Csak ha rájuk jön a kangörcs, nem félnek a nőstényektől. Ilyenkor még méteres farkukat is szemérmetlenül közszemlére teszik a máskülönben szégyellős elefántlegények, akik teljesen megbolondulnak, ha szexelni akarnak. A Velvet állati szex sorozatának következő epizódja.

Igazi agglegényéletet élnek az elefánt férfiak, csak szexelni járnak a tehenekhez. Amikor azonban rájuk jön a kangörcs, nem törődve a csoportos túlerővel, a hímek feldúlják a tehéncsapat életét. Méghozzá hátulról és meglehetősen nehézkesen.

A nagy testméretek a mozgékonyság rovására mennek, így a két hatalmas állat nem fér egykönnyen egymáshoz. Ráadásul az elefánttehenek testalkata olyan, mintha a természet direkt el akarná szabotálni a beteljesülést.

Dugdossák hatalmas farkukat

A nőstények hüvelyének felépítése miatt egyszerűbb lenne misszionárius pózban szexelniük, így viszont elég hülyén festenének. Testalkatuk és méreteik miatt amúgy is lehetetlen vállalkozás az elefántok számára szemtől szemben párzani, ezért az elefántbikák inkább hátulról, a nőstény hátára felugorva próbálkoznak. Nem csekély ügyességre, jógatudásra, és persze hosszú - csaknem egyméteres - péniszre van szükségük a művelethez, hogy célba találjanak.

Ám lottyadt állapotban a hím szégyellősen rejtegeti szerszámát úgy, hogy behúzza azt a testébe, így olyankor szinte semmi sem látszik belőle. De heréjét még szex közben sem lehet szemrevételezni, mert azok a medenceüregben helyezkednek el.

Kivetkőznek magukból

Párzási időszakban farkuk veszi át az irányítást az elefántbikákon. A szakemberek musth-nak hívják ezt az állapotot. A felajzott hím ilyenkor átmenetileg inkontineciával küszködik, egyfolytában csöpög a vizelete, a halántéka tájékán található, jellegzetes illatanyagot termelő temporális mirigy pedig fokozottabban kezd működni.

Ennél is szembetűnőbb, hogy az elefántbikák teljesen kivetkőznek önmagukból. Alig esznek, és annyira vadakká válnak, hogy a viselkedésük ön- és közveszélyes lesz, még a fájdalomérzetük is megszűnik. Alig néhány hete Indiában egy felajzott elefánt az életével fizetett, miután feszültségét úgy probálta levezetni, hogy halálra taposott tizennégy embert. Hivatásos vadászok december közepén hatóságilag likvidálták.

Megszöktek a kivégzés elől

Indiai újságok beszámolói szerint az utasítás úgy szólt, hogy embergyilkoló természete miatt legkésőbb december 31-ig végezni kell Oszamával, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vezetőjéről, Oszama bin Ladenről elnevezett elefánttal.

Oszama előtt négy elefántot minősítettek "gyilkosnak", de azokat nem tudták lelőni, mert korábbi, emberhalállal járó garázdálkodásaik színhelyéről átvonultak egy másik vidékre, úgyhogy az utolsó pillanatban kicsúsztak a területileg illetékes hatóságok kezéből.

Az indiai Asszámban található az országban vadon élő mintegy tízezer elefánt fele. Újabb hivatalos becslések szerint az elmúlt öt évben több mint 250 ember vált elefántok áldozatává ebben a szövetségi államban. Ugyanitt, ugyanebben az időszakban 268 elefántot öltek meg különféle károkat szenvedett falusiak, többségük méreggel végzett az ormányosokkal.

Kirúgják a bikákat

Kutatók szerint a kangörcs idején tapasztalható agresszívitás, a musth azt a célt szolgálja, hogy az elefántbikák ne hagyják magukat elkergetni a nőstények csordájából, máskülönben a közéjük tévedt elefántbikát a rangidős elefánttehenek jól elpáholnák.

A szabad természetben ugyanis az elefántok matriarchális csoportokban élnek. Ez azt jelenti, hogy az elefántcsordákat - amelyek nőstényekből, illetve fiatal állatokból állnak - egy-egy idősebb, tapasztaltabb vezértehén irányítja.

Az ivarérettséget elért bikákat nem tűrik meg maguk között, egyszerűen elzavarják őket. Ezért szegény bikák magányosan élnek, legfeljebb a fiatalabb elefántlegények verődnek kisebb csapatokba.

Ennek a társadalmi berendezkedésnek valószínűleg az a magyarázata, hogy a hím elefántok lényegesen nagyobbra nőnek a nőstényeknél, és mivel a nagyobb test fenntartása érdekében sokkal többet is esznek, felfalnák a többiek elől az eleséget.

Másfél mázsás bébi

Mindenki jobban jár, ha a hímek a maguk útját járják. A nőstények nélkülük is fel tudják nevelni a 22 hónapos vemhesség után megszülető elefánt bébit. Az újszülött kiselefánt az ázsiai fajnál 90-100 kilót nyom, de az afrikai elefántoknál a bikaborjak akár másfél mázsásak is lehetnek világra jövetelükkor.

A kiselefántoknak bohókás, aránytalanul rövid ormányuk van, hogy ne akadályozza őket a táplálkozásban. Az elefántbébik ugyanis a szájukkal szopnak, és ha az ormány túl hosszú lenne, soha nem tudnának hozzáférni az emlőhöz.