Márpedig minket természetesen más is érdekel! Csak a nők nem beszélnek ilyesmiről. Legalábbis ami a többséget illeti - bár A szex és New York sikere után akár ennek az ellenkezőjét is gondolhatnánk. Mindenesetre az a nő, aki kertelés nélkül elismeri, hogy szívesen néz szexfilmeket, nemigen találkozik mások helyeslésével. Ahogy arra sem számíthat, hogy így szerez majd új barátnőket.
Marad tehát az anonimitás. Nők akkor néznek szexfilmeket, ha senki nem látja őket. Például üzleti úton a hotelban, ahol alibi gyanánt kedvesen mindig betesznek egy Brad Pitt-szerelmesfilmet és egy Walt Disney-rajzfilmet is a fizetős tévécsomagba. Vagy az interneten szörfölve, otthon a számítógép előtt (tény, hogy az elmúlt két évben 15-ről 50 százalékra emelkedett azoknak a nőknek a száma, akik ilyen filmeket töltöttek le az internetről).
Vannak persze nők, akik a partnerükkel együtt néznek ilyesmit, és élvezik is. Sokan azonban minden szerelem ellenére is túlságosan intimnek találják a dolgot. És a végén még az is előfordulhat, hogy elmegy a kedvük - rosszabb esetben hosszú időre - a szextől. Hogy ez min múlik? Talán azon, hogy mindenáron akarunk-e megfelelni a kedves elvárásainak. Vagy azon, hogy szégyelljük-e a saját vágyainkat. Egy azonban egészen biztos: nem akarjuk magunkat a mindig kapható nimfomán szexpartnerrel azonosítani. Legalábbis a valóságban nem!
A szexuális izgalom - mindenkinél, férfinál és nőnél egyaránt - a fejben játszódik le. A fantázia világában pedig minden megtörténhet, még az is, ami nem illendő. A határok mindenkinél máshol húzódnak, és ez sokszorosan igaz a nőkre. Van, aki a finom rajzú, romantikus történetekbe csomagolt erotikát szereti, van, aki a keményebb műfajt. A filmipar minden ízlést kiszolgál. A kifejezetten női szexfilmek legjobb példáit a dán filmrendező, Lars von Trier szolgáltatja.
A neves rendező Puzzy Power, majd Innocent Pictures néven futó cége olyan filmeket állít elő, amelyek nem felelnek meg a megszokott kliséknek. Trier filmjeinek belső szabályaira példa, hogy az erotikus cselekménynek mindig valamiféle épkézláb történetbe kell ágyazódnia; hogy a szereplőknek valóban szép látványt kell nyújtaniuk; hogy az ejakuláció soha nem történhet a nő arcába; hogy szexre csak óvszerrel kerülhet sor; hogy az erőszak tilos.
"A nők olyan környezetbe vetíthetik bele magukat, amilyenben a valóságban is szívesen lennének. Nem szeretik a kurvás és ízléstelen figurákat" - mondja Kelly Holland, a Playgirl TV nevű amerikai fizetős csatorna vezetője. A Playgirl TV, amely múlt nyár óta meglehetős sikereket ért el, és állítólag hamarosan Európába is eljut majd, olyan nők igényeire van szabva, akik szívesen néznek izgató filmeket vagy erotikus szappanoperákat, viszont nem akarnak értük szutykos videotékákba járni. "Hogy pontosan mit szeretnek, az még kutatás tárgya", teszi hozzá Kelly Holland. "A pornóban rendszerint van valami a vadon élő állatok életét bemutató természetfilmekből. A színészeknek egészen ki kell tekeredniük, hogy a kamera jó szögben mutathassa a nemi szerveket. Közben pedig teljesen háttérbe szorul az érzelmi vonal. Mi viszont éppen erre próbáljuk helyezni a hangsúlyt, mert pontosan ez az, amitől a nők beindulnak." Érzelmi vonal? Nem lehet, hogy egyszerűen jobban illik egy hollywoodi filmbe a csábító nő kliséje, aki aztán mégis kéreti magát? És aki szexfilmet néz, az egyszerűen őszinte szexet akar látni?
A teljes cikk az ELLE áprilisi számában olvasható.