Korábbi cikkünkben már beszámoltunk az Abby Lee álnéven író szexmániás blogger, Zoe Margolis Hol jár az eszem? című könyvéről. A 33 éves, civilben segédoperatőrként dolgozó Margolis Girl with a One-track Mind című blogjában - és az ebből készült könyvben - szabadosan beszél szexuális kalandozásairól, a számos pasiról, nőről, dominapartikról, meg persze szvingerbulis élményeiről is. Miután nemi életéről a könyvből már szinte mindent megtudtuk, e-mail interjúnkban leginkább arra voltunk kíváncsiak, mi történik egy átlagos (jó, az átlagosnál szexéhesebb) nő életében, ha felkapja a média. Mint kiderült: nem bánja, sőt harcos feministaként a szexista média támadásainak ellenállva küzd a szexuális tabuk eltörléséért. A bónusz pedig, hogy bár Abby Leeként blogján az egész világnak kiteregette nemi életét, a civil Margolis igazából egy kicsit szemérmes.
Milyen érzés volt, amikor rájöttél, hogy ennyire népszerűek az írásaid? Szerinted mi lehet az oka, hogy az emberek így kedvelnek?
Dagadtam a büszkeségtől! Nagyon nagy bóknak érzem, hogy ennyien olvasnak. Az olvasói levelekből és a kommentekből az derült ki, hogy a nők azonosulni tudnak az érzéseimmel, gondolataimmal, és ez felszabadító hatással van rájuk. Ha csak egy nő esetében is elértem, hogy írásaim után nőként és a szexben is magabiztosabbnak érzi magát, az nagyon boldoggá tesz. A férfiakra, úgy tűnik, szintén hatással vannak a gondolataim. Nem a szex, hanem az érzelmi dolgok miatt. Ha - olvasva írásaimat - betekintést nyerhetnek a női lélek működésébe és esetleg tanulnak egy másfajta, jobb utat a nőkkel való kapcsolatteremtésre, akkor nagyon büszke leszek. Összegezve, remélem, hogy segítek a nőknek és a férfiaknak egymás jobb megértésében, és annak felismerésében, hogy a két nem között mennyi hasonlóság van. Emellett persze remélem, hogy szórakoztató olvasmány.
Milyen változásokat okozott az életedben, hogy fény derült a kilétedre?
Egyrészt, mikor az újságok úgy döntöttek, hogy attrakciót csinálnak belőlem, és nyilvánosságra hozták ki vagyok igazából, úgy éreztem magam, mint akit fejbe kólintottak. Minden bűnöm, hogy nyitottan beszéltem a szexuális életemről, és az ehhez kapcsolódó, ezt előidéző érzéseimről, gondolataimról. De az újságírók, úgy gondolták, ezért meg kell engem fenyíteni. Az 50-es évek konzervatizmusával "hitványnak", "betegesnek" és "szégyentelennek" címkéztek. Mintha bármi baj lenne azzal, hogy egy szexuálisan aktív nő vagyok. De a mérhetetlen támogatás, amit az olvasóimtól kaptam, nyilvánvalóvá tette számomra, kinek a hozzáállásán kell változtatni. Nem az enyémen. Ezek az emberek segítettek, hogy rájöjjek: büszkének kell lennem arra, hogy egy olyan nő vagyok, aki nyitottan áll a szexhez. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Nyilvánvalóvá vált, hogy folytatnom kell az írást, annak ellenére, hogy valódi kilétem nyilvánosságra került.
Másrészt az esetet követően rengeteget szerepeltem a médiában. Az elmúlt hónapokban cikkeket írtam, rendezvényeken vettem részt, gyakran megfordultam a televízióban. Szóval mondhatjuk, hogy eléggé megváltozott az életem.
Hogyan reagált a családod, amikor tudomást szereztek a blogról?
A családom és a barátaim is messzemenően támogatóak voltak. Nagyon hálás vagyok nekik. A kezdeti nehéz időszakot sokkal könnyebben elviselhetővé tették számomra.
Megváltozott a szerelmi életed azóta, mióta a média érdeklődésének középpontjába kerültél?
Hát, mostanában mindennap hívnak randizni a blogomon keresztül. Ez hatalmas bók, természetesen, de nem vagyok benne igazán biztos, hogy a blogomat akarom használni randizásra.
Máshogy írod-e a blogodat, amióta beazonosítható vagy? Úgy értem, most jó eséllyel olvashatják barátaid, családod is. Így naprakészek lehetnek szerelmi életedből.
Most, hogy reflektorfénybe kerültem, és az egész világon árulják a könyvem, már nem vagyok képes úgy írni a blogom, ahogyan régen. Ez egyrészt nem lenne etikus; nem beszélve arról, hogy a kitárulkozás érzelmileg sebezhetővé tenne. Szóval sokkal kevesebbet írok mostanában. De töretlenül foglalkozom azokkal a témákkal, amikről írtam. Gondoskodom róla, hogy a szexszel és szexualitással kapcsolatos feminista nézőpontom úgy jusson el az emberekhez, ahogy én akarom. Nem szándékozom befogni a számat. Még akkor sem, ha a régimódi, szexista média sztereotipizál. Annak a tudata, hogy sokan támogatnak - különösen a nők -, azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal. Folytatni fogom, amit elkezdtem, ha nem is magam miatt, de a többi - hangját nem hallató - nő miatt biztosan.
Milyen visszajelzést kaptál a barátaidtól, akik szerepelnek a blogodon és a könyvben?
Támogatóak voltak, ahogy a családom is. Azon aggódtam, hogy a volt pasijaim hogyan reagálnak majd, amikor felismerik (sokkal visszafogottabbnak feltüntetett) önmagukat a könyvben, de ők is melegen fogadták. Sőt, volt aki megkérdezte, hogy ki fogja őket játszani a könyvből készült filmben.
Volt valami, ami nem volt világos számunkra, amikor olvastuk írásaidat. A könyv elméletileg a blogod 1 éven keresztül írt bejegyzéseit tartalmazza. Viszont, ha összehasonlítom a könyvet a bloggal, a dátumok és események nem fedik egymást. Hogy lehet ez?
Bár a könyv a blog alapján készült, a dátumok és az események valóban különböznek. Ennek az az oka, hogy a blogban közölt bejegyzések nem feltétlenül időrendi sorrendben haladnak, szemben a könyvvel, ahol ezt szigorúan betartottam. Teljesen különböző a publikálás két módja, így soha nem volt cél, hogy a blogbejegyzéseket egyszerűen átmásoljam a könyvbe. Egyébként sok, még nem olvasott történetet is írtam bele, és blogban közölteket is átszerkesztettem egy kicsit.
Végül egy utolsó kérdés mit tervezel, mit szeretnél csinálni, ha esetleg a könyvbemutatód apropóján Magyarországra is eljutsz? Kipróbálnál például egy magyar pasit?
Nagyon szeretnék turistáskodni, mert még soha nem voltam Magyarországon. Remélhetőleg találok majd valakit, aki megmutatja a látnivalókat.
|