Bírósághoz fordult az a Port Richmond-i család, akiknek 17 éves fia 2005-ben autóbalesetben hunyt el, két hónappal később pedig halott gyermekük osztálytársaitól kellett megtudnuk, hogy fiuk formaldelhidben tartósított agya a Staten Island-i halottasházban van kiállítva. A család azért perel, mert annak idején semmiféle szerv eltávolítására nem adtak engedélyt, és eddig sejtelmük sem volt arról, hogy gyermeküket annak idején az agyveleje nélkül temették el – írja a NY Post. A hivatal azzal védekezik, azért volt szükség a fiú agyának visszatartására, mert bürokratikus okokból az orvosszakértő csak fél évvel később tudott volna sort keríteni a vizsgálatra.
A 17 éves Jesse Shipley 2005-ben szenvedett halálos autóbalesetet. A tragédia idején szintén az autóban utazott lánytestvére, Shannon is, akinek a bíróságra benyújtott kereset szerint "végig kellett néznie, ahogy bátyja óriási fájdalmakat élve át belehal sérüléseibe". A család belegyezett, hogy a halottkém megvizsgálja gyermekük holttestét, a boncolási jegyzőkönyv szerint a fiú a fejét ért tompa ütés következtében bekövetkező koponyasérülések és vérömlenyek miatt hunyt el.
A baleset után nagyjából két hónappal az elhunyt fiú és a húg iskolatársai – köztük Jesse Shipley barátnője – egy törvényszéki tudományos szakkör keretében kirándulást tettek a Staten Island-i halottasházba, ahol meglátták a formaldehides üvegben tárolt agyvelőt, a tartályon pedig megdöbbenve láttták halott iskolatársuk nevét. „Egy pár gyerek azonnal kiszúrta, és akik ismerték őt, azokat nagyon felkavarta a látvány” – mondta el az ügy tárgyalásán a család ügyvédje, Marvin Ben-Aron.
Az ügyvéd szerint több diák azonnal elkezdte fényképezni a telefonjával a tartályt, de ezeket a fotókat a kísérőtanár lefoglalta. A kirándulást azonnal félbeszakították, a diákok ezután azonnal visszatértek iskolájukba, ahol egyikük azonnal értesítette Jesse Shipley húgát a történtekről. A kislány teljesen összeomlott, az iskolának értesíteni kellett a szüleit, akik érte jöttek és hazavitték.
A család azonnal a hatóságokhoz fordult,a bíróság pedig azonnali határozatban mondta ki, hogy a fiú agyát vissza kell juttatni a hozzátartozóknak. Shipleyék azonban ennek ellenére is beperelték a halottkémi hivatalt, mivel a tudtuk nélkül tartotta vissza a szervet. Emellett az ügy kipattanásakor elszenvedett érzelmi megrázkódtatás miatt is követelnek kártérítést, valamint azért, mert három hónapon belül másodszor kellett eltemettetniük elhunyt gyermeküket, és így újra átélni az ezzel járó fájdalmat.
A bírósági tárgyaláson az is kérdés volt, miért tartotta vissza hónapokra az agyat a halottkémi hivatal. Stephen de Roux kifejtette, erre azért volt szükség, mert az orvosszakértő nem megy ki csupán egy agyvelő miatt a halottasházba, és ennyi ideig tartott, mire összegyűlt az az öt-hat megvizsgálandó szervnyi mennyiség, ami a kiszálláshoz szükséges. Vagyis a Shipley család egy bürokratikus eljárás miatt nem kapta vissza annak idején gyermekük teljes holttestét, és temették el gyanútlanul az agya nélkül a fiukat.
A Shipley-család lelkésze kifejtette, a temetéskor a család nem volt tudtában, hogy hiányzik a fiú agyveleje, mivel azonban így az első temetés "nem volt teljes", a családnak, miután visszakapták a hiányzó szervet, ismét el kellett temettetni gyermeküket.
A fellebbviteli bíróság azonban még nem hozott döntést, mivel az nem tisztázott, hogy az orvosszakértőknek van-e joga szervet a család értesítése nélkül is visszatartani vizsgálat céljából.
Mint kiderült, az eset nem egyedülálló: a Shipley-ékről szóló cikk megjelenése után jelentkezett egy queensi család is, akiknek 11 éves fiát elütötte egy részeg autós, és a gyermek anyja szintén csak a temetés után tudta meg, hogy a holttestet az agy- és gerincveleje nélkül temették el. „Pusztító érzés eltemetni a gyermeked egyszer, de még egyszer megcsinálni valaki nemtörődömsége miatt, az még felháborító is” – nyilatkozta Monique Dixon a Shipley-család története kapcsán. Az asszony szerint az lehet a magyarázat az ilyen esetekre, hogy az orvosszakértők nem foglalkoznak az általuk okozott fájdalommal, és azzal, hogy mit érezhet ilyenkor a gyászoló család.