Miközben az Erotikus Álmok című előadásra vártunk, halk csilingelés szakította félbe a Sirály kávézó alapzaját: egy unott arcú fiatalember hívta fel a figyelmet az alagsorban hamarosan kezdődő performanszra. A "ha nem jön össze legalább tíz ember, akkor csak a következő előadás lesz megtartva" mondat csak fokozta a gyomorszájban megbúvó bizonytalan rettegést. Mert láttunk már borzasztó performanszt.
Gyilkos macska és műfenék
A volt Budapest kávézó polgári miliőt idéző alagsori terme tökéletes helyszínnek bizonyult. A színtér a négy boltíves oszlop között szinte kínálta magát, de a fülledten erotikus díszlet szerencsésen hiányzott az előadásból. A mindössze fél órás alkotás egy éves kutatómunka során összegyűjtött erotikus álomcsokrot mutatott be a végül összesereglett tizenkét fős közönségnek. A háromfős színészgárda, Nagy Beáta, Baksa Imre és Szalontay Tünde egymást váltva vagy egymásra kontrázva, néha a videoinstallációkkal együtt mesélte el a különös, erotikus tartalmú álmokat. Volt szó gyilkos fenevaddá változó macskáról, szobában rekedt, vadul kéjelgő házaspárról, egy gyermek hátsójú, majd hirtelen felnőtté érő lányról, folyosót eltorlaszoló illatos, meztelen férfitestről és kutyatestű arabokról. Meg egy folyton elvesztett, majd megtalált péniszről.
Az álommeséket kísérő mozgássorok néha látványosak, néha fájdalmasan szörnyűek voltak. Az alvó párját gyengéden érintő férfi mozdulata békés színt vitt a történetkavalkádba, míg a bénán sikoltó színész és a műanyag műfenékben guggoló színésznő inkább fokozta az előadás bizarr jellegét.
A vetítőn gyakran megjelenő furcsa képek szintén kételyeket ébresztettek: vajon most nyers húst látunk közelről? Esetleg nyers húsnak látszó nemiszerv-montázst? Végül kiderült, hogy csak hibiszkusz- és csipkebogyótea. Leforrázva. Hm. Láttunk már rosszabbat is.
Az Erotikus Álmok anyja
Az előadást követően Nagy Beáta színész és rendező, a Női Vonal társulat létrehozója a Velvetnek elmondta, hogy egy éve foglalkozik erotikus álmok gyűjtésével és azok művészi feldolgozásával. Egy baráti beszélgetés nyomán keletkezett ötlet után, kezdetben ismeretségi körön belül, majd előadások utáni és kávéházi beszélgetések során rögzítette - néha videóra is - a változatos álmokat. Az érdekesnek minősülő történetek lényege az erotikus felhang vagy lappangó tartalom volt, nem pedig a konkrét szexualitás.
A berlini szabadszínházi produkciókat készítő színésznő elmesélte, hogy az emberek egy része jobban szereti intim beszélgetések során vagy e-mail formájában feltárni álomemlékeit. De akadnak olyan exhibicionista források is, akik nyugodtan beszélnek intim titkaikról társaságban is. Az előadásokat követően ritkán szólal meg a nézőközönség, mert a színésznő szerint az elhangzott álmok túl különlegesek, és az emberek úgy érzik, az ő történeteik kevésbé keltének érdeklődést. Az eddig összegyűjtött álmok főleg a harminc feletti generációtól származnak, mert a fiatalok kevésbé nyilatkoznak meg. A színésznő sajnálatára.
A korábban a Szkéné színpad műsorán játszott előadás jövője főként attól függ, hogy bővül-e az érdeklődők köre, hiszen a színészek kizárólag az 500 forintos belépőjegy áráért dolgoznak. Ez pedig belátható, hogy nem valami sok.