Érzéki csalódás áldozatául esnek az ausztrál díszbogárhímek: az országutak mellett elhajigált sörösüvegeket összetévesztik nőstényeikkel, és elszántan próbálnak párzani velük – amíg bele nem halnak. A gyászos jelenségre Darryl Gwynne, egy torontói egyetemi biológiaprofesszor hívta fel a figyelmét. A palackok csábereje abból fakad, hogy nagyok, vörösesbarnák, a felületük pedig érdes, így hasonlóan töri a fényt, mint a bogárfaj nőstényeinek szárnyfedele. Emiatt aztán a hímek addig-addig párzanak velük a tűző ausztrál napsütésben, míg a hőségtől és kimerültségtől ki nem múlnak, esetleg hangyák falják fel őket.
Gwynne kollégájával, David Rentz-cel jutott e felfedezésre, együtt meg is kapták érte a vonatkozó Ig Nobel díjat, amelyet azoknak a tudósoknak ítélnek oda, akiknek tevékenysége először megnevetteti, majd elgondolkodtatja az embereket, így keltve fel érdeklődésüket a tudomány iránt. (Erről itt olvashat bővebben.) "Azt hiszem, megtisztelve érzem magam" – tudatta Gwynne egy sajtóközleményben. "Most komolyan, huszonsok éve itt ülünk a telefon mellett, mi tartott ilyen sokáig?" Kutatótársával egyébként éppen terepmunkát végeztek Ausztráliában, ekkor figyeltek fel az utak mentén elhagyott sörösüvegekkel párzó rovarokra.
A szupernőstényhez hasonlatos palackok társaságát élvező bogarak több okból is veszélyben vannak: egyrészt szétéghetnek a tűző napon, másrészt éhes hangyák lakmározhatnak belőlük – írja a Discovery News. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a bogarak másfajta üvegre nem gerjednek, csak erre a bizonyos típusra, így nyilvánvaló, hogy nem a beltartalom, hanem a külcsín vonzza őket.
Gwynne szerint kutatásuk eredménye fontos üzenetet hordoz: a szemét nemcsak szennyezi a környezetet, hanem közvetlen hatással van más fajok populációira. Emellett igazolja a szexuális szelekció elvét: egyes fajok férfiai felfokozott nemződühükben gyakran követnek el hibákat.
Főleg fénnyel zavarjuk össze az állatokat
"Ehhez hasonló esetekre nincs túl sok példa. Előfordul, hogy az állatokat különböző emberi tárgyak megtréfálják, de általában nem a párválasztáskor" – mondta el a Velvetnek Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat-és Növénykert szóvivője.
Főleg a tájékozódásban, fénnyel szoktuk zavarni az állatvilágot. A bogarakat rendszeresen megszívatjuk, ha tájékozódni szeretnének. "A különböző éjjeli rovarok repülés közben úgy választanak irányt, hogy a Holdat azonos szög mellett tartják. De van, amikor összetévesztik egy erősebb fényforrással, na ilyenkor kezdenek el a lámpa körül röpködni."
Persze a rovarok ismerkedésébe is bele tudunk kavarni: a szentjánosbogarak fényjelekkel üzennek egymásnak, ám gyakran átejtik őket az emberi fényforrások. A fény csáberejével egyébként a horgászok is tisztában vannak, vannak olyan csalik is, amelyek villogásukkal vonzzák oda a zsákmányt: olyan, főleg a mélyebb tengeri zónákban élő fajokat, amelyek így jelzik, hogy készen állnak az ismerkedésre.