A Baranya Megyei Bíróság első fokon 7 év börtönre ítélte M. Lászlót, aki nyolc hónapon keresztül egy lakásban élt halott nagyanyjával. A férfit csalás és emberölés miatt ítélték el első fokon, a fellebbezések miatt a per a táblabíróságon folytatódik.

2009. augusztusában derült ki, hogy a 21 éves pécsi férfi mit rejteget a lakásában. A rendőrök az akkor már hónapok óta halott K.J.-né testvérét keresték a környéken, de később feltűnt nekik, hogy az asszonyt sem látta egy ideje senki. A járőrök kivonultak a lakáshoz, ahol már az előszobában orrfacsaró bűz fogadta őket, melynek forrása az ágyban fekvő összeszikkadt holttest volt.

A halál körülményeit a boncolás nem tudta pontosan megállapítani és M. László sem adott egyértelmű válaszokat: a nő valószínűleg elesett, vagy rosszul lett, és ekkor unokája ahelyett, hogy mentőt hívott volna, simán befektette az ágyba, ahol később – 1 nap vagy 1 hét múlva – a nagyi meghalt.

A vádlott a szakértők szerint személyiségzavarban szenved, ettől függetlenül büntethető. A férfi azt vallotta, azért nem szólt időben nagyanyja haláláról, mert félt a felelősségre vonástól, és a nyugdíjra is szüksége volt: M. László 8 hónapon keresztül mindig pontosan felvette a K.J.-né után járó nyugdíjat és életjáradékot, összesen 600.000 forintot. A pénzt most vissza kell fizetnie.

A férfit halálhoz vezető segítségnyújtás elmulasztása miatt és csalás miatt vonták felelősségre, végül azonban emberölésért ítélték el, mert a bíróság álláspontja szerint ok-okozati összefüggés állapítható meg az asszony halála, s a között, hogy unokája nem értesítette a mentőket azt követően, hogy nagymamája állapota súlyossá vált. A csalás a jogtalanul felvett nyugdíj miatt áll meg – írja a bama.hu.

A szerdai tárgyaláson az is kiderült, mik voltak a férfi hosszú távú tervei: meg akarta várni, míg teljesen lebomlik a holttest, és aztán csontonként csempészte volna ki a nőt a lakásból.

K. J.-né 1957 óta lakott a társasházban, éveken keresztül házmester volt. Unokája állítólag zárkózott, agresszív ember, ezért is nem érdeklődött nála senki az asszony hogyléte felől. A szomszédoknak nem tűnt fel semmi: ha éppen büdös volt, azt gondolták, „valaki káposztát főz”, vagy valami döglött állat oszlik az alagsorban.

A férfit sem a szag, sem a látvány nem zavarta: csupán annyit tett, hogy télen nem fűtötte a halottas szobát, nyáron pedig légfrissítővel enyhítette a szagot. Emellett rendszeresen tévézett a nagymamával, mivel a készülék abban a szobában volt, ahol a nő feküdt.