vagy a nagymellű, kismellűt is, ahogy az öregemberes, öregnénis pornók is elég népszerűek. Napokkal később sem tudom, mi értelme volt elmondani 20 percben, hogy a Ryan Gosling romantikus filmjei hamis képet ültetnek az agyunkba, ahogy a pornó is – ezt is jól tudja mindenki, mégis ideje lenne belátni, hogy a nőknek szüksége van a nyálas romantikára, mert amikor minden szar, jó elhinni, hogy jön Johhny, és azt mondja, Babyt senki nem ültetheti a sarokba. Még akkor is, ha tudjuk, ez sosem fog megtörténni. Ráadásul Ryan Gosling sem túl jó példa, van ugyanis olyan filmje, ami annyira valóságosan mutatja meg (Blue Valentine), milyen egy párkapcsolat a szürke mindennapokban, ahogy semelyik más film nem.
Utólag nézve kicsit olyan hatása volt az előadás harmadik blokkjának, mintha megdorgáltak volna azért, mert nézek romantikus filmeket – azzal magyarázva, hogy ez ugyanolyan káros, mint a pornónézés. Véleményem szerint pedig egyik sem káros mindaddig, amíg azok nézése, és az azokhoz kapcsolódó cselekvések nem határozzák meg az életemet, és azok megvonása stresszt, idegességet és szorongást idéz elő bennem.
A nézők fele maradt az utolsó előadásra
Hogy mennyire lehet szakmainak nevezni az egész előadást, már az est legelején kiderült: az előadók korábban hosztesz céget vezettek, a cégnél a lányokkal rengeteget beszélgettek a szexről, és elhatározták, még többet fognak beszélni a szexről, hogy segítsenek másoknak. És Coelho-könyvet lehetett nyerni a tombolán az előadás végén, továbbá egy szépségcsomagot is felajánlottak (benne profi fotózással), illetve 50 000 forint értékben plasztikai műtétet – ebből mindenki levonhatja azt a következtetést, amit szeretne. Az elvileg interaktív előadás végére a nézőközönség fele távozott, délután 4-kor kezdődött és körülbelül 7 órakor volt vége – egyébként sorban álltak az emberek az elején, nagy volt az érdeklődés.
A programot olvasva valami olyasmit vártam, hogy azontúl, amit mindenki, aki élt már valaha párkapcsolatban megtapasztalt, valamivel többet tudok meg. Megoldásokat például arra, hogy mit lehet tenni, ha négy-öt év után a kapcsolatban már csak évente párszor van szex. Hogy hogyan lehet ezt megbeszélni egyáltalán a másikkal. Az, hogy esetleg mások az igényeink, hogy egyéntől függ, kinek, mi elég évek múlva, hogy figyelembe kell venni, mennyi szexuális élvezettel elégedett és kiegyensúlyozott az élete a partnernek. Hogy ezt hogyan lehet együtt megbeszélni, erről nem esett szó. Sőt, az egész előadáson szóba sem kerültek az egyéni igények, vágyak, korábbi kapcsolatok rossz tapasztalatai. Mintha kicsit arról szólt volna, hogy mi nők túl sokat vállalunk, nem kell annyit vasalni (én például utoljára 17 éves koromban vasaltam), ha akarunk és zavar a mellméretünk, annak formája, azon lehet változtatni plasztikai sebész segítségével, és hogy ez mennyire nem ciki ma már. Az el sem hangzott, hogy a szex nem minden, rengeteg más dolog tart össze két embert éveken át.
Összességében az előadás sorozat ötlete remek, ráadásul sokakat érdekel is, és el is mennek a beszélgetésekre. Az Inside of Love blog előadását a Kolorban megrendezett fétisről szóló előadással össze sem lehet hasonlítani – amíg az első a hétköznapokat érintő fontos kérdéseket adta elő szárazon, addig Hevesi Kriszta a száraz témának tűnő fétiseket elképesztő hétköznapi közelségben tudta megmutatni. A két előadás fő célja nemes és ez dicséretes: a nyitottság és önmagunk elfogadása lenne, ezzel lehet talán elérni azt hosszú távon, hogy az emberek tudatosan foglalkozzanak a saját szexualitásuk minőségének javításával.