A jövőben nem kell büntetéstől tartaniuk azoknak az angol állampolgároknak, akik segítenek halálos beteg családtagjaiknak az öngyilkosságban – nyilatkozta az angol Legfőbb Ügyészség elnöke hétfőn. A héten nyilvánosságra kerülő törvénymódosítás az eutanázia jóváhagyása felé tett lépésnek is tekinthető, de természetesen szigorúan szabályozza a családtagok által nyújtható segítség mértékét - írja a Daily Telegraph.
Az öngyilkosság és az élethez való jog
Az új szabályozás egy súlyos beteg angol nő, Debbie Purdy harcának köszönhető. A szklerózis multiplexben szenvedő asszony 2008-ban nyújtott be panaszt amiatt, hogy az öngyilkossághoz nyújtott segítséget szankcionáló angol törvény, az 1961-es Suicide Act miatt neki csorbulnak az emberi jogai.
A betegsége miatt tolószékbe kényszerült, látását és hallását is szinte teljesen elvesztett nőnek ugyanis betegsége végső stádiumához közeledve – mivel Angliában tilos az eutanázia – nem lesz más lehetősége a méltó halálra, csak ha Svájcba utazik, ahol a helyi törvények már engedélyezik a beavatkozást az úgynevezett Dignitas-klinikákon. Az aktuális angol törvényi szabályozás értelmében azonban már az utazáshoz sem veheti igénybe férje segítségét, mivel ez öngyilkossághoz való segítségnyújtásnak minősülne, és akár 14 évi börtönnel is büntethető. Purdy rámutatott: ha nem akarja, hogy férjét büntetéssel sújtsák, neki korábban, még jóval a végső stádium előtt kellene meghalnia, mivel ez esetben nincs más választása, mint addig eljutni Svájcba, míg egyedül, még többé-kevésbé mozgásképes állapotában meg tudja ezt tenni. Ügyvédei érvelése szerint tehát azáltal, hogy nincs joga segítséggel meghalni, kénytelen idő előtt elkövetni az öngyilkosságot, ami viszont az élethez való emberi jogát sérti.
Esélyt se adnak
Az elmúlt években 115 angol állampolgár választotta az eutanázia Svájcban legális módját, ahol a Dignitas-klinikákon a súlyos és/vagy halálos betegségben szendedőknek orvosi asszisztációval lehetőségük van az önként vállalt halálra. Mivel a lehetőség igénybevétele nem svájci állampolgársághoz kötött, a világ minden tájáról érkeznek ide a halálos betegek. Az angol állampolgárok családtagjait ugyan egyetlen esetben sem sújtották börtönnel, de többnyire eljárást indítottak ellenük, majd egyedi elbírálással ejtették az ügyüket.Purdy beadványával azt szerette volna elérni, hogy a büntetésnek még az esélye se merülhessen fel, azaz eljárás se induljon az ilyen esetekben.
Listába foglalják
A Királyi Ügyészség részéről Keir Starmer úgy fogalmazott, az új szabályok kidolgozásánál próbáltak „nagyon gondosan, fokozott körültekintéssel eljárni, hogy meg tudják óvni azokat, akik nem tudnak védekezni, azoktól, akik esetleg anyagi haszonszerzés érdekében siettetnék hozzátartozójuk halálát; ugyanakkor pontosan beazonosítjuk, melyek azok az esetek, ahol nem érvényes, hogy a közösség érdeke a segítségnyújtó megbüntetése volna”. Ígérete szerint az útmutatás pontos listába foglalja, mi az, ami büntetendő, és mi az, ami nem.
Starmer szerint a közvélemény sokat változott a Suicide Act 1961-es elfogadása óta: „Egészen nyilvánvaló, hogy most már más az öngyilkosságban való segédkezés megítélése, és mivel a büntetés szükségességét aszerint ítéljük meg, a köz érdekét szolgálja-e, fontos, hogy ezt is számításba vegyük”. Természetesen a törvényváltoztatást bőszen támadják az eutanázia ellenzői, akik azzal próbálnak érvelni, hogy erre csak a Parlament jogosult. Míg az új szabályozás gyakorlatilag engedélyezi - szigorúan szabályozott keretek közt - a segített öngyilkosságot, a Parlament korábban visszautasította az erre irányuló törekvéseket.